Olvasás Portál

lovári  |  english

Eseménynaptár

       
 
 
 
 
H K SZ CS P SZ V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15
  • Újraolvasva - Kukorelly
16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30
 
OPKM OFI

Békés Pál

A gyerekek olvasóvá neveléséért

Gondolatai a gyermekirodalomról és az olvasóvá nevelésről

 

A magyar kultúra régi, rossz hagyománya, hogy mindazt, ami gyerekeknek készül mellékesnek, másodlagosnak tekinti. Én éppen fordítva. Ezt tartom elsődlegesnek. A gyerekeknek szóló irodalmat. Amely nélkül egyszerűen nem nőnek fel azok az olvasók, akik képesek lennének érteni, élvezni, vagy egyszerűen csak elolvasni a terjedelmes, többrétegű műveket. Az íróknak elemi önérdeke volna, hogy a gyerekek felé forduljanak.”

 

Szomorú, közhelyes tény, egyre kevesebbet olvasunk. Ám az általános igazság mögött ott lappang egy másik. Noha a gyerekek is kevesebbet olvasnak, mégis „kevésbé kevesebbet” szüleiknél – legalábbis amíg iskolaköteles korban vannak, és el nem kapja őket a felnőtt lét gépszíja. Más szóval az olvasó emberek zsugorodó táborán belül mind nagyobb a még mindig könyvet – a leggyakrabban mégiscsak mesét – bújó gyerekek aránya. Ezért olyan lehangoló, hogy a magyar szellemi élet mellékesnek tekinti a kultúrának ezt a szeletét. Mintha nem fogná föl: ha nincs magas színvonalú mese- és gyermekirodalom, akkor belátható időn belül a szó gyakorlati értelmében elfogynak azok az érzékeny és értő olvasók, akik majdan az úgynevezett magas-kultúra alkotásainak befogadóivá lehetnek. Így hát „kulturális létkérdés”, hogy a gyermekeknek szóló művek megkapják az őket megillető, mind fontosabb helyet a kultúra egészén belül.”

 

A VII. Nevelésügyi Kongresszus plenáris ülésén - 2008. augusztus 25-én  - a Művészetek Palotájában, megnyitó beszédében a gyermekkultúra védelméért emelte fel szavát.

A IV. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár rendezvényén 2008. március 7-9-én, a Kossuth Klubban elmondott szenvedélyes hangú előadása is a magyar gyermekirodalom helyzetéről szólt.

 

"Kiből lesz az olvasó?” – Békés Pál válasza

 

Nem tudom pontosan, mitől válik egy gyerek olvasóvá. Nyilván ezeregy útja–módja van. Én például egy ágyneműs láda mélyén szerettem bele a könyvekbe.

Hogy az egyik, noha könyvek között nő fel, és kétségbeesetten dugdossák az orra alá a jobbnál jobb műveket, miért fordul el tőlük, és a másik, akinek családi háttere talán éppen az ellenkezőjét sugallná, miért lesz mégis könyvtárjáró.

Vannak nyilvánvaló alapigazságok, melyek a szülők és pedagógusok felelősségéről, a képernyő–szédületről a veszélyeztetett betű–univerzumról, az egyre szűkülő olvasótáborról, ám az egyre gyarapodó könyvkiadásról és mindezek kölcsönhatásairól szólnak.

És vannak egyéni indíttatások, egyedi történetek is.

Hiszen – akármekkora bajt jelezzenek is a statisztikák – minden gyerek életében adódhat egy dupla fenekű láda.”

 

CSODACERUZA

 

A 2001 óta megjelenő szülőknek, pedagógusoknak szóló gyermekirodalmi lap rendszeresen ajánlotta Békés Pál műveit. A fényképekkel illusztrált írások segítségével az író közéleti szerepléseit is nyomon követhettük. Vele készült beszélgetésekből megismerhettük kedves, szerény személyiségét. (cikkek: 1 - 2/1 - 2/2 - 3)

 

Olvasni tanulni segí­tenek a mentorok Újbudán

 

A Civil Vállalkozások nevű civil szervezet mentorprogramja keretében az 55 év felettiek külön foglalkozásokon segí­thetik az általános iskolás diákokat az olvasás elsajátí­tásában. Az amerikai példa végre itthon is nyitott fülekre talált a Bocskai és Petőfi Általános Iskolákban.

A Senior Mentor Program Bocskai Iskola-beli sajtótájékoztatóján a program védnöke Békés Pál í­ró szólalt fel először. A számos sikeres gyermekkönyv szerzője elmondta, a mai iskolai oktatásból hiányzik az egyéni, szeretetteljes odafigyelés. Ez persze nem az iskolák hiányossága, hiszen egy harminc fős osztályban képtelenség minden tannulóval egyénileg foglalkozni - tette hozz az í­ró.

Az amerikában már régóta bevált módszerként alkalmazott program szerint 55 éven felülieket pályáztatnak meg a másodikos, harmadikos diákok olvasási korrepetálására. Ez egy 45 perces, családi hangvételű foglalkozást jelent egy éven keresztül. …

Békés Pál az uniós statisztikákra is figyelmeztetett, melyek a magyarok olvasási képességeinek alacsony szintjét emlegetik.


Forrás: Újbuda Önkormányzat

 

Gyermekeknek írt művei

Első ifjúsági regénye (meseregénye) „A kétbalkezes varázsló” 1983-as, s később rádiójáték és színdarab is készült belőle. A mű 1985-ben Gorkij-diplomát kapott, melyet Magyarországon adtak át, az IBBY Magyarországi Bizottságának szervezésében.

A mű 1999-es, második kiadásával „robbant” be a magyar gyermekirodalomba, vált sikerkönyvvé, s hozta meg írójának a nemzetközi elismerést.

Műveinek (elsősorban a „Borz a sámlin” (1986) és „A kétbalkezes varázsló” (1983) című műveknek külföldi sikerei hozták meg számára a nemzetközi ismertséget.

International companion encyclopedia of children's literature” c. (London ; New York : Routledge, 1996) műben is olvashatunk róla.

 

Meseregényei stílusa

 

Meséiben, történeteiben a valóság és a mese között ingáztatja hőseit, olvasóit, azaz a modern idők és a népmese motívumait keveri.

Témakeresésében és szövegformálásában izgalmasan ötvözi a mesebeliséget és a maiságot (pl. klasszikus meseszituációkat kifordít, ismert meseformulákat átértelmez).

Kitűnően játszik a beszélő nevekkel, szóösszevonásokkal, ötletesen aknázza ki a nyelvi humor lehetőségeit.

Stílusérzékenységét jó eredménnyel hasznosítja műfordításaiban (lsd. Sue Townsend: Adrian Mole könyvei).

A modern mese egyik magyarországi megteremtője, olyan mesehősöket alkot, akik távol állnak a sárkányölő daliáktól:

br. Szűcs Sebestyén (a br. a borz rövidítése) egy leander alatt üldögél a Fehérlófia u 13. sz. alatt és levelezésben áll az idegenbe szakadt borzak csaknem mindegyikével.”

(Borz a sámlin – 1986)

A kétbalkezes varázsló” történetében pedig már magát a mesét, a népmesét tagadja meg, de ironikusan, mert így kezdi:

Csak semmi egyszer volt, hol nem volt, csak semmi ódivatú bevezetés, vágjunk a közepébe!”

 

Itt már magát a mesét keresik a gyerekek és nem a „fele királyságot”.

A mai panellakó gyerekek fő gondja nem az, hogy mije van a királylánynak, hanem hogy van-e még egyáltalán mese és a hozzá tartozó királykisasszony, meg udvartartás, ahol ez a sok regényes dolog megtörténhet.”

Iszlai Zoltán – 1984.


A modern mesébe az életünkből szinte minden belefér, többjelentésű, többszólamú a modern mesevilág. Ilyen „A Félőlény” (1991) világa is, amelyben csak úgy hemzsegnek a tanulságok. Bölcsek és időszerűek, mert a világ bárhol, bármikor egyszerűen – csak úgy – „elrémesedhet”. Ilyenkor aztán az olyan jó tanácsok, hogy „oldjunk kereket a bajban”, „dugjuk fejünket a homokba”, „ne üssük bele mindenbe az orrunkat” – nem igazán jók.

Békés Pál arra tanít, hogy inkább nevezzük nevén a rosszat, és ha összeszedjük a bátorságunkat, mondjuk ki:

„Na, de most már elég!”

Úgy, ahogy a történet végén a Félőlény is teszi, s ezzel Élőlénnyé válik.

Addig azonban sok egyebet is megpróbál a Félőlény, hogy megmentse a szörnyektől a Kiserdőt, a barátait meg az irháját. Szörnnyé kell lennie, – mondják a többiek – mert:

Szörny a szörnynek nem vájja ki a szemét.”

Rém a rémnek nem lehet farkasa.”

 

Egyébként is előbb-utóbb mindenki szörnnyé válik:

Elszegődik. Felcsap. Beáll. … az lesz a leghithűbb, aki korábban egészen másféle volt.”

 

A szörnnyé válás folyamatában a Félőlénynek is próbákat kell kiállnia:

„Ki szörnyeteg akar lenni, pokolra kell annak menni!”

 

A próbák sora hátborzongató és egyben nagyon mulatságos is. Rendre kiderül, hogy a szörnyek buták. Sőt az is, hogy:

szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé, az a nehéz.”

 

Írásai egyaránt népszerűek az olvasó gyerekek, a pedagógusok, a könyvtárosok, a szülők és a „kritikusok” között is.

Művei úgynevezett családi könyvek, elolvasásuk a felnőtteknek és a gyerekeknek is élményt nyújt:

  • működésbe hozzák a gyermek képzeletét
  • felébresztik és kielégítik a kíváncsiságát

  • humoros elemeket tartalmaznak

  • érzelmeket váltanak ki

  • követendő magatartásmintákat közvetítenek

  • bővítik a szókincset.

E jellemzők alapján bátran állítható, hogy gyermekkönyvei alkalmasak az együtt-olvasásra, a felolvasásra.

 

Békés Pál műveinek iskolai felhasználása

Számos szakíró – Boldizsár Ildikó, Komáromi Gabriella – szerint Békés Pál meséi alkalmasak arra, hogy a 4-5. osztályos gyerekek házi olvasmányai között szerepeljenek.

A NAT 2003-ban megjelent kötetében a Magyar nyelv és irodalom műveltségi terület fejlesztési feladatainak 7. pontjánál az alábbiakat olvashatjuk:

 

7. Az ítélőképesség, az erkölcsi, esztétikai és történeti érzék fejlesztése

Önálló ítéletalkotás társadalmi, történeti, morális és esztétikai kérdésekről, a vélemény érvelő kifejtésének és védelmének képessége különféle kulturális, etikai, esztétikai normák és kultúrtörténeti ismeretek alapján.

A műalkotások aktív befogadása, igény és fogékonyság a műélvezetre, a műalkotás fiktív létmódjának megértése.

Képesség a konfliktuskezelésre és az önálló ismeretszerzésre.

A humor személyiség- és közösségépítő szerepének megértése.

 

Remélhető, hogy néhány magyarországi általános iskola pedagógiai programja keretében elkészülő helyi tanterve beépítette Békés Pál meseregényeit a fenti célok megvalósításánál.

 

Gyermekeknek szóló folyóiratokban megjelent írásai

 

KINCSKERESŐ

(10-14 éveseknek)

 

A legigényesebben szerkesztett magyar irodalmi gyermeklapban is rendszeresen publikált.

Az 1984-es első megjelenésű „Szűcssebestyén megtalálja a megoldást” című írása után szinte valamennyi, később könyv alakban megjelent műve is közlésre került a lap számaiban (pl. A kétbalkezes varázsló, A Bölcs Hiánypótló, Báldor 1 - 2).

A gyermeklap „Könyvek között” című rovatában „A Félőlény” mint az „Év Ifjúsági Regénye” került bemutatásra Komáromi Gabriella írásában.