Lovász Gabriella: Személyiségfejlesztés a Lovász-féle program keretében

Nyomtatási nézet

Helyzetértékelés

A személyiség az ember viszonylag állandó pszichikus sajátosságainak összerendezett egysége. Nagy J. József¹ ennek az egységnek a komponenseit állítja az oktatás, nevelés középpontjába. Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke e komponensek kognitív fejlesztésében látja szellemi tőkénk megerősödését, Unióhoz való csatlakozásunk kitörési lehetőségét. Ezzel szemben hivatalos oktatásügyünk intézkedései a tananyag végletekig való csökkentésében, sportnyelven szólva „aluledzettségben” látja a megoldást. A személyiség fejlesztésének fontosságában tehát megegyeznek a vélemények, de a gyakorló pedagógusnak a fejlesztés módjára egyik sem nyújt kapaszkodót.

Véleményünk és több évtizedes tapasztalataink azt igazolják, hogy a képességek, készségek fejlesztésének kulcsa korántsem a tananyagban, sokkal inkább pedagógiai szemléletünk megváltoztatásában, illetve alkalmazott metodikáink korszerűsítésében keresendő. Alapozó oktatásunkban ugyanis olyan képességfejlesztő programokat kellene alkalmaznunk, amelyekben az önművelés, a társadalmasodás és az önmegvalósítás képessége egyaránt jól fejleszthető. Ilyen program azonban jelenleg még kevés van. Tanítóképzőink hallgatói pedig szinte semmit sem ismernek meg ezekből. Egyetértünk Nagy J. Józseffel, miszerint jelenlegi oktatásunkban az alapokat nyújtó olvasás-írás a képességei jelenleg csak a jártasság szintjéig jutnak el, a készségek kidolgozásának hiányában pedig selejt kerül ki az alsó tagozatból.

A már több évtizedes probléma megoldásának akadályait az alábbiakban látjuk:

1. Hazánkban a pedagógiai fejlesztőmunka igen gazdaságtalan.

2. A megoldás (a tanulók képességeinek alábecsülésével) a tananyag mennyiségének leépítésében, és nem a korszerű metodikai megoldásokban keressük.

3. A kognitív tanulási módok kialakítására alkalmas metodika hiánycikk a magyar pedagógiában (felfedező tanulási mód, önálló munkáltatás, problémamegoldó képesség kialakítása, alkotásvágy, aktivitás, játék, stb.).

4. Hiányos a tanító naprakész ismerete a tanulók tudásszintjét illetően. Így lehetetlenné válik a pedagógiai selejtképződés megelőzése.

5. Az alsó tagozat 4 évére nincs egységes, didaktikailag kidolgozott stratégia.

6. Pedagógusaink még az ilyen kevés számú programra sincsenek kellőképpen felkészítve.

Személyiségfejlesztés a Lovász program keretében

Iskolarendszerű oktatásunkban a képességfejlesztéshez olyan stratégiát és olyan módszereket alakítottunk ki, amelyekben mindent a képességek fejlesztése alá rendeltünk, s amelyek a fejlesztést célirányosan befolyásolják. Kiindulásként Lénárd Ferenc² megállapítására alapoztunk. Eszerint: A képességek fejlesztése csak akkor hatékony, ha az ott létrejött tanulói tevékenységekben valamennyi tanuló érdekelt.

Pedagógiai programunk stratégiája

A fentiek alapján a tanítás elsődleges célja a gyermek sikerélményének, érdekeltségének biztosítása. Ennek megfelelően, tanóráink megszervezésénél az alábbi szempontokat tartjuk szem előtt:

• a gyermek (egyéni vagy csoportos) önálló munkáltatását,

• szó- vagy írásbeli feladatok nyomán a rugalmas gondolkodásra nevelést,

• az ismeretszerzés heurisztikus módjának gyakorlását (felfedező ismeretszerzés),

• a megismerést, felfedezést követő alkalmazó ismeretszerzést,

• a készségszint eléréséhez rutinjellegű feladatok sokaságának beiktatását,

• a gyermek alkotókedvének mozgósítását.

A program módszerei, megválasztásuk alapelvei

A program módszereinek alapelvei a pedagógiai gazdaságosság szellemében születtek. Célunk az volt, hogy az oktatás folyamatában az eddiginél kevesebb idő- és energia ráfordítással minőségileg jobb eredményt érjünk el. Így módszereink megválasztásában az alábbiakat érvényesítettük:

• Az integráció jegyében az anyanyelvi tevékenységek köreit (olvasás, írás, beszédművelés, szövegalkotás, nyelvtani, helyesírási ismeretek) összevontuk, egységbe szerveztük.

• A prevenció jegyében, – a tantervi követelmények aktualitását megelőzően – akár több évvel is előrehozott tananyagok tanításával és számtalan ismétlődő feladat végzésével segítjük a gyengébb képességűek felzárkózását.

• Az automatizmusok (készségek) kialakulása érdekében minden évfolyamon számos, rutinjellegű feladatot végeztetünk.

• Mivel a megnyújtott ismeretszerzési folyamatban mind a jobb, mind a gyengébb képességűek diszkrimináció nélkül fejleszthetők együtt, megvalósíthatóvá vált az un. rejtett differenciálás.

