Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Cs. Bányai György: "Kell egy hídnak lenni… Ez a híd a néptanító"

Nyomtatási nézet

Gárdonyi Dabronyban

Gárdonyi számára édesapja, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc „fegyvergyárosa”, aki Petőfivel is jó kapcsolatba került, példakép volt a hazaszeretet olyan megélésében, amely mindig tettekben nyilvánult meg. Sárvári (1884. január 2. és június közötti) segédtanítóságának befejezése éppen ehhez, „a hazafiság tettekben történő megnyilvánulásához” köthető: a tanév végi szentmisén a császári himnusz után az orgonán elkezdte játszani a Jaj, de huncut a német… dallamát, tanulói pedig hozzáénekelték a szöveget. A következő tanévet ezért már nem kezdhette el.

A sárvári fél tanév ennek ellenére számára nagyon sikeres volt. A főtanító, Barabás György1 jelentős támogatást adott számára, nemcsak azzal, hogy írásra ösztönözte, hanem segített írásai megjelentetésében is, főképpen az általa szerkesztett Vasvármegyei Tanügyi Értesítőben. Ezek többsége szakcikk, amelyek forrásvilágai főképpen devecseri segédtanítósága pedagógiai tapasztalatai voltak. Írt más lapokba is, de ezek jelentéktelenek az életművében nemcsak műfajuk (humoreszkek, karcolatok, tréfák stb.), hanem tartalmuk, stílusok miatt is. Itt kezdte meg (részben folytatta?) autodidakta idegen nyelvi tanulmányait: nagy szorgalommal ismerkedetett az angol, a francia és a német nyelvvel, oly sikeresen, hogy Shakespeare (Julius Caeser) és Victor Hugo (Századok legendája) fordításával töltötte ideje egy részét. A latin nyelv sem volt ismeretlen számára.2

Az állásváltoztatásában számos segítője akadt: Supka Márton devecseri plébános3, aki mindig jó véleménnyel volt róla, a sárvári iskola főtanítója, Barabás György és Keller Pál, a vallásalap dabronyi földbérlője. Megpályázta a dabronyi4 egytanítós iskola kántortanítói állását. Számára ismertek voltak az ottani, a községi, a felekezeti és az iskolai körülmények, mert devecseri működése alatt a helyi tanítóegyletben igen aktívan vett részt Dabrony katolikus iskolájának tanítója, Németh József5. Annak, hogy Gárdonyi Dabronyba pályázhatott, az volt az oka, hogy 1884-ben Németh Józsefet „iszákossága miatt” fegyelmi vizsgálat elé akarták állítani. Félt a vizsgálattól, felmondott, és a somlóvásárhelyi iskolában vállat tanítói állást. Ezért megüresedett a kántortanítói álláshely.

Gárdonyi szakmai előbbre lépésnek tekinthette ezt az álláshelyet, mert a dabronyi egytanítós iskolában kántortanítói javadalmazásra, s nagyobb önállósága számíthatott, és mert közvetlen felettese csak a helyi plébános lehetett. Tagja maradhatott a devecseri járási tanítókörnek, s a tanfelügyelője is ugyanaz, aki devecseri tanítósága idején is volt: Pados Lajos6 felsőiszkázi plébános, helyettes esperes, a tanítókör elnöke. Az iskolaszék általi megválasztása azonban megnehezedett. Ennek oka az volt, hogy a katolikus lakosság és az iskolaszék civil tagjai is Németh József korábbi tanító visszahívását szerették volna elérni. Keller Pál, Pados Lajos, Babarás György és főképpen a falu plébánosa, Muraközy József7 Gárdonyihoz ragaszkodtak. Az előbbiek szakmai és ismertségi, az utóbbi, a plébános más okból: a nála nevelkedő Csányi Molnár Máriát szerette volna feleségül adni hozzá.

A plébános a neki nem tetsző iskolaszéki tagoknál változtatást kényszerített ki, s ezt az egyházmegyei főtanfelügyelőnek jelentette úgy, hogy a püspök rendelkezzen Gárdonyi kinevezéséről. „Az iskolaszéki tagok8, mint illetékesek ejtették meg a tanítói választást, mély tisztelettel kérve nagyságodat, mi szerint a választást ő Excellentijának is pártolólag beterjeszteni sziveskedjék. Állandó tisztelettel vagyok Nagyságodnak kész szolgája Dabronyban, 1884. Julius 29-én Muraközy József dabronyi plébános.”9

 

Gárdonyi már július végén megkapta a dabronyi kántortanítói díjlevelet:

 

„Ziegler Géza újonnan megválasztott dabronyi r. kath. kántortanitó Dijlevele

1. Lakás, a ház végében kert haszonvétele.

2. Szántóföld 19 hold 333 öl, ennek fele a r. kath. hitfelekezet által munkáltatik.

3. A s.vásárhelyi10 alap uradalomtól        készpénz 31 fr. 50 x,11

4. 8 mérő búza,12

5. 24 mérő rozs,

6. 9 öl tüzifa,13 melyet a hitközség hazaszállit, belöle 3 ölet az iskola fütésére a hitközség felvág.

7. A dabronyi hitközségtől párgabona14: házatlan zsellér 1/8; házas zsellér 1/4; egy negyed telkes15 gazda 1/4 három nyolcados gazda 3/8; félhelyes és nagyobb birtokos gazdák mind félmérőt adnak; párpénz16 15 kr.; tandij a hitközségtől 6 frt.

8. Temetéseknél korkülönbség nélkül 25 kr.

9. Avatásnál17 10 kr.

10. Trágyát eladni a tanitónak nem szabad, melyet a hitközség kihordat és eltereget.

11. Mint hitközségi jegyző, a szükséges irományokat a tanitó dijmentesen tartozik végezni.

12. A hitközségi ténykedésekben segédkezni tartozik a tanitó; úgy szinte harangozni.

Kelt Dabronyban 1884 jul 17-én

Pados Lajos                                                                       Muraközy József

esperes                                                    dabronyi plébános és iskolaszéki egyházi elnök

Sándor János isztag

Barcza József isz

Ziegler Géza

Berkes József isz

Varga Gábor isz”18

Az irat külzetén autográf írással: „Helyben hagyom és megerősítem. Veszprém, 1884. szeptember 6-án. Zsigmond19 püspök”

A veszprémi püspök, Kovács Zsigmond az alábbi szövegű levélben értesítette Gárdonyit a dabronyi kántortanítói állásba történő elfogadásáról:

 

„267/ik.sz. 1884.

Kovács Zsigmond

Isten s az apostoli szentszék kegyelméből veszprémi püspök

ő császári királyi apostoli felsége belső titkos tanácsosa

a felséges magyar királyné cancellárja

kebelezett hittudor

Krisztusban kedvelt hivünknek Ziegler Géza eddigelé sárvári segédtanitónak üdvet és áldást az Úrban. Azon reményben, hogy te, Krisztusban kedves hivünk, Istennek, ami az Istené, s a Császárnak, ami a Császáré, lelkiismeretesen megadandod, egyházi és világi elöljáróid iránt őszinte tisztelettel és engedelmességgel fogsz viseltetni, azon meghagyással, hogy hivatalod kötelességeit mindenkor mindenben teljesitvén, a vezetésedre és gondodra bizott növendékeit különösen a keresztény kath. hit és erkölcsben, szóval és példával a legcélszerübben oktatni és tanitani kötelességednek ismerjed; a veszprémi egyházmegyében, devecseri esperességbe bekebelezett dabronyi kántortanitó hivatalban, melyre az ottani iskolaszék által megválasztattál, azon feltétel alatt, hogy az apostoli hitvallást az Úr oltára elött ünnepélyesen letegyed, a három próbaév föntartása mellett megerösitünk.

Veszprém 1884 szeptember 6-án

Zsigmond                                            Alolirott Zigler (így! –szerző) Géza urat

püspök                                                 a dabronyi róm. kath. tanitói

hivatalba a mai alolirott

napon szabályszerüen bevezettem.

Kelt Dabronyban 1884 oct. 5-én.

Muraközy József

Dabronyi plébános isk. igazgató”20

 

A még mindig vonakodó, kezdetben őt alig elfogadó szülőket, az iskolaszéki tagokat Muraközy József plébános – a már említett személyes érdekei miatt is –, mindenáron meg akarta győzni arról, hogy Gárdonyi jó kántortanítójuk lesz, mert ez előző „állomáshelyén”, Sárváron is jó munkát végzett. Ezért is küldött munkájáról Bizonyítványt együttes aláírásukkal ottani plébánosa, Köberl János és főtanítója, Barabás György:

 

„Bizonyítvány

Alulirottak hivatalosan bizonyítjuk, hogy Ziegler Géza okl. tanító a sárvári r. kath. népiskolánál az 1884. évi jan. 2-dikától ugyanazon évi okt. haváig mint osztálytanító működött. Példás magaviselete, a gyermekekkel való szelíd bánásmódja, tanítási ügyessége, szorgalma és ügybúzgósága által megnyerte elöljáróinak és az illető szülőknek teljes bizalmát. A tornászatot igen szép sikerrel tanította; a kántori teendőket önállóan és dicséretesen végezte. Ezen szép társadalmi műveltséggel is bíró, fiatal tanítót a t. cz. iskolai hatóságoknak szíves figyelmébe és pártfogásába ajánljuk.

Sárvárott, 1884. okt. 31-én.

Köberl János                                                                 Barabás György

plébános és iskola                                                           főtanító

széki egyh. elnök”21

 

Nem ellentmondásos az, hogy okmányai különböző, egymást keresztező dátumúak. Az akkori hivatalos eljárás szerint először az iskolaszék döntött (júliusban), majd elkészült a megerősítő okirat (szeptemberben), az ajánlás pedig októberi. Ugyanis a tanítás – szokásjog alapján – az 1868. törvény előírása ellenére is, főleg a falvakban, az őszi mezőgazdasági (betakarítási, állatbehajtási) munkák befejezését követően kezdődött el. Ezért érkezett még időben a sárvári Bizonyítvány. Valószínű, hogy Gárdonyi ezt a szokásjogot tiszteletben tartva kezdte el a tanítást késő ősszel kb. 50 tanulóval az 1-6 évfolyam-összevonású osztályban.22

 

Milyen körülmények közé került Gárdonyi?

Mindkét felekezeti iskolában egy kántortanítói álláshely volt, a 6 évfolyamot együtt tanították. Az evangélikus iskola (amely a 16. század végétől már működött), a tanítólakással és az evangélikus templom a parókiával a falu közepén volt és van ma is. A katolikusok épületei a falu szélén kaptak helyet. A katolikus plébániát 1788-ban alapították. Berzsenyi László Kristóf plébános23 1799-ben építtetett egy szalmatetős iskolaépület (amely a mai helyén állt). 1800-ban építették a plébánialak elődjét. A „kicsiny templom”, amelyet Szent György-kápolnaként tartottak számon, 1700-1720 között épült. Ebben kántorizált és harangozott Gárdonyi. (Ezt 1914-ben a mai templom építésekor bontották le.)24

Gárdonyi aligha lehetett elégedett a tanítói lakással: szalmateteje lyukas volt, a falai máladoztak. Amíg rendbe hozták, Gárdonyi a szűk, vizes, dohos tanteremben szalmazsákon aludt. Muraközy plébános 1878. március 1-jei jelentéséből ismert, hogy „Olvasó és valláskönyvei vannak a tanulóknak.” Feltételezhető, hogy ez Gárdonyi idején is így volt. Ez megkönnyítette a tanítást, önálló feladatokkal a tankönyvből is elláthatta tanulóit, akiket igen szorgalmasnak tartott, s visszaemlékezésekből tudjuk, hogy szigorú, de emberséges, tanulóit szerető, a szülőket becsülő tanító volt. Közöttük megélhette igazságszeretetének megnyilvánulásait, törődését azokkal, akik gyámolítására szorultak. Dabronyban nagy előnye lehetett a szellemi szabadsága, a falusi gyerekek és a felnőttek életével való szoros kapcsolata, amely tulajdonképpen a későbbiekre vonatkozóan írói megtapasztalás, „anyaggyűjtés” volt. Novelláinak, elbeszéléseinek jelentős történései, történésmozzanatai itteni élményeiből fakadnak. Erre utalnak műveiben a dabronyi vezetéknevek is: Istenes, Fodor, Berkes, Tóth, Varga stb., és valószínű, hogy írásaiban több tanulója keresztneve is ott található. (Az iskolaépület mellett folyik el a Hajag-patak. Gárdonyi sokszor láthatta a vízében lubickoló, partján játszó, kergetőző gyerekeket. Hajlamos vagyok feltételezni azt, hogy az Egri csillagok kezdő, idillikus történésmotívuma itteni emlékei tükörképe. De ugyanígy ide köthető a falusi kocsmákban játszódó történetei számos motívuma, s az itteni gyerekek és felnőttek jellemvonásaiból is sokat átmenthetett írásai szereplői megformálásához. A kisebb-nagyobb evangélikus-katolikus összezördülések, a rivalizálások szintén írói élményanyagaivá váltak.) Dabrony a devecseri espereskerülethez, s így a tanítója a járási tanítókörhöz tartozott. Alig több mint egy év után ismét részt vett a tanítókör devecseri ülésein, bár a résztvevőket név szerint nem, csak számszerűen jegyezték be a jegyzőkönyvekbe. Dabronyi működése alatt a következő időpontokban voltak köri összejövetelek:

1884. november 20. 32 tanító jelent meg. A tanítók örömmel fogadták, hogy a minisztérium létrehozta a tanítók segélyalapját. Ehhez tagként és pártoló tagként csatlakozhattak a tanítók és a lelkészek. A jegyzőkönyv szerint „A magyarorsz. latin és görög szertart. r. kath. tanitók segélyalapjának pártoló tagjaiul esperes-elnök úr által bejelentettek” között pártoló tagként ott található Ziegler Géza neve. Pártoló tagként iratkozott fel Muraközy József, Dabrony plébánosa.

1885. május 7. „Jelen voltak… az egylet tagjai majdnem teljes számban…” Pados Lajos esperes, a tanítókör elnöke pályázati témát hirdetett a következő címmel: „Mi okai lehetnek annak, hogy némely tanitó – noha a rendes tanórákat megtartja s lelkiismeretesen munkálkodik is – még sem tud a tanitásban kellő sikert fölmutatni.” (Határidő 1885. szeptember 1., a jutalom az esperes-elnök sajátjából 5 és 4 forint.) Figyelemreméltó az esperes-elnök indoklása és kérése, amelyet a jegyzőkönyv vezetője, Ober János kisjenői (ma: Somlójenő) tanító így rögzített: „S nem mulaszthatom el most is – ugymond az esperes úr – fölhivni az egylet tagjait, hogy kisértsék meg minél többen a pályakérdés megoldását; az ily nemü munkálkodás – a mellett, hogy a fölötte szükséges önmüvelésre szolgál – még (kinek-kinek) anyagi hasznot is hajt.” Ebben a kérésben igen jelentős a tanítóknak az önművelésre-önművelődésre történő ösztönzése.

1885. október 1. „A tagok közül megjelent 27.” Gárdonyi Géza ezen az ülésen nem vett részt. Pados Lajos esperes, elnök „Sajnálattal tudatja, hogy csak egy pályamunka érkezett be hozzá a határidőre…” (amelyet a május 7-i ülésen hirdetett meg), „… a Beke-féle pályázatra pedig egy sem.” „Az egyetlen pályamunkát különben a birálók olyannak találták, mely a kitüzött kérdésről: (l. fentebb! – szerző) teljes fölfogásról és sikerről szól. A kérdésben forgó tünemény (= probléma - szerző) okát t. i. abban találja, hogy nem alkalmaztatnak kellőleg a didaktika elvei, vagy – s ez esetben kétségtelen, hogy ez az ok – nem is ismeri a tanitó azon elveket; hozzájárulván még ezen okokhoz a több-kevésbé szabálytalan kül-befolyások. Mint ilyennek az első (5 frt.) jutalmat odaitéli. A jeligés levélke felbontatván, kitünt, hogy a dolgozat szerzője Ziegler Géza e. (egyleti tag). (Éljenzés.) Ezután a dolgozat felolvastatott, s élénk tollu irója megéljeneztetett. Jutalomdijából a szerző 3 frtot az egylet pénztárának adományoz, mit a közgyülés éljenzéssel és köszönettel fogad. Ez uttal esperes-elnök úr sajnálattal emliti föl azon körülményt, kiről éppen most szó van (Ziegler Géza nem volt jelen az ülésen), eltávozik az esperesi kerületből, söt, a tanitói müködéssel is felhagy. – A közgyülés sajnálattal veszi ezt tudomásul, osztatlanul rokonszenvet érezvén tehetséges és munkás tagja iránt.”25

Gárdonyi számára nemcsak szakmai, hanem erkölcsi elismerést is jelenthetett ez az újabb siker: devecseri tanítóskodása után ismét első díjas pályamunkát írt. Munkájában a bírálók pedagógiai felkészültségét épp úgy sikeresnek értékelték, mint írása stílusát, amelyek által megérdemelten kapta meg az első díjat. Az már az ő személyes, humánus gesztusa volt, hogy távoztával pályadíjának egy részét az egyletnek adományozta. Ez a habitusa tükröződik vissza később a Boriska című elbeszélésében, amelyben mintegy önvallomásként mondja magáról, amelyben benne van a társadalommal kapcsolatos jobbító szándéka, a tanító köteles szerepvállalása és roppant szerénysége, ami utóbbi végigkísérte életét: „… kell egy hídnak lenni, amely a paraszti osztályt az úri osztállyal egybeköti. Ez a híd a néptanító. Én szeretek az lenni, ami vagyok. Az én foglalkozásom kedves nekem. Én a faluban minden szíven és minden lelken uralkodom. Ez nekem öröm, és gazdag is vagyok. Nem mintha vagyonom vagy nagy jövedelmem volna, hanem azért, mert bele tudok illeszkedni abba, amim van… Igaz, hogy a külső megjelenésemre nem sokat költhetek, de ez itt nem is szükséges.”26

 

*   *   *

Dabronyi egy éve alatt Gárdonyi magánélete igen fordulatos volt. Dabronyban vele élt édesanyja és Árpád testvére, aki az itteni iskolában Gárdonyi „keze alatt” tanult, miközben a többi testvérét is el kellett tartania. Udvarlásának új személye a helyi evangélikus lelkész, Borbély Sándor Erzsike nevű lánya lett. Amikor sort kerített a lánykérésre, a lelkész azzal utasította el, hogy „Mit szólna hozzá a világ, uramöcsém, ha a katolikus tanító egy evangélikus püspök unokáját venné el!”27 Bánatában ismét Katica emlékéhez fordult. A Katicám… című versében így ír a még benne el nem múlt érzéseiről:

 

„Katicám, egyetlen gyönyörű virágom

Szívemből eltépett drága boldogságom

[…]

S ha éjjel imára teszed össze kezed

És az égre nézve nevem is rebeged

Új csillagot látsz fenn, mely fölötted ragyog

Örökké én vagyok.”28

 

A megélhetés gondjai folyamatosan gyötörték. Plébánosa, Muraközy József kölcsöneire, adományaira szorult, amelyeket kényszerűségből fogadott el. Naplójában többször panaszkodik arra, hogy még egy krajcár sincs a zsebében. A járandóságai el-elmaradoztak – igazi „istenhátamögötti” tanítói sors közepette múltak a hónapjai. Nemcsak a maga anyagi gondjain igyekezett segíteni, hanem a falu szegényebbjein is. Az egyik ilyen saját „vállalkozásáról” így írt:

 

„Megkértem egy kurta levélben azt a jó Bezerédy urat, küldene nekem egy pár hatos árát annak a selyemcsináló bogárnak a magjából, hadd tegyek én is próbát vele, hátha hoz egy kis pipára valót azokra a meleg napokra, amikor a tanítóknak alig van hivatalos dolguk. Visszaír nekem Szekszárdról az igen becsülendő úriember, hogy küld ingyen is petéket, amennyi szükséges. […] Alig öt hét múlva két nagy kosár gubót tettem a postára, melyből szép pénzt kaptam.”29

 

*   *   *

S ha szinte észrevétlenül is, kibontakozott egy új szerelmi kapcsolata. A plébánosánál nevelkedő 16-17 éves Csányi Mária szép és művelt, korban is hozzá illő lány volt. Amit akkor Gárdonyi még nem tudott: Muraközy plébános már eleve azzal választtatta meg az iskolaszékkel, hogy a lányt feleségül fogja adni hozzá, s minden vonatkozásban azt sem, hogy (származása alapján) tulajdonképpen ki is ez a lány. (Bár néhány adat arra mutat, hallgatólagosan tudomásul vette azt, hogy csak a dokumentumok szerint „tiszta” a származása.) A házasságot akkor kötötték meg, amikor Gárdonyi már lemondott dabronyi állásáról, mert Győrben lett újságíró. A házasságkötésre 1885. október 28-án (szerdai napon) Muraközy szülőfaluja, Győrsziget templomában került sor. A szertartást maga a plébános vezette. Előtte a házasulandókat (és önmagát is!) felmentette a házasság előtti kötelező háromszori kihirdetés alól. A házasságkötést Muraközy a dabronyi anyakönyvbe jegyezte be. (Mindezek a szabálytalanságok „elterelések” voltak arról, hogy ki is Csányi Molnár Mária.) Gárdonyi és felesége szinte már hetek múlva nem találták meg egymással az együttéléshez szükséges kölcsönös megértést. Ennek ellenére három gyermekük született, de hét év után már a válás került szóba. Amikor a Gárdonyi által megbízott ügyvéd, dr. Füredi Mór a válóperrel kapcsolatban Dabronyban kereste a feleséggel és a házasságkötéssel kapcsolatos iratokat, ezek nem kerültek elő.30 Ami már bizonyos a Gárdonyi-kutatók előtt: Gárdonyi felesége Muraközy plébános és unokatestvére, házvezetőnője, Csányi Teréz (törvénytelen, házasságkötés nélküli, hamisan anyakönyvezett) gyermeke volt. A Csányi nevet édesanyjától, a Molnárt a plébánostól fiktív névként kapta. (Talán azért ezt, mert a plébánost gyermekkorában apja foglalkozása után Molnár Jóskának nevezték.) Ez volt hát az a titok, ami körüllengte őket, s bizonyára nagy lelkiismeret-furdalást jelentett a két „szülőnek” életük végéig.31

 

*   *   *

A dabronyi egy év alatt Gárdonyi igen intenzív publikációs munkát végzett. Belső énjének íráskésztetése szinte mámorossá tette: hihetetlen gyakorisággal, elhivatottsággal küldte írásait szerte a Dunántúlra és Budapestre. „… de jó volna, ha mindig azt dolgozhatná az ember, amit akar… […] Hiszem, nem lenne henye ember belőlem, és talán jobban használhatnék a társadalomnak, mint így ebben a kényszerű hivatalban (értsd: az iskolában, a tanításban – szerző.)” – írta naplójában 1885. április 27-én. Barabás György révén munkatársa lett a Vasmegyei Lapoknak, írásait megjelenttette a Dunántúl (amelynek szintén munkatársa lett), a Pápai Lapok, a Néptanítók Lapja, a Vasvármegyei Tanügyi Értesítő és néhány más periodika. A dabronyi év alatti írói sikere (is) döntő volt abban, hogy végleg búcsút mondott az iskolának, a tanításnak.

 

*   *   *

Dabrony napjainkban is híven őrzi Gárdonyi ottani működésének emlékét. 1973-ban a közigazgatásilag Nagyalásonyhoz tartozott falu az iskola falán emléktáblát avatott: „Itt tanított Gárdonyi Géza 1884-1885-ben. Születésének 110. évfordulójára. Nagyalásonyi Községi Közös Tanács 1973”32 2004-ben avatták fel a falu főterén Gárdonyi mellszobrát, amelyet Ferenczy Imre (1960-), a község szülötte készített. A mellszobor alatti tábla szövege: „Itt élt és tanított Gárdonyi Géza 1884-1885-ig. Ennek emlékére emeltette Dabrony Község Önkormányzata 2004 Készítette Ferenczy Imre szobrászművész” Az egykori evangélikus tanítólakás szobájában (amely ma a faluház része) Gárdonyi-emlékkiállítás látható, amelynek összeállítója Horváth Miklós, a község helytörténésze, Gárdonyi-kutatója, a megemlékezések fő szervezője.

 

Jegyzetek:

 

1 Sárváron Barabás György (Széplak, 1848. augusztus 30. - ?) az elemi népiskola tanítója, majd főtanítója, 1884-től a vasvármegyei tanítóegyesület elnöke volt. Nevét a helyi műszaki szakközépiskola viseli. 1884-től első igazgatója a helyi ipariskolának. Több tankönyv szerzője. (Földrajz a didactica elvei szerint magyar népiskolák számára, 1872-1885 között hét kiadásban; Vasvármegye földrajza, 1883-1890 között öt kiadásban.) 1880-ban szerkesztője volt a Szombathelyen megjelent Tanügyi Közlönynek, 1883 és 1886 között pedig a Vasvármegyei Tanügyi Értesítőnek. Több közéleti és pedagógiai lap közölte írásait. Bővebben: Szinnyei, I. k. 1891. p.538-539.

2 Regényeiben számos nyomát találhatjuk e nyelvi önképzése eredményének.

3 Teljes nevén: Supka Márton Sándor (Várpalota, 1821 - Devecser, 1886) 1852-től haláláig plébános Devecserben, s ott Gárdonyi iskolai egyházi főnöke, az iskola igazgatója, kerületi tanfelügyelője volt.

4 Dabrony Devecsertől északnyugatra tízegynéhány km-re fekvő kisközség volt jelentős evangélikus, kisebb részben katolikus lakossággal. Lakóinak száma ekkor kb. 700, a házak száma kb. 80. Mindkét vallásfelekezetnek volt temploma és iskolája.

5 Németh József (1875-től – de lehetséges, hogy már korábbtól, ugyanis ez évi az első tanítóköri jegyzőkönyv –, 1884 nyaráig) dabronyi r. kat. kántortanító. Neve a devecseri római katolikus járási tanítóegylet (tanítókör) jegyzőkönyveiben többször is szerepel Gárdonyi devecseri tanítósága idején: 1882. november 9-én, 1883. április 26-án, majd október 25-én, amikor felolvasta az iskolai fegyelem fenntartásáról és a vallásosság szükségességéről szóló értekezését. E két témájához – nyilvánvalóan –, dabronyi tapasztalatai adták a fő tényanyagot. „A dolgozat éljenzéssel jutalmaztatott” – olvasható a jegyzőkönyvben Németh József sikeres előadásáról. L.: A devecseri tanítókör jegyzőkönyvei, 1875-1943. ez utóbbi: p.55. Neve később (településnév nélkül) az 1886. május 6-i, majd az 1887. október 6-i jegyzőkönyvben is szerepel. (Ekkor az ismétlőiskolai oktatásról értekezett. Ezt a pályamunkáját második díjjal jutalmazták.)

6 Pados Lajos (Búcsúszentlászló, 1835. szeptember 8. – Felsőiszkáz, 1905. június 19.) Bővebben: Pfeiffer, 1987. p.807.

7 Muraközy József (Győrsziget, 1917. november 18. – Győrsziget, 1899. március 21.) 1857-től 1887. december 31-ig volt Dabrony plébánosa és az iskolaszék elnöke. Bővebben: Pfeiffer, 1987. p.746. A „Németh József dabronyi tanitó állomásáról leendő elmozdítása ügyében” c. irat: VÉL Iskolaügyi iktató és betűsoros 1884. évről, 130. sorszám alatt június 5-i dátummal. A „csődhirdetmény” (azaz az álláshirdetés) iktatási helye: VÉL Iskolaügyi Iktató és betüsoros 1884 évről 1884/259. sz.

8 Összetétele: Muraközy József plébános, az iskolaszék elnöke, Tóth József a község részéről, Sándor János gondnok, Barcza József, Tóth László, Varga Gábor iskolaszéki tagok (1883. december 9.). Kompromisszumként nem a törvényben meghatározott véglegességgel, hanem három tanévre nevezték ki.

9 VÉL A/25/1 (1855-1923) 8.d. 74.sz./1884.

10 Somlóvásárhely Devecsertől nyugati irányban néhány km-re fekvő község.

11 x = krajcár pénznem, a fr = frt = forint váltópénze.

12 A mérő jelző nélkül valószínű, hogy pozsonyi mértékegységet jelentett, ez 46,11 kg.

13 Az öl mint fa térmérték kétféle lehet: a hosszú öl 3,41 m3, a rövid öl 2,80 m3. Valószínű, ez utóbbiról van szó.

14 Párgabona járt minden házaspártól.

15 Egy jobbágytelek = 24 katasztrális hold terület.

16 Párpénz járt minden házaspártól.

17 Avatás: keresztelő

18 VÉL Tanügyi iratok 267/1884 autográf aláírásokkal. Első közlése: Szabó Géza: Gárdonyi Géza Dabronyban még harangozott is. Ziegler Géza újonnan megválasztott dabronyi r. kath. kántortanító díjlevele. (A szerző a díjlevelet nem a szöveg eredeti helyesírásával közölte.) = Megyei Pedagógiai Körkép (A Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet folyóirata), 1997. 3.sz. p.37-39.

