Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Jáki László: Adalékok a gimnáziumi tanári könyvtárak történetéhez (1920–1944)

Nyomtatási nézet

Írásunkban véletlenszerűen kiválasztott tíz gimnázium tanári könyvtárát vizsgáltuk, az iskolai értesítőkben közzétett adatok alapján. Sajnos – várakozásaink ellenére – az értesítőkben közzétett, feltételezhetően pontos adatok nehezen kezelhetők, általánosító következtetések levonására sok tekintetben alkalmatlanok. A adatközlések módja sok esetben még egy iskolán belül is eltérő. Így például sokszor a kötetek számát, máskor a művek számát közlik, s van iskola, ahol az állomány darabszámánál a folyóiratok évfolyamszámait is bekalkulálják. A könyvtárra fordított összegeknél zavaró, hogy a Koronát felváltotta a Pengő, az állomány nagyságánál ugyancsak zavaró, hogy több helyen különgyűjtemények is voltak, és ezeket eltérő módon kezelték. Egyes helyekben a törzsállomány egy része a szertárakban volt elhelyezve, és ezeket eltérő módon tüntették fel. A fenti eltérő adatközléseken túl a több száz éves iskolák állománya  természetesen nem egybevethető pár évtizedes múlttal rendelkező iskolákkal.

A fentiek miatt a 10 gimnázium összehasonlítható adatait csak nagy óvatossággal kezelhetjük.

 

A tanári könyvtárak általános helyzete

Az első világháború jelentős károkat okozott az iskolai könyvtárakban is. Köztudott, hogy az iskolák egy jelentős részét hadi célokra használták fel. Így több iskolában volt kórház, laktanya stb. A Madách Gimnázium  1920/21. évi Értesítője azt írta, hogy „a proletárdiktatúra és az azt követő román megszállás, illetve  a román katonai beszállásolás nagy károkat okozott könyvtárunkban.” A háború és az azt követő gazdasági helyzet négy-öt évig meghatározta a tanári könyvtárak helyzetét. A háború és a Trianon okozta gazdasági csőd a beszerzéseket, fejlesztéseket a minimálisra csökkentette.

Ennek ellenére a vizsgált értesítők alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a tanári könyvtáraknak jelentős szerepe volt az iskolák életében. Ezt támasztja alá például, hogy a tanári könyvtár legtöbb helyen a legnagyobb összeggel szerepelt a szertári fejlesztések között.

A Madách Gimnáziumban például 1941-ben iskolai felszerelésre (ifjúsági könyvtár, bútor, irodaszer stb.) összesen 6451 Pengő állt rendelkezésre, és ebből 1405 Pengőt fordítottak a tanári könyvtár gyarapítására.

A jelentős könyvtári állomány kezelésére külön könyvtárost nem alkalmaztak, a feladatokat a tanárok látták el. Ők voltak a „könyvtár őrei”. Általában az iskola tekintélyes, humán szakos tanáraiból kerültek ki, s feladatukat hosszabb időn keresztül látták el. A könyvtár őreinek kinevezése az igazgató feladata volt. Nem tudjuk, hogy az igazgatók milyen szempontok alapján döntöttek, de tény, hogy általában nem kezdő tanárokat jelöltek ki erre a feladatra. A feladat ellátása nem járt óraszám kedvezménnyel. Ez a fogalom akkor még ismeretlen volt.

Sajnos a könyvtárak méreteiről csak kevés adatunk van, de tény, hogy kilenc iskolában a könyvek külön helyiségben voltak elhelyezve. Több iskolában az önálló helyiségben működő tanári könyvtár mellett a tanári szobában kézikönyvtár állt a tanárok rendelkezésére. Az első években a Ciszter Gimnáziumban nem volt külön tanári könyvtár, a könyvek a tanácsteremben voltak elhelyezve. Itt a hely hiánya is akadályozta a gyarapítást. Több iskolában szertárakban is helyeztek el könyveket. Csurgón a kézikönyvtár állománya meghaladta az ötszázat, de a szertárakban is voltak könyvek. 1938/39-ben például a tornaszertárnak 15, az ének és zeneszertárnak 45, a földrajz és természetrajzszertárnak 120, a matematikai és fizikai szertárnak 80 könyve volt. Érdekesség, hogy a csurgói tanári könyvtárat a felső tagozatos tanulók is látogathatták. A többi iskola gyakorlatát nem ismerjük, bár Szabó Magda életrajzi regényeiben utal arra, hogy a diákok bejáratosak voltak a tanári könyvtárba.

 

Állománygyarapítás

Az állomány gyarapításának három forrása volt, a vétel, az ajándék és a csere.

Vétel az iskola költségvetéséből történt. Nagysága legtöbb esetben évente változott, nyílván az iskola pénzügyi helyzetétől függött. A harmincas évek elején például érezhető volt a gazdasági világválság, ezekben az években kevesebbet fordítottak az iskolák könyvek beszerzésére.

Sajnos az értesítőkből nem derül ki, hogy az állománygyarapítás milyen szempontok alapján történt. Nem tudjuk, hogy működött- e valamilyen bizottság, vagy a tantestületi értekezleten születtek javaslatok. A Csurgói Gimnázium 1942/43. évi Értesítője arról tanúskodik, hogy a beszerzés ott körültekintően történet. „Az új beszerzéseknél különös figyelmet szenteltünk arra, hogy a modern szakirodalom és szépirodalom, valamint a magyar népiség és falukutatás legkiválóbb munkáinak birtokába jussunk.”

Külön vizsgálatot érdemelne a tanári könyvtárak állományának tartalmi elemzése. Nehezíti ezt, hogy az éves gyarapodás nem tükrözi a beszerzés koncepcióját. A teljes állomány elemzése viszont rendkívül munkaigényes. Annyit azonban megkockáztathatunk, hogy a könyvtárak állománya a társadalomtudományoknak kedvez. A történelmi, irodalmi, filozófiai könyvek nagyobb számban találhatók meg, mint a természettudományi tárgyú könyvek. Így van még a Fasori Evangélikus Gimnázium esetében is, ahol pedig – mint tudjuk – igen magas szintű matematikai, fizikai oktatás folyt. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a természettudományok oktatását nem annyira a könyvek, mint a szertárak, illetve az ott folyó kísérletek segítették.

Az iskolák költségvetéséről az értesítőkben nem történik említés. Legfeljebb egy-két iskola közli az iskolai felszerelésekre fordított összeget. Így például tudjuk, hogy a Madách Gimnáziumban, egyes  években mennyit költöttek „iskolai felszerelésekre”, ezen belül a tanári könyvtárak gyarapítására.

A Madách Gimnáziumban tanári könyvtárra illetve minden egyébre az alábbi összegeket költötték:

1932/33-ban tanári könyvtárra 701 Pengőt, egyébre 1048 Pengőt
1933/34-ben 815 1898
1934/35-ben 855 2422
1935/36-ban 1003 3301
1936/37-ben 1491 4093
1937/38-ban 1008 2488
1938/39-ben 3972 7082
1939/40-ben 506 2154
1940/41-ben 1405 6351
1941/42-ben 1483 9840
1942/43-ban 3881 5794
1943/44-ben 210 505

 

A táblázat egyértelműen bizonyítja, hogy a Madách Gimnázium a rendelkezésre álló keret jelentő részét fordította könyvek vásárlására.

A Toldy Gimnázium állománya 1921/22 és 1943/44 között 9000 kötet fölött volt. A beszerzésre fordított összegek évenként jelentősen változtak. 1932/33-ban például mindössze 250 Pengőért vásároltak könyveket, míg 1936/37-ben a beszerzésre fordított összeg 642 Pengő volt.

ások igénybevételének demokratizmusa alappillére szakmánknak. Az iskolai könyvtárban is alappillér ez.