A program tan- és (ön)szemléltető eszközei

Tankönyveink az alsó tagozat négy évfolyamára íródtak. Az önálló munkáltatásra szerkesztett tankönyvcsalád tankönyvei munkatankönyvek, azaz a tankönyveket és a munkafüzeteket egyaránt magukba foglalják. Alkalmazásukkal a különféle tevékenységek jól egységbe szervezhetők. A tananyag integrált feldolgozása egyszerű, sokoldalúan gazdagító. Használatukkal a jó képességűek és a lassan érők egyaránt jól fejleszthetők. Így direkt differenciálás nélkül is gazdaságosabb ismeretátadás jöhet létre, a hagyományosnál. Az integrált szervezéssel egy-egy feldolgozott szöveg tartalmi megismerése során a tanuló a szöveg nyelvtani –, helyesírási-, helyesejtési-, szövegalkotási vetületével is megismerkedik.

Szemléltetőeszközeink jellemzői, hogy

• rendszeralkotásra késztetők,

• a munkáltatás érdekében mobilizálhatók,

• az önálló döntések visszacsatolásánál visszajelzésre alkalmasak,

• egyszerűek, könnyen előállíthatók és variációs lehetőségeket biztosítanak.

A kölcsönhatásban érvényesülő cselekvő ismeretszerzés

Az interaktivitásban folyó ismeretszerzés a tanító és a tanulócsoport állandó, kölcsönös tevékenységében nyilvánul meg. Az érdekeltség feltétele az egyének döntéseinek, munkáinak, véleményeinek szabad megvitatása, amely az egész tanulócsoport együttműködésével történik. Együttes megvalósulásuk feltétele az osztálykeretben történő egyéni fejlesztés, amely mind a tanuló, mind a tanító szemszögéből nézve a leggazdaságosabb eljárás az ismeretszerzés folyamatában. Ez a fejlesztési mód egyszerű, korosztálytól, tagozattól, tantárgytól függetlenül minden pedagógus által könnyen megtanulható. Alapfeltétele, hogy a tanuló figyelmének fókuszába – az általánosan alkalmazott frontális munkától eltérően – a vezető szerepet betöltő pedagógus helyett az elvégzendő feladat kerüljön.

A feladatmegoldó tevékenység fázisaiban négy egymást követő mozzanat érvényesül. Ezek:

• a feladattal történő szembesülés, (szó vagy írásbeli formában)

• a feladat önálló elvégzése, (egyének, kiscsoportok)

• az elvégzett munkák, önálló vélemények, döntések visszajelzése, megvitatása ,

• közös értékelés, vita, korrekció, önértékelés, javítás.

A tanító és a tanulócsoport együttműködésének lehetőségei és előnyei

A pedagógus

• az önálló munkát indirekt módon irányítja,

• a rejtett differenciálás elve alapján megfigyeli és szükség szerint gondozza a rászorulókat,

• segíti a lassabban dolgozókat, megelőzi a lemaradásukat, újabb feladatokkal látja el a gyorsabban haladókat. Így a pedagógus a feladatvégző tevékenység minden fázisában, – munka közben és a visszajelzés mozzanatában – érzékelheti a tanulócsoportja minden tagjának tudásszintjét, képességeik fejlődését.

A tanuló

• azonnali megerősítést, korrekciót és javítási lehetőséget kap saját munkájáról,

• a problémákkal a tanórán kerül szembe és nem a házi feladatok során,

• a visszacsatolás idején tanulótársainak válaszain keresztül, többféle megoldási és gondolkodási módot ismerhet meg,

• az egyéni döntések, vélemények összecsapásakor, minden hozzászóló tanuló fejlesztheti beszéd- és vitakészségét, együttműködési kultúráját, önkontrollját,

• megfelelő irányítással a tanuló minden energiája célirányos tevékenységgel köthető le,

• A frontális munka folyamatos egyéni tevékenységre történő átváltása természetes magatartás-formává teszi a felfedező ismeretszerzést, amely a későbbi, tudatos tanulni tudás alapját képezi a gyermek személyiségét sértő direkt differenciálás antidemokratikus pedagógiai megoldása helyett, próbálkozásai, tapasztalatai során, maga választja ki – az alapfeladaton túl – a saját képességeinek megfelelő feladatokat.

Összegzés

A program a személyiség önművelése érdekében (még halmozottan hátrányos helyzetűek esetében is) az alsó tagozat végére biztos alapokat nyújt az olvasás-írástechnikai, a helyesírási képességek készségszintre való fejlesztéséhez, a könyvtárhasználathoz, a tanulni tudás előkészítéséhez.

A szocializáció érdekében – a drámapedagógia eszközeit is felsorakoz-
tatva – szituatív játékok keretében gyakoroltatja be a szükséges magatartási formákat.

Az önmegvalósítás érdekében a művészeti ismereteket, a kézügyességi technikák fejlesztését is hozzákapcsolja az anyanyelvi tevékenységekhez.

A fentiekben vázolt személyiségfejlesztő program mai formája – sok évtizeddel ezelőtt – a Lénárd-féle alapkoncepcióból teljesedett ki. S miközben a média a diákok olvasás- és tanulásképtelenségén siránkozik, a módszerünkkel tanuló sok ezer gyermek lépte – és lépi – át ma is sikerrel az alsó tagozat küszöbét. Könyvtárazó, kutató, olvasni szerető kreatív és kommunikatív tanulóink a hagyományos, porosz módszerek nyomán látványosan fejlődnek vissza a magasabb évfolyamokon. Ez indokolja és sürgeti tanító- és tanárképző intézményeink tananyagának és módszereinek korszerűsítését, illetve gyökeres megváltoztatását.

Jegyzetek:

2 Lénárd Ferenc: Képességek fejlesztése a tanítási órán. Bp., Tankönyvkiadó. 1992. 155 p.

Vissza a tartalomjegyzékhez