Antal Dániel

Egyhangú életemet nagyapámmal tett séták, apám felolvasásai tették változatossá. Egy ízben nagyapám elvitt a Szatmárnémeti Társaskörbe, a kaszinóba, amelynek harmincöt éven át volt alelnöke. Általában esténként szokott odamenni, de vacsoraidőre már otthon volt….

A Társaskörhöz gyermekkorom jelentős élményei fűződnek, ugyanis az irodalom ismeretét a könyvtár könyveinek elolvasásával sajátítottam el. Hetenként egyszer jelentem meg a kölcsönkönyvtárban, és újabb meg újabb  köteteteket vettem ki onnan. Hálás szívvel emlékszem vissza a Társaskör könyvtárosára, Hatvani Péter óvóbácsira, valamint útódára és fiára, Hatvani Béla  gimnáziumi tanárra, majd Nagy Béla gimnáziumi tanárra, akik nagy szeretettel és megértéssel segítettek  olvasmányaim kiválogatásában és abban, hogy azokat megérthessem. Az hiszem, nem volt könyv, amit én el ne olvastam volna; sok szép órát szereztek nekem….

Négy-hatéves koromban fedeztem fel a mesék szépségét, és a versek nagy hatással voltak reám. Apám sok szép mesét olvasott  nekem, népmeséket, Andersen és Grimm meséit is. Megvette számomra az Ezópus  mesék szép képes kötetét, később Pósa Lajos, Bendek Elek és Sebők Zsigmond könyveivel ajándékozott meg.

A felolvasás úgy történt, hogy apám a gyermekszoba kényelmes fotelébe ült, maga mellé vett, fél kezével átkarolt, és szépen hangsúlyozva olvasott, közben megmagyarázta, amit nem értettem. Sok mesét hallottam a szakácsnénktól, szobalányunktól és a  kis pesztráktól is…. A mesehallgatás változatlanul szórakozásaim közé tartozott. A mesemondók köre egy ügyes, korán fejlett tizenkét-tizenhárom éves leánnyal bővült, Erzsivel, aki  nagyanyáméknál tanulta a takarítás, főzés tudományát. Hogy ne legyünk láb alatt, miután elvégezte munkáját, értem jött, és este behúzódtunk nagyanyámék padlásföljárójának előterébe, ott hallgattam a szép történeteket. Ez heteken át tartott, és én mindig nagyon vártam, hogy Erzsi értem jöjjön. Egy szép meleg nyári estén Erzsi kigombolta a köntösét, és kezemet a keblére tette, puha kis labdácskákhoz hasonló valamit éreztem, és biztatására finoman simogatni kezdtem. Ez a játék nagyon jólesett, s gondolom neki is, mert mélyeket lélegzett közben….

…A  magyar nyelv és irodalom oktatását elég szerencsétlenül kezdtük. Az öreg Péterfy István tanár úr nem tudott fegyelmet tartani az órán, eleinte óriási felfordulás volt az óráin. Ez az aranyszívű „Pityu” szelídségével  mégis rövidesen megzabolázta osztályunkat. Arany János Toldiját velünk olvastatta fel, és már előre kijelölte, kik fogják olvasni a következő éneket. Magyarázatai kimerítőek és lelkesítők voltak. A kijelölt fiú otthon gyakorolhatta magát a felolvasásban, s így szépen, hangsúlyozva tudunk szerepelni. A Toldit annyira megszerettük, hogy utasítás nélkül is mindnyájan megtanultuk könyv nélkül. Ma is, több, mint ötven év elmúltával, gyönyörűséggel mondom fel bármely részét….

…1912 nyarán nem voltunk sehol nyaralni, de ezért csendesen eltelt az idő. A kirakó- és nagyvásár újra szenzációt ígért. A Deák teret sátorerdő lepte el. Ponyvára voltak kirakva az álmoskönyvek, a betyártörténetek Rózsa Sándorról, Angyal Bandiról, Savanyú Jóskáról. De a vadnyugati cowboy-romantika is sok füzettel képviseltette magát. Buffalo Bill rémséges indiántörténetei is vonzották a tömeget. Megjelentek már a mesterdetektívek kalandjai, Nick Carter és Nobody nyomozásai, rengeteg folytatásban…. …Komolyan foglalkoztatott Ferkóval együtt az, hogy mi is cserkészek leszünk. Az ifjúsági lapokból, különösképpen a Zászlónk című folyóiratból már jól ismertük a mozgalom lényegét, ami többek között abból állott, hogy visszavezessen a természetbe, fokozza a természet szeretetét, felelevenítse a régi játékokat, és nevelje a jellemet….

…Sok szép élményt jelentettek a Petőfi Sándor önképzőkör irodalmi gyűlései. Mint hatodikos gimnazisták már felszólalási joggal élhettünk, sőt felolvashattuk irodalmi kísérletezéseinket. Én is próbálgattam szárnyaimat. Novellákat és verseket adtam be. Novelláimból egy sem maradt meg, de néhány vers igen. Nagyon jól tudom gyengék, de nekem nagyon kedvesek, hiszen tizenhat-tizenhét éves koromban faragtam őket….

Antal Dániel (1901-1972) erdélyi mezőgazdasági szakember.