Hatvany Lajos

Miért nem lett belőlem utcaseprő? Miért nem asztalos? Miért nem lakatos?Az élethez való közvetlen vonatkozását mint veszti el a gyermek, hirtelen mint látja ott maga és a dolgok között: a könyvet! Szeretném megragadni azt a pillanatot, amelyben a könyvek az én saját, legsajátabb fiatal életemet mások életébe csalták volna bele.

Visszapillantván, látom messze, messze, nagy távlatban valahol, valami könyvesbolt kirakata előtt mint áll egy diák. Szeme mintha nyelné a könyveket. Látom aztán megint éji álomidőt, mint oson apjának a könyves szobájába egy könyvért, s mint olvas… olvas, míg le nem csukódik fáradt szemhája.

Beteges hajlam vélitek. Az ítélet, félek, elhamarkodott. Természet dolga, mintsem gondolnátok. Minden fiatalság egésszéges. Gazdagabb a természet, mintsem gondolnátok. Minden fiatalság egészséges, amelyiknek mérhetetlen vágyat táplál szorongó szíve.

Van, aki fölfedező útra indulna, vannak, akik házakat, tornyokat akarnak építeni, csatákat vívni, világot repülni át, mi pedig sápadt testvérem az őszszakállú Guttenbergben, mi olvasni akartunk.

Senki nem kényszerített, kényszerből mi magunk sem tettük – magától következett. Olvastunk, olvastunk, hogy mindent hadd olvastunk legyen.

Tudtok-e még, testvérek, lázas gyönyöréről amaz első éjnek, amelyben egész füzet telt meg benyomásokkal a nyakra-főre elolvasott sok mindenféle felől.

Tanulni, hiszen mit jelent ez? Könyveket kell olvasni, amelyek az emberhez közelebb hozzanak más könyveket, s fölnyissák a művészet titkának zárait.

Könyvekből tudtam meg, mi is legyen voltaképpen a tragikum, mi a komikum, mi az epika és mi az idilli elem… s még több efféle balgaságot is.

Hatvany Lajos (1880-1961) író, kritikus, irodalomtörténész