19. Kovács Zsigmond (Bánokszentgyörgy, 1820. október 21. - Veszprém, 1886. június 28.) 1877. május 6-tól haláláig volt a veszprémi egyházmegye püspöke. Bővebben: Pfeiffer, 1987. p.35-36. „Az egyházmegyét szeretettel, odaadással és szelídséggel párosult bölcsességgel kormányozta.” Uo. p.36.

20 Idézi: Gárdonyi J., 2008. p.107-108.

21 Az eredetit fakszimilében közli Z. Szalai Sándor, 2013. p.73. A Bizonyítvány Barabás György írásával és autográf aláírásokkal készült.

22 Az 1884-1855-ös tanévre vonatkozó tanulólétszám-adat nem lelhető fel: a veszprémi Érseki Levéltárban az ez évi tanítói jelentés (is) hiányzik. Az 1878. évi Jelentés szerint a tankötelesek száma 46, minden járnak iskolába; az 1887-es tanévi Jelentésben 53 iskolakötelest tüntetett fel Muraközy plébános, és valamennyi gyermek jár iskolába. E két tanév közötti jelentések valamennyije hiányzik. Az 50 fő kalkulált adat az előző és az utóbbi Jelentés alapján: a lakosság száma ugyanis alig változott. (Az 1887. évi Jelentés 10. pontjára, hogy „A tanító minő erkölcsű?”, Muraközy a következőt írta: „Erkölcsi viselete botrányos.” – Ekkor a tanító a Gárdonyit követő 25 éves, nőtlen Illa Mihály volt, aki négy tanéven át tanított a faluban.)

23 Berzsenyi László Kristóf (Karakószörcsök, 1751. október 23. - Pápa, 1809. június 18.) 1791-től 1808-ig volt plébános Dabronyban. Bővebben: Pfeiffer, 1987. p.286. (Az iskola első tanítója a 60 éves Pál István lett, aki „… elvégezte az elemit, a katolikus hitvallást letette, ismerte a szertartásokat és a kotta világát”.)

24 Egy 1914 körül készült képen a két templom még együtt látható a falu Gárdonyi-emlékszobájában.

25 Jkv., i.m. p.65-66.

26. Uo. p. 66.

27 Borbély Sándor 1864 és 1909 között volt a dabronyi evangélikus gyülekezet lelkésze. Felesége, Karsay Ida, Karsay Sándor dunántúli superintendens (püspök) lánya.

28 A vers teljes szövegét idézi Gárdonyi J., 2008. p.110.

29 Idézi: Gárdonyi J., 2008. p.112. Gárdonyi 1885. április 2-i és 11-i naplóbejegyzése.

30 A dokumentumok ma már hozzáférhetők.

31 Az ezzel kapcsolatos történéseket részletesen ismerteti könyvében Z. Szalai Sándor, 2013. p.79-90.

32 Gárdonyi egykori iskolájának (átépített) épülete ma magántulajdonú lakóház.


 

Felhasznált források:

 

A Devecseri Római Katolikus Tanítókör jegyzőkönyvei 1875-1943.(Kézirat)

 

Brassai Zoltán: Gárdonyi Géza. Veszprém. Művészetek Háza, 2003.

 

Gárdonyi Géza: Az én falum. Bp.: Szent István Társulat, 2005.

 

Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Bp.: Kairosz Kiadó, 2008.

 

Harmath István-Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. Veszprém.

 

Veszprém megyei Tanács V. B. Művelődésügyi osztálya, 1984.

 

Horváth Miklós: Dabrony története. 1998. (Sokszorosított kézirat a veszprémi Eötvös

Károly Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményében.)

 

Ila Bálint-Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp.: Akadémiai Kiadó,1964.

 

Lipp Tamás: Így élt Gárdonyi Géza. Bp.: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1989.

 

Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). München. Görres Gesellschaft, 1987.

 

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1. k. Bp.: Hornyánszky Viktor, 1891.

 

Tilhof Endre: Devecseri életrajzi lexikon. Devecser. Devecser Város Önkormányzata, Városi Könyvtár, 2007.

 

Tóth Tibor összeáll.: Gárdonyitól Gárdonyiról. Bp.: Tankönyvkiadó, 1990.

 

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Nagy útja. Bp.: Kairosz Kiadó, 2013.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: