Kazinczy Ferenc

„A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője.”

Kazinczy Ferenc: Ortológus és neológus.

Semlyénben volt iskolamester, s én ennek oktatásai alatt kezdém el tanulásaimat. Azalatt, míg nagyatyám a diétán múlta, nekem jött egy gonosz himlő, s elakasztá a tanulást. Kigyógyulván abból, Makódy nevű praédikátorhoz hordám el magamat, s fő gyönyörűségemet abban lelém, hogy a vén pap könyveit összedúlhattam. Kivált a bazileai kiadásokat szerettem, igen fehér papirosáért, s szép metszésű betűiért. Midőn vissz’emlékezem e szenvedéseimre, nem tudom elhitetni, hogy magammal, hogy ezek megmagyarázhatatlanul embrióként nem fekszenek lelkeinkben. Az idő nem fogyasztotta őket, sőt naponként neveli…

…A késmárki tót deák bennünket  a német nyel tanulásába egy képekkel gazdag biblia oktatása által vezette, s én történetből Esaiásnak valamely részét olvastam meg a kép mellé. Elragadtatva érzém magamat a próféta munkájának poétai szépségei által, és mivel a nyelvet nem értém, ahogyan illett, kivittem az atyám bibliáját, s most éjjel-nappal a prófétákkal mulattam magamat, míg az az Apokalipszis eliszonyíta. Atyám őrülve látá, hogy nyomdokait járom, s a Pál leveleit adá kezembe; de Pált én olvasni soha nem tudom. Elsorolt az iskolás hidegség. Ellenben az Újtestamentum históriai könyvei és még inkább amit az  Óban találtam, még Hübner gyilkoló előadása mellett is, kedves olvasásaim maradtak, szinte öreg napjaimig.

Kazinczy Ferenc (1759-1831) költő, irodalomszervező, politikus.