Benedek Elek

Amikor én kis fiú voltam, egyetlen egy magyar gyermekkönyv volt: Flóri könyve. Tiszta csuda, hogy még ez is lekerült hozzánk, falura. Ez a könyv tele volt apró versikékkel s ezeknek a versikéknek nagy részét ma is elmondom könyv nélkül.

Mert a könyv réges-rég eltűnt (most  találtam, meg a tábláját a nagyapó házában). De a versikék megmaradtak.

Serdülő koromban különösen három könyv volt itt falun kedves olvasmányom. A három közül egy kalendárium volt: István bácsi kalendáriuma.  Ezt a kalendárimot nagyon-nagyon megbecsülte nagyapó, mert – beköttette.  Jól emlékszem, hogy az 1859-dik esztendőről szólott. Egyszerű falusi történetek s versek valának e könyvben s sokszor, nagyon sokszor elolvastam a jó ízű becsületes, tanulságos történeteket. Azt gondolom, hogy ma már nem tudnak úgy a nép kedve szerint írni, mint akkoriban irt István bácsi, a derék Mayer István püspök. Másik kedves könyvem András a szolgalegény volt, melyet Boross Mihály ültetett át magyar földbe s mely ma is kedves olvasmánya a népnek. Már ötödikes gimnazista voltam s még mindig nagy szeretettel olvastam el újra meg újra.

A harmadik kedves könyvem a Vadrózsák volt, Kriza János székely népköltési gyűjteménye. E könyvből kaptam kedvet dalok, mesék gyűjtésére s nevezetesen a meseírásra.

Benedek Elek (1859-1929) író, szerkesztő, a hazai meseirodalom ismert képviselője.