Bácskainé Nagy Judit: Gondolatok a Karcagi Gimnázium irodalomjegyzékéről

Nyomtatási nézet

Úgy látom, hogy a magyar irodalom tanítása nehéz igen nehéz feladat a pedagógus számára. Eleve a gyerekek többsége nem szívesen olvas, a felső tagozatban pedig már verset sem szeretnek tanulni. Ennek biztosan több összetevője van: túl sok időt vesz igénybe, nem mindig értik amit olvasnak, értelmezni pedig nem nagyon képesek. A memoriterek száma és terjedelme a mai gyermekek számára irreálisan hosszú.

A technika fejlődése is kedvez ennek a tendenciának, mivel a leleményesebb gyermekek az Internetről töltik le az olvasónaplókat, elemzéseket, így még sokszor azt a fáradtságot sem veszik, hogy kézírással átmásolják azokat. A memoriterek megtanulása pedig „csak egy jegy” megbukni miatta nem lehet. Ezért nagy felelősség az, hogy milyen könyveket, verseket teszünk kötelezővé, kedvet csinálunk, vagy eleve kudarcra ítéljük az irodalom tanítását Nem könnyű feladat, mivel a számítógép, a tévé által közvetített erkölcsi értékek, nagyon nehezen egyeztethetők össze az irodalmi alkotásokban felmerülő kérdésekkel, felvetésekkel. (Ezért van a XIX. líráját, epikáját egyszerűen nem szeretik a gyerekek, nem tudnak mit kezdeni ezekkel az azokban tükröződő értékekkel, érzelmekkel.)

A „Függelék”-ben szereplő I–V. osztályos kötelező olvasmány lista, gyakorlatilag a mai I–VIII. osztályig szerepel az előirt tananyagban, de évfolyamonként maximum két három művel. A nyárra ajánlott olvasmányok közül pedig a gyerekek jó esetben elolvasnak egy-két könyvet.

Ma általános iskolában a „Függelék” VI–VII–VIII. osztálynál szereplő művek szinte taníthatatlanok, mivel egyedül feldolgozni képtelenek, a terjedelmük miatt sokan kézbe sem veszik Többségük a középiskolai tananyagban található.

A „Függelék” felsorakoztatja az adott év végéig, a magyar irodalom szinte teljes skáláját, így képet alkothattak a legkiválóbb írók, költők műveiről. Ma nem, hogy egy általános iskolásnak vagy akár egy középiskolásnak, hanem – minden bántás nélkül úgy gondolom –, hogy egy magyartanárnak is becsületére válik, ha mindegyikből, legalább egy-egy sor a fejében van, és azt idézni is tudja.

Vissza a tartalomjegyzékhez