 

A könyvtári adatok bizalmas kezelése a regionális viták során is sokszor fölmerült. Nálunk, az iskolában is végig kell majd gondolnunk, hogy a magunk könyvtárostanári etikai normáit hogyan alakítsuk e kérdésben. Miként tudjuk tájékoztatni az osztályfőnököt az osztály olvasási szokásairól, vagy problémás, különleges olvasmányokról úgy, hogy közben az etikai kódexnek e pontját tiszteletben tartsuk?

 

A lehető legjobb könyvtári ellátás elve igen fontos, s a könyvtáros (könyvtárostanár) szerepe ennek megvalósításában igen felelősségteljes. Ezen a ponton kell visszautalnunk az esélyegyenlőség megteremtésére. Az iskolai könyvtár, a könyvtárostanár minden módot találjon meg arra, hogy a diákok, pedagógus kollégák munkájukhoz, tanulmányaikhoz megkapják a leggyorsabban a legfrissebb információt.

 

A kódex VI. pontja az információközvetítés kérdését járja körül. „A könyvtáros tőle telhetően mindent megtesz azért, hogy a használó szabadon és korlátozás nélkül hozzáférhessen az információhoz.”

 

A mi szakmánkban mindennapi könyvtárismereti órák keretében igyekszünk megteremteni azt a biztos eszköztudást, amely az önálló ismeretszerzéshez szükséges. A gondot a tanár kollégák eszközismeretének hiánya okozza leginkább. Számukra is meg kell azonban teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek során mind tökéletesebben tudnak önállóan információhoz jutni a könyvtár eszközrendszerének használatával.

 

A könyvtáros / könyvtárostanár „Legjobb tudása szerint hiteles, megbízható, teljes, megfelelő, személyhez szabott információt nyújt.” Egyetlen könyvtáros, egyetlen könyvtárostanár sem adhat nemleges választ. Ha mást nem tud nyújtani, egy újabb könyvtár felé irányíthatja olvasóját.

 

A szakmai közösséghez tartozás mindenki számára védelmet, megújulási lehetőséget jelent. Ezért olyan fontos az etikai kódex VII. pontja, amely a könyvtáros és a könyvtárosi szakmai közösség kapcsolatát taglalja. Az etikai kódex e pontja fogalmazza meg, hogy megszerzett szakmai tudásunkat tovább kell adni, megismertetni a kollégákkal, a felnövekvő nemzedékkel.

 

A VIII. pont könyvtáros és könyvtár kapcsolatával foglalkozik. A könyvtár, mint munkahely veti föl a munkáltatóhoz, a fenntartóhoz való kapcsolat kérdését is. A könyvtár iránt elkötelezett könyvtáros tiszteletben tartja munkáltatója, fenntartója céljait, érdekeit és munkájával a könyvtár, a könyvtáros közösség javára dolgozik.

 

A társadalmi kapcsolatok felé tágítja a kapcsolati rendszert a kódex IX. pontja. Leszögezi az előítélet-mentesség, a kooperációs készség fontosságát. Majd a szerzői jog kérdésével foglalkozik.

 

Végezetül a X. pont azt a folyamatot fogalmazza meg, amelynek során az etikai kódex tartalma megvalósulhat, érvényessé válhat.

 

A munkabizottság hamarosan befejezi munkáját: a kódex szakmai elfogadására a Magyar Könyvtárosok Egyesület küldöttközgyűlésének keretében kerül majd sor 2005 végén. A konkrét etikai problémák megoldási javaslataival már a kibocsátók által létrehozott etikai bizottság foglalkozik majd.

 

A könyvtárosi etikai kódex elfogadói között – reményünk szerint – ott lesz a Könyvtárostanárok Egyesülete tagsága is. Addig is van azonban még lehetőségünk javaslatainkkal gazdagítani a munkacsoport tevékenységét, továbbá meg kell alakítani a magunk könyvtárostanári etikával foglalkozó munkacsoportját.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: