Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Vajda Kornél: A Könyv és Nevelésről

Nyomtatási nézet

A Könyv és Nevelés (a továbbiakban népszerű nevén: KÉN) azon ritka folyóiratok közé tartozik, amelyeknek címe meglepően jól tükrözi tartalmát, profilját, célkitűzéseit, szerkesztési elveit. Persze a címben szereplő két fogalmat tágan szükséges értelmezni: a Könyv (itt) magába foglalja a könyvet, folyóiratot, elektronikus kiadványokat, a könyvtárat és médiatárat is, a Nevelés pedig (ugyancsak itt) a pedagógia egészterületére vonatkoztatható. Vagyis a KÉN a tágan értelmezett könyv és nevelés egymást metsző köreinek közös körszeletére koncentrál. Ez a köztesség szólhatna ellene is, hisz mind a könyvnek, könyvtáraknak (stb.), mind a nevelésnek (pedagógiának) megvannak a maguk folyóiratai, minek hát a metszésponton kialakítani, kiadni még egyet. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a KÉN ereje épp ebben a köztességben van. (Igen jellemző, hogy amikor a folyóirat megszűnt, illetve hosszú évekre szünetelt, hatalmas nyomás nehezedett az egyik könyvtári szakfolyóiratra (a Könyvtáros címűre), olyannyira, hogy az kénytelen volt külön rovatot szentelni a témában megjelenő cikkeknek (a rovat címe természetesen Könyv és Nevelés volt).

 

Érthető ez a KÉN iránt megnyilvánuló igény. Hiszen a pedagógiának a könyv (itt is tág értelemben) egészen speciális, mással aligha pótolható eszköze és terrénuma, az iskola pedig nem lehet el könyvtár nélkül. Ugyanakkor a könyvtárosi szakma egyik igen sokakat vonzó és foglalkoztató ága az iskolai könyvtárosság, a könyvtáros-tanárság. Így hát mind a két oldalról anyagok, problémák, információk (stb.) sokasága gyűlik fel, amelyeket pertraktálni, amelyekről tájékoztatni, amelyeket „kihordani” felettébb szükséges. És éppen ezt teszi a KÉN. Tárgyal, mind nagyobb, tudományos igényű (és színvonalú) tanulmányokban, mind a gyakorlat ezer kérdését felvető, a speciális szakmai problémákat életesen láttató cikkekben, mind a hazai és külföldi szakirodalom szemlézésében, mind a fontos – témába vágó – könyvek ismertetésében, mind a szűkebben vett szakmát (az iskolai könyvtárosokat, a könyvtárostanárokat) érintő mindenféle kérdés tárgyalásában, vitatémák felvetésében, jogszabályok, tanügyi és könyvtárügyi fontos rendelkezések, szabályozások ismertetésében stb.

 

Tény, hogy a KéN-t éppen azok olvassák, dolgozzák fel a maguk számára, akikhez szól, és akiknek túl sok és sokszor erősen redundáns lenne egy-egy (vagy több) pedagógiai vagy könyvtári szakfolyóirat áttanulmányozása. (Ha viszont ezekben – alkalmanként – olyan igen fontos cikk vagy egyéb írás jelenik meg, amelyre a KÉN törzsolvasóinak is oda kell figyelnie, akkor a lap ezt vagy jelzi, vagy ismertetést ad róla.) Bizonyos hát, hogy az az iskolai könyvtáros vagy könyvtárostanár, aki a KÉNT rendszeresen olvassa, „képben lesz” és marad saját szakterületén, az viszont, aki a KéN-t elkerülve pedagógiai és/vagy könyvtári szakfolyóiratokban búvárkodik, nemcsak fölösen megterheli magát szakjába nem vagy alig-alig vágó problematikával, de épp a legfontosabb, számára legfontosabb információk egy igen jelentős részétől el is esik.

 

E sorok szerzője megkísérelte a nagy nyugati országok egy részének a sajtóját olyan szempontból áttekinteni, hogy van-e bennük, náluk a KéN-hez hasonló jellegű folyóirat. Úgy találta, hogy mind angol, mind német, de kivált francia nyelvterületen több hasonló célkitűzésű, sokszor a megfogalmazott elvek és a szerkesztésmód tekintetében is fundamentális hasonlóságot felmutató folyóirat található. Az említett körszeletre való koncentrálás tehát – úgy tűnik – általában vett és létező igény, amelynek kielégítésére a fejlett országok szinte mindegyike komolyan törekszik.

 

Igen fontos kiemelni, hogy a KÉN nemcsak nyomtatott folyóiratként létezik. Bizonyos, általában még az adott területen érdekeltek körénél is szűkebb, vagy épp elmélyültebb, kutatói, szaktudományos igénnyel élők körére számító írásokat csak elektronikus formában közvetít, bizonyos cikkek esetében pedig csak a dokumentáció aprólékosabb részleteit, dokumentációját, apparátusát bízza erre. Természetesen a nyomtatott forma gondosan jelzi, mi található meg elektronikusan.

 

A KéN-t élő, ma is (sőt ma méginkább) élő igény hozta létre és tartja életben. Szerepét és fontosságát nehéz lenne túlbecsülni. Ennek egyik sokadrangú jele az is, hogy a társfolyóiratok (mind a pedagógiaiak, mind a könyvtáriak) dokumentálhatóan nagyra becsülik laptársukat, annak írásaira gyakran reflektálnak, szerkesztőitől cikkeket kérnek, szerkesztőinek saját merítésű köreiből cikkeket ajánlanak.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: