Olvasás Portál

lovári  |  english

Gondolatok az olvasásról

Gondolatok az olvasásról

2012.01.11. 12:32

Babits Mihály

„Még harmadikos diák lehettem, amikor kezembe került Szophoklész Oidipusza. Valahogy reggel üthettem föl, még az ágyamban, felkelés előtt, és nem bírtam letenni.

Viszont öltözködni, mosdani kellett, hívott az iskola. Harisnyahúzás közben még egészen jól lehetett olvasni. Aztán a nyomorúságos vas-mosdó párkányára állítottam a füzetet és így olvastam tovább. Belekerültem egy nagy drámába, szörnyű érzéseknek váltam szem- vagy fül-, vagy még inkább: lélektanújává, együtt viharzott a szívem a szerencsétlen király sorsával –  hogy lehetett volna abbahagyni ezt az izgalmat?! Megoldást rögtönöztem még szappanozás idejére is:  A  fél arcomat és fél szememet  mostam és hunytam be, a másik féllel tovább ettem-szívtam magamba a boldogtalan Oidipusz és a Kórusok jajgatását. A reggeli megint könnyen ment, az utcán is lehetett olvasva bukdácsolni. Mire beértem a kollégiumba, végigéltem a Labdakidák történetét, az első tíz percben már a szomszéd  antikváriumában kutattam a folytatást, az Oidipusz Kolonoszban-t és az Antigone-t.

Ekkor lettem olvasó, ekkortól kezdve gyűjtöttem a könyveket. Előbb az éjjeliszekrényem fiókja telt meg filléres füzetekkel, remekművekkel, óh, az még csak egy tarsolynyi volt, az a könyvtár, s nem is álltak az egyes darabjai, hanem feküdtek egymást takarva.

Az igazi könyvtár ott kezdődik, ahol legalább egyetlen polc megtelik. Ahol a könyvek már állnak egymás mellett, kihasználva a teret, és áttekinthetően! Ilyen könyvtáram, polcos könyvtáram, csak egy év múlva gyűlt össze.

A könyvek egymásra utaltak, egymást ajánlották, folyton újabb kollegáikat mutatták be, és mind meglepőbb társasokba vittek.

A negyedik gimnázium fordulója előtt falun töltöttem a nyarat, Tiszabecsen, egyik pap-nagybátyámnál Ugocsa és Szatmár határán. Rekkenő nyár volt, akkor már könnyű volt felfedeznem a szomszéd hatosztályos falusi elemi iskola könyvtárát. A meszelt falak és poros ablakok tele pókhálóval és kiszáradt legyekkel. A két barna szekrény könyv barátom lett abban az üres vakációs tanteremben; legszívesebben mégis a rokoni kert nagy méhesében olvastam, árnyékban, erjedő, édes viasz-szagban, ezer és milliószámú zsongás szövevényében, nagy árnyak és éles napsugarak duruzsoló, döngicslélő állomvilágában. Időnkint ki-kiszaladtam, szedni egy-egy kalap szilvát vagy körét, aztán vissza az  édes zsongásba, szédülésbe. 

Ott a tiszabecsi nyárban és méhesben ismerkedtem meg először azzal a fogalommal, hogy irodalom, ott tudtam meg, hogy voltak magyar költők. Legelsőnek Berzsenyi életéről értesültem, a Beöthy-féle Irodalmi Kis Tükörből. …

… Előbb ismertem meg a magyar irodalom történetét, mint magát az irodalmat. Volt mit hozzá tanulnom ősszel egy még hatalmasabb tanteremben, a kollégium nagykönyvtárában, a Tiszabecsen szerezett irodalomtörténeti tudásomhoz, s volt mit hozzáolvasnom az újabb, a nyugatosok irodalmából  a régiekhez."

 

Babits Mihály (1883-1941) költő, író, a MTA tagja, a magyar irodalom kimagasló személyisége.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: