Olvasás Portál

lovári  |  english

Gondolatok az olvasásról

Gondolatok az olvasásról

2012.06.28. 15:11

Juhász Gyula

Pista sűrűn átutazik Hódmezővásárhelyre. Nagyapja Kristó Lajos polgármester mindig szeretettel várja és Pista földi javakkal megrakottan érkezik vissza Szegedre. Ezekről a gyakori kirándulásokról. Néha Gyulát is átviszi magával és a visszahúzódó gyerek eleinte nehezen utazik, de később, mikor a Kristó leányok játszanak vele „haragszom rád”-ot és elbeszélgetnek költőkről, meg Verne Gyuláról, ő érdeklődik Pistánál a Vásárhelyi utazások iránt. Vásárhelyen töltik a Lajos-napot és Gyula hosszabb verset írt erre az alkalomra.

Kristó Lajos hallgatja verset, amit Pista olvas fel és amikor a végére ér, az öreg úr kiveszi szájából hosszúszárú pipáját, és megsimogatja Gyula fejét: költő leszel Gyula meglátod.

Nagyon büszke erre a megállapításra. Írt már verseket odahaza de sem édesapja, sem a nagyapja nem sokat törődnek vele, és most itt a polgármester, aki mindenkinél többet tud, azt mondja, hogy költő lesz belőle. Most hallotta először azt, amiről már sokat gondolt titkos gondolataiban, amiről már ábrándozott az iskola szűk padjában.

Költő lesz… Igen költő lesz…

Most már maga előtt látja az emberek millióit, ahogyan ünneplik.

Mert ünnepelni fogják.

A költők úgysem kapnak egyebet, de neki ez is elég. Most múlt 11 éves, most iratkozott be a második gimnáziumba és már a hallhatatlanságról ábrándozik…..

….

Kálló Pista megbukik a második gimnáziumban és Gyula erről humoros verset ír. Odaadja keresztapjának, aki a fia érdekében vacsorára hívja meg a tanárokat. Kálló Gyula osztályvezető mérnök úr vacsora után felolvassa keresztfia versét. A tanárok mosolyognak és most hallják először egy verssel kapcsolatban a Juhász Gyula nevet.

Délutánként bemegy olvas a Somogyi könyvtárba. Itt érzi igazán jól magát a sok könyv között, ahol odaadják neki  azt amit választ.

Vajda János verseit olvasgatja és nagyon megszereti. Azután festőkről szóló könyveket kér és nézi a képek reprodukcióit, gyönyörködik bennük. Még mindig rajzol, de már jobban érdeklődik az irodalom iránt. Figyelme egészen erre irányul és harmadikos gimnazista korában már határoz is.

Költő leszek mondja osztálytársainak, akik csodálkozva néznek rá. Csodálkozva, mert nagyon szerény, visszahúzódó diák és ritkán beszél magáról. Tudomásul veszik kijelentését és el is hiszik. Versei már kézről-kézre járnak az osztályban, de még nem mutatják ezek a négysoros jambusok, vagy hexameterek a későbbi költőt, de diáltársai megérzik benne a rendkívülit és – elismerik.

Nagy dolog ez abban az időben.

Mert a múlt század vége felé az irodalom uralja a diákok fantáziáját.

Költőkről beszélnek, vitatkoznak egymás között és verseket írnak. Még nem tör be közéjük a mindent legyőző érdeklődéssel a sport, még nem hódította magának a népszerű futball a diákságot. Még a költők világa él az iskola padjaiban, még verseket írnak, és az iskolai önképzőkörökben vetélkednek egymással.

A romanticizmus utolsó fellángolása ez a századvég.

A Somogyi Könyvtárban végigolvassa Jókai összes művét. A iskolában véleményt mond róla:

– Nagy mesemondó, de hősei lehetetlenek.

Kijelentése fölött vita indul a diákok között. Juhász csöndesen ül padjában és hallgat.

 

A hetedikes nyolcadikos diákok önképzőkének mintára az ötödik osztály is alakít egy önképzőkört. Itt olvassák föl saját írásaikat. Gyula sok munkát ad. Szorgalmasan dolgozik és verseit állandóan szavalják az osztálytársai.

A márciusi önképzőköri összejövetelre, amelyet Szivessy Lehel osztálytársának s lakásán tartanak, Gyula két költeménnyel jelentkezik, Az egyiknek a jeligéje „Ars longa, vita brevis” Szivessy olvassa fel.

A diákok megtapsolják a verset és elkérik a kéziratot, amely egyetlen példányt is jelent.

Hubacsek Kálmán olvassa fel a második verset. Jeligéje: Letörlöm könnyeimet, s megyek rendeltetésem pályafutásán (Berzsenyi).

Ez a vers jobban tetszik a diákoknak. Még egyszer fel kell olvasni. Hubacsek felolvassa. Aztán szavalják, ölelgetik. Mosolyog örül a sikernek. Nagy dolog ez az ötödikesek között….

Mint költőt elismeri az egész osztály. Nem szállnak vitába vele, ha költőkről és költeményről van szó. Csak a magyar tanár nem akar tudni róla. Sokszor felelteti és az végére nem jó osztályzattal kecsegteti.

Nagyapja nem találja a Szegedi Naplót. Az egész ház keresi és Gyula találja meg a műhely íróasztalán. Ide tette a nagyapja, amikor bement a műhelybe és megfeledkezett róla. Ahogy viszi az újságot az első oldalon verset lát. Hírtelen elolvassa. Úgy érzi, az ő délutáni verse sokkal jobb.

Mikor nagyapja leteszi az újságot kezébe veszi és ismét elolvassa a verset. Aztán elolvassa saját versét és megint az az érzése, hogy az ő verse sokkal jobb.

Elhatározza, hogy versét beküldi a Szegedi Naplóhoz, hátha leközlik az is.

Borítékba tesz és postán elküldi a szerkesztőség címére.

Alig várja a reggel a Naplót, hátha benne van a verse. Nincsen bennem de azért reménykedik. Hiszen olyan szépen süt ez a tavaszi nap. Estre megint ír egy verset azt is beküldi a Szegedi Naplóhoz. Most már nagyon izgatott… Már ötödik napja, hogy elküldte a verseket és még csak szerkesztői üzenetre sem méltatják.

Egészen lehangolja ez és szótlanul jár kel odahaza. Az iskolában is visszahúzódik és egész délutánokon ül a padlásfeljáró lépcsőn anélkül, hogy valakihez is egy szót is szólna.

Vasárnap reggel mindig későbben kel fel a család. Nagyapja még az ágyban szokta olvasni az újságot. A gyermekek még alszanak, mikor Gyula ágyánál megáll Kálló Antal és keltegeti gyöngéden:

Te Gyulus, te írtad ezeket a verseket? Tartja elébe a Szegedi  Naplót!

Gyula szeméből egyszerre elröpül az álom, felül az ágyban és kezébe veszi az újságot. Az első oldalon, a tárca-rovat elején ott van a két beküldött vers. Azt hiszi álmodik. Ránéz nagyapjára, aki mosolyog, de mosolyog édesapja, édesanyja is, kik szintén ott állnak az ágy mellett és nézik mosolygó arccal, boldogan.

Nem jön ki hang a torkán csak a fejével int.

Apja komoly, ritkán nevető beteges ember, lehajol ágyához és magához szorítja

Édes fiam.

Ez a rövid mondat, ez a két szó többet jelent neki még a Napló közlésénél is. Visszaöleli és aztán megcsókolja anya kezét.

Kiugrik az ágyból és szalad a templomba.

 

Juhász Gyula (1883-1937) költő.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: