Franklin, Benjamin

Gyermekkorom óta szerettem olvasni, s ami kis pénzt összekuporgattam, könyvekbe gazoltam mind. A zarándokok útja úgy megtetszett, hogy mindenekelőtt John Bunyan műveit szedtem össze külön kis kötetetekben.

Később aztán eladtam, hogy az árán megvehessem R. Burton Történeti gyűjtemény-ét, ponyvafüzetekben, olcsón, a teljes nyaláb nem került többe negyven-ötven centnél. Apám kis könyvtára főként hittudományi vitairatokból állott, elolvastam a legtöbbjét, és azóta is bánom, hogy oly időben, mikor a tudás szomja annyira égetett, becsesebb könyvek nem kerültek a kezembe, hiszen addigra már eldőlt, hogy pap úgysem leszek.

Könyvtárában megtaláltam Plutarkhosz Párhuzamos életrajzai-t, olvastam is belőle bőven, s máig is hiszem, hogy azt az időt haszonnal töltöttem. Egy kötete Defoe-nak is volt ott, a Hogyan tervezzünk című, dr. Mathertől is egy, A jó cselekedetről, mely vélhetőleg szerencsésen formált gondolkodásomon életem főbb fordulói során.

   A könyvekhez való huzalmam végül arra indította atyámat, hogy nyomdásznak adjon, jóllehet egyik fia (James) már ezt a mesterséget követte...

... Most már hozzájuthattam különb könyvekhez is. A könyvkereskedő-tanoncokkal kötött ismeretségem időről időre hozzásegített egy-egy kis kötet kölcsönvételéhez, és nagyon vigyáztam, hogy idejében és tisztán juttassam vissza. Gyakran megesett, hogy az éjszaka nagyobbik felét olvasással töltöttem a szobámban, mikor a könyvet este kértem kölcsön, s már reggel vissza kellett juttatnom, nehogy a hiánya feltűnjék vagy vevő keresse hiába.

Egyszer aztán egy jeles kereskedőember, Matthew Adams úr, ki magának szép könyvtárt gyűjtött össze, és nyomdánkat is gyakran látogatta, felfigyelt rám és meghívott a könyvtárába, és készségesen kölcsönzött kedvemre való műveket. Ekkortájt szerelmesedtem bele a költészetbe, és írtam magam is egy-két apróságot....

... Ez idő tájt akadt kezembe a Spectator egy évjáratának harmadik kötete. Ilyesmit azelőtt sosem látta. Megvettem, újra meg újra elolvastam, és nagy gyönyörűséget leltem benne. Pompásan szerkesztett lapnak ítéltem, és szerettem volna íróit lehető híven utánozni. Ezzel a szándékkal vettem elő egy-egy tanulmányát, röviden kijegyzeteltem, aztán félre tettem néhány napig, majd a kötet segítsége nélkül igyekeztem újraírni a tanulmányokat, megfelelő szavakkal kikerekítvén jegyzeteimet. Ekkor egybevetettem az én Spectátoromat az eredetivel, fölfedeztem egynémely hibámat, és kijavítottam.

Kiderült azonban, hogy szókészletre volna szükséges, s a meglévőnek is inkább kéznél kellene lenni. Megvolna mára a szükséges gyakorlatom, gondoltam, ha a versírást abba nem hagyom, mivel verselés közben folytonos a szükség egyjelenésű, de különböző szótagszámú szavakra, hogy a versmértéknek megfeleljenek; vagy egyértelmű, de különböző hangzatú szavakra az összecsengéshez; a keresgélés állandó kényszerében bővült volna a választékom, s könnyebb kézzel írnék.

Ezt a célt tartván szem előtt, versbe szedtem a lap egyik-másik történetét; s mikor egy idő múltán emlékezetemben már elhomályosult az eredeti, visszafordítottam prózára. Megtettem azt is, hogy jegyzeteimet készakarva összezagyváltam, majd néhány hét múltán igyekeztem eredeti rendjükbe szedni, mielőtt a mondatok kikerekítéséhez és a tanulmány felújításához láttam volna, a gondolatsor helyes rendjét elsajátítandó.

Munkám eredményét az eredetivel egybevetvén immár több hibámat fedeztem fel és javítottam; néha éppenséggel az a boldogító érzésem támadt, hogy egynémely apró és érdemtelen részlet különb az eredetinél, hol gondolat, hol irály tekintetében.

Remény gyúlt bennem, hogy idővel még tűrhető angol író válik belőle, sarkallt is a becsvágy erősen.

Az efféle gyakorlatokra s az olvasásra éjjelente kerítettem sort, munka után, vagy munka előtt, reggel, avagy vasárnapokon, mikor is úgy intéztem, hogy a nyomdában magam maradhassak, kibújván, hacsak tehettem, a szülői háznál megszokott közös vasárnapi istentiszteletek kötelezettsége alól, jóllehet kötelességemnek éreztem, csupáncsak, úgy tetszett, időt nem szakíthatok rá.

Ekkoriban történt, hogy egy alkalommal megszégyenültem a számtanban való járatlanságom miatt, amelyen két iskolám sem segített, ezért hát fogtam Cocker Arithmetiká-ját, és a magam szorgalmából elboldogultam vele.

Hasonlóképpen elolvastam Seller, valamikor Shermy Navigáció-ját, sőt csekélyke geometriai tartalmukat is megemésztettem, e tudományban azonban sohasem vittem sokra. Szintúgy ez időben olvastam a du Port Royal urak által közrebocsátott Locke-műveket: Az emberi értelemről címűt és  A gondolkodás művészetét.

Még irályom pallérozásával foglalatoskodtam, egy angol nyelvtan akadt a kezembe (gondolom Greenwoodé), végén a retorika és logika vázlatával.

 Franklin Benjamin (1706-1790) politikus, az USA elnöke.