Kölcsey Antónia

„Juniusz 19. Ma Viktor Hugó Angelóját olvastam; első olvasmányom vala e’ költőtől. Tele van lelket függésben tartó jelenetekkel, s’ nem hiszem, hogy igen meg tudnám szeretni e’ költő minden ideálját.

Angelónál, mint hallom még sokkal iszonyatosabb darabjai vannak. E’ mübe azonban eggyes képek és jelenések igen megtetszettek; feljegyzek eggyet közüllök, hol valódi gyöngéd és nemes sziv rajzát látom, melly igen ellenkezik e’ költő többi festésivel. 

December 26.

Gőthe Wilhelm Meisterét elolvastam. Mit tudjak belőle kijegyezni még? Hisz’ mindenütt egyenlő szép magas, mindenütt tündököl a’ nagy világ ’s emberismeret, kivált ez utolsó darabban, hol’ kifejlés van. – Én nem jegyezhetek.

Mártius 10.

Goethe eggyik legkedvesebb olvasmányommá vált.

Ő szellemi rokona vala boldogult Ferencz bátyámnak, s’ tán azért is szeretem. Mindkettőnek művei lassan melegülésbe hozzák a’ keblet, s’ tisztán látni, csendesen örülni ’s búsulni, és magasan de emberileg érezni tanítanak.

Május 25.

Luby egy nagy csomó hírlapot küldött át nekem elolvasni Ú négy hírlapot járat magának. Kivált az Atheneummal igen jót mulattuk magunkat.

Mamám olvassa azt előttünk, míg mi apámmal mellette ülve hallgatjuk, én varrogatva, ő pipázva.

Mamám igen szépen tud olvasni, de nagy gyakorlottságot is szerzett magának, mert igen sokat olvas, legkedvesebb mulatsága ez.

Én most már régen, csak keveset szoktam olvasni, s’ ekkor is többnyire német, vagy franczia könyvet, hogy el ne felejtsem e’ nyelveket, miket beszédbe úgy se gyakorolhatni itt, e’ tájon.”

Kölcsey Antónia naplóját 1838-ban és 1839-ben írta.