Olvasás Portál

lovári  |  english

Eseménynaptár

       
 
 
 
 
H K SZ CS P SZ V
1
  • Mesés bábok - bábos mesék
2
  • Mesés bábok - bábos mesék
3
  • Mesés bábok - bábos mesék
4
  • Mesés bábok - bábos mesék
5
  • Mesés bábok - bábos mesék
6
  • Mesés bábok - bábos mesék
7
  • Mesés bábok - bábos mesék
8
  • Mesés bábok - bábos mesék
9
  • Mesés bábok - bábos mesék
10
  • Mesés bábok - bábos mesék
11
  • Mesés bábok - bábos mesék
12
  • Mesés bábok - bábos mesék
13
  • Mesés bábok - bábos mesék
14
  • Mesés bábok - bábos mesék
15
  • Mesés bábok - bábos mesék
16
  • Mesés bábok - bábos mesék
17
  • Mesés bábok - bábos mesék
18
  • Mesés bábok - bábos mesék
19
  • Mesés bábok - bábos mesék
20
  • Mesés bábok - bábos mesék
21
  • Mesés bábok - bábos mesék
22
  • Mesés bábok - bábos mesék
23
  • Mesés bábok - bábos mesék
24
  • Mesés bábok - bábos mesék
25
  • Mesés bábok - bábos mesék
26
  • Mesés bábok - bábos mesék
27
  • Mesés bábok - bábos mesék
28
  • Mesés bábok - bábos mesék
29
  • Mesés bábok - bábos mesék
30
  • Mesés bábok - bábos mesék
 
OPKM OFI

Könyv és Nevelés

Selmeczi Pálma: A budapesti Evangélikus Gimnázium Arany János Köre Könyvtárának rövid története

Nyomtatási nézet

Ebben a körben annyira vagy, amennyire csinálsz, képviselsz, alakítasz valamit. Az önképzőkör … az iskolai élet nagy közös aulája, ahol a terhét hordó, érdeklődő, kutató diák önálló szellemmé egyenesedik.”

Németh László

 

A gimnázium megalapítása szorosan összefügg a pesti evangélikus gyülekezet megalakulásával. II. József türelmi rendelete által vált lehetővé, hogy Pesten és Budán evangélikusok is letelepedhessenek. A pesti egyházat a város környéki evangélikus nemesek hozták létre. 1787-ben alakult meg a pesti magyar–német gyülekezet, majd 1788-ban indult meg az oktatás (egyetlen helyiségben Budapesten, a Belváros egyik házában). Először elemi iskola alakult, amely 1823-tól fokozatosan lett gimnázium. A harmincas években a tanítási nyelv német, magyar és latin volt. A magyar 1847-től lett hivatalosan is a tanítás nyelve.

Az 1861/62-es tanévben a négy gimnáziumi osztály ötre emelkedett, s 1863-ban az elemi iskola különvált a gimnáziumtól. A tanulók növekvő létszáma – az új osztályok megnyitása – elkerülhetetlenné tette egy új iskolaépület felépítését a Sütő utca és Károly utca (ma V., Bárczy István u.) közötti telken (az egykori katonai sütőház helyén). 1864 szeptemberében már az új épületben kezdhették meg a diákok a tanévet, hat gimnáziumi osztályban. Az iskola az 1871/72-es tanévtől mint pesti ágostai hitvallású 8 osztályos főgimnázium végezte oktató, nevelő munkáját.

Hamarosan a budapesti Deák tér közelében épült iskola is szűknek bizonyult, így csakhamar új iskolaépületről kellett gondoskodni. 1903 szeptemberében megindult a gimnázium és templom építése Pecz Samu építész, műegyetemi tanár (a gimnázium egykori növendéke) tervei alapján, a VII. kerületi Városligeti fasorban. Az iskolát 1904. szeptember 26-án adták át rendeltetésének. Fenntartója a budapesti Deák téri evangélikus magyar–német testvéregyház volt; az állami felügyeleti jogot a vallás- és közoktatási miniszter gyakorolta.

A II. világháború befejeződése után megkezdték az általános iskola megszervezését az 5. osztálytól (1945/46-ban), majd nyitottak egy általános iskolai 1. osztályt is. 1947 szeptemberében az általános iskola szervezetileg különvált a gimnáziumtól, a neve Budapesti Evangélikus Általános Fiúiskola lett. 1948-ban az iskola államosítása során a Budapesti Evangélikus Általános Fiúiskolából Állami Általános Fiúiskola lett. A négyosztályossá vált gimnáziumot meghagyták az evangélikus egyház kezében. 1951 szeptemberében, a kényszerű körülmények miatt, az Evangélikus Teológiai Akadémia felköltözött Sopronból, és a gimnázium II. emeletén nyert elhelyezést.

1952-ben az egyház akkori vezetői – az egyre romló anyagi helyzet miatt a gimnáziumot felajánlották az államnak. Az iskola – jogutód nélkül – megszűnt, teljes felszerelése az állam tulajdonába került. A tanárok különböző állami tanintézeteknél folytathatták tovább pedagógiai munkájukat, a tanulók más gimnáziumokban tanultak tovább. A gimnázium épülete továbbra is az egyház tulajdonában maradt, ahová az Országos Pedagógiai Intézet elődje – a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet költözött be.

1984 őszén kezdeti lépések történtek az evangélikus gimnázium helyreállításának ügyében. A hivatalos tárgyalások végén 1989. január 1-jétől újra megindíthatta az egyház a Budapesti Evangélikus Gimnáziumot koedukált fiú- és leány középiskola formájában. 1989 nyarán az Országos Pedagógiai Intézet visszaadta a gimnázium épületének egészét. 1989. szeptember 4-én indult meg újra az oktatás a Fasori Gimnáziumban – elsőként az újjáalakult egyházi iskolák között. Az 1989/1990-es tanévben 7 osztállyal, majd 1996/97-ben az iskola újraindítása után először, ismét 8 évfolyamon 16 osztállyal.

A fasori gimnázium tanárai közül többen a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Olyan pedagógusokat választottak a tanári karba, akik a tudományokkal is behatóan foglalkoztak, s akik hivatásuknak tekintették az ifjúság nevelését. A színvonalas oktatásnak köszönhetően a magyar szellemi elit jelentős részét a fasori gimnázium nevelte fel. Az egykori alma mater leghíresebbjei többek között: Podmaniczky Frigyes, Schedius Lajos, Hunfalvy Pál, Bőhm Károly, Lukács György, a Nobel-díjas fizikus, Wigner Jenő, a számítógép elméleti meglapozója, Neumann János, Balogh János akadémikus, Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum egykori igazgatója, Stein Aurél, Doráti Antal, Szabolcsi Bence.

A kötelező tárgyak tanításán kívül a gimnázium kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a tanulók öntevékenységére is. Az érdeklődő, tehetséges diákok érdeklődésüknek megfelelő ifjúsági egyesületekbe tömörülhettek. Az anyanyelv fejlesztését és a magyar irodalom remekeinek tanulmányozását célzó, diákok által kezdeményezett „csoportosulás” már korán – nem sokkal az alapítás után – létrejött az iskolában. 1839-ben Turcsányi J. József az akkor már nagygimnázium legfelsőbb osztályának, a humanitas osztálynak tanulója, Taubner Károly ösztönzésére – felszólította „oskolatársait”, hogy a magyar nyelv tanulására és gyakorlására alakítsanak „magyar oskolát”. A felhívás elsősorban német ajkú tanulók számára, a magyar nyelvben való jártasság elsajátítását szolgáló foglalkozás szervezésére szólt. Létrejött tehát 1839-ben (a soproni Magyarul Tanuló Társaság modelljét követve) a Magyar Oskola, melynek első tanárelnöke Taubner Károly volt. 1843/44-ben Magyar Társadalom lett az egyesület neve. 1844 februárjában a Társadalomban Olvasókör alakult, mely az irodalmi értékek megismertetését, az olvasás gyönyörűségét, az alkotás, a tehetség kibontakoztatását hivatott szolgálni.

Az Egylet tagjai a nyelvtangyakorlók és a munkástagok csoportját alkották. A nyelvtangyakorlók csoportja azonban igen hamar megszűnt. A legfelső osztály tanulói rendszeres összejöveteleket tartottak meghatározott napokon és rendben. Pontos jegyzőkönyvet vezettek, melyet minden összejöveteli alkalmon elsőként olvastak fel. A tisztségviselőket az első összejövetelen választották meg, és különböző feladatokat bíztak rájuk, így a tisztviselők közül könyvtárost is választottak. Munkájukat a vezető tanár ellenőrizte.

A Magyar Oskola, majd Magyar Társadalom célja egyrészt a magyar nyelv tanulásának, gyakorlásának elősegítése, másrészt a versmondás fortélyainak megtanítása, a stilisztikai készség fejlesztése volt. Mindemellett törekedtek bizonyos kritikai érzék és szemléletmód kifejlesztésére is, hiszen a tagoknak egyes munkákat bírálniuk is kellett.

Már az Oskola megalakulásakor annak tevékenységéhez szorosan illeszkedve és azt segítve, gyűjtemény is alakult, melyet a munkástagok használhattak bizonyos napokon. A könyvtár állománya fokozatosan gyarapodott, eleinte csak ajándékozás útján. Az első év után 33 kötet, valamint a Jelenkor és Társalkodó című folyóiratok tartoztak a gyűjteménybe. 1845. év végén a könyvtár már kb. 275-300 kötetből állt. Ekkor választották el a könyvtártól a levéltárt. „Itt őrizték többek közt Bajza, Schedel, Kossuth levelét. A könyvtárt úgy gyarapították, hogy neves íróktól szerkesztőktől elkérték műveiket. Az írók, Császár Ferenc, Döbrentey Gábor, Erdélyi János, Fáy András, Frankenburg Adolf, Garay János, Kossuth Lajos, Szalay László, Vachott Sándor szívesen teljesítették az ifjak kívánságát, és ha műveiket levél kíséretében küldték, a levelet a Társadalom tisztelettel és büszkeséggel őrizte.”1

1845. június 27-én az iskolabizottság a Társadalmat feloszlatta.

Az önképzőköri tevékenység, az 1862/1863-as tanévtől indult újra.

1870-ben vetették papírra a Magyar Önképzőkör alapszabályait, melyek közül a könyvtárral foglalkozik a 2., 5., 6., 12. és a 14. pont:

2. […] A társulat továbbá a tagok működésének könnyítése, illetőleg előmozdítása czéljából egy könyvtárt tart fenn.

5. […] Az egylet ügyeit kezelik […] könyvtárnokok

6. A felügyelő tanárnak […] joga van a […] könyvtárt bármikor megvizsgálni.

12. Az egyleti könyvtár a főkönyvtárnok közvetlen kezelése alatt áll. Ki minden ott előforduló hiányért első sorban felelős; segítségére van a két alkönyvtárnok, kik a könyvtárnál előforduló hiányokat fele részben megtéríteni kötelesek, a másik fél a főkönyvtárnokot illetvén.

14. A Könyvtár a tag (s eshetőleg olvasó) díjakból gyarapíttatik, melynek legalább 2/3-a tisztán könyvek megvételére fordítandó. Könyveket megvételre bármely rendes tag ajánlhat a bizottságnak, megvételük azonban a bizottmány (11 tagú) ajánlásától és a felügyelő tanár jóváhagyásától függ.”2

1873/74-ből található az első konkrét jelzés a könyvtár elhelyezéséről. Az egyes köteteket egy 150 Ft-os szekrényben tartották. Ugyancsak ebben a tanévben a folyóiratok közül a Kör előfizette a Budapesti Szemlét, az Athenaueumot, a Magyar Nyelvőrt. Az 1874/75-ös tanév végére a könyvtár állománya 451 kötetre emelkedett.

1877-től 1888-ig Lehr Albert volt a Magyar Önképzőkör elnöke. Az ő vezetéséhez köthető a végleges névváltozás: az 1882/83-as tanévben az Önképzőkör Arany János Körré alakult. A Kör könyvtárának állománya kötött és kötetlen könyvekből, valamint füzetekből állt. Gondot fordítottak az állomány gondozására is. A köttetés összegét és a folyóiratok előfizetését is (Budapesti Szemle; Magyar Nyelvőr; Vasárnapi újság; Koszorú; Magyar Ifjúság) a köri gazdálkodásból, a tagdíjakból vagy olvasói díjakból fedezték.

Az 1892/93. évtől 1898-ig ismét Lehr Albert vezette a Kör munkáját. „Ekkor vált szokássá, hogy mindig a VIII. o. magyar tanára az Arany János Kör elnöke.”3 A tanárelnökök (Torkos László, Lehr Albert, Góbi Imre) – mint az előző években is – méltó, tudós vezetői voltak a fiataloknak, kik mélyebb ismeretek megszerzésére törekedtek.

Az öntevékenységet biztosító és elősegítő Önképzőkör történetében a századfordulótól mozgalmas, „fénykornak” is nevezhető két évtized következett. Az ifjúság igazán most bontogathatta szellemi munkálkodásának szárnyait a kibővült, új tárgykörökben. 1898/99-től élénkült meg az élet a Körben. Kibővítették a tanulmányok tárgykörét, – mely a könyvtár állományának összetételében is tükröződött – természetrajzi és csillagászati, később fizikai előadások is szerepeltek a Kör munkarendjében. Ide sorakozott fel még témaként vagy tárgyként az építészet és a zene is. Ezekhez kapcsolódóan tudományos (természettudományi), művészeti tárgyú könyvekkel gyarapodott a könyvtár állománya.

Tolnai Vilmos tanárelnök a vezetést teljesen átengedte az ifjúságnak; csak felügyelte a munkát és döntött vitás kérdésekben.

1899/1900-ban új alapszabályok figyelembevételével működött tovább a köri tevékenység. Az elnöklő tanár ellenőrizte a pénztár és a könyvtár kezelését, ő adott engedélyt könyvvásárlásra, ő szabhatott ki büntetést, aláírásával hitelesítette a hivatalos iratokat. A diákokból álló tisztviselő testületet három titkár, három pénztáros, hat könyvtáros és három ellenőr alkotta. A tisztségviselőket minden év elején, az alakuló ülésen választották meg.

A könyvtár kezelésével két fő- és négy alkönyvtáros van megbízva.

A két főkönyvtáros a nyolcadik, a négy alkönyvtáros a hatodik és hetedik osztály küldöttei voltak.

  1. A két főkönyvtárost a kör tagjai együttesen választják a gymnasium VIII. osztályának tanulói közül.

  2. A főkönyvtárosok kötelesek a könyvtárt rendben tartani, az új vásárlásokat jegyzékbe írni, az új könyveket a jegyzék szerint megszámozni és bélyegzővel megjelölni, a hibás és szakadt könyveket kiválasztani és vagy új kötésüket vagy új példányok beszerzését ajánlani. Ők ügyelnek (felváltva) a könyvtárórák alkalmával a kiosztás fölött, részben maguk is segédkeznek. Jogukban áll a rendetlenkedőktől a könyvek kiadását megtagadni és őket a könyvtár teremből kitiltani. Erről rögtön jelentést tesznek az elnöktanárnak.

  3. Az alkönyvtárosokat, kettőt-kettőt a VII. és VI. osztály maga választja társai közül. Az ő kötelezettségük a könyvek kiadása és a beadott könyvek rendes elosztása. A könyvek kiadásáról és beszolgáltatásáról pontos jegyzéket vezetnek, hogy mindenkor meg lehessen tudni, melyik könyv kinél van. Amennyire lehetséges, különösen díszmunkáknál győződjenek meg nem rontotta-e el, vagy nem piszkolta-e be a kivevő a könyvet. Az ilyen esetet rögtön bejelentik az elnöktanárnak.

  4. A könyvtárosok felelősek a könyvtárért és minden hiányt és kárt, melynek nem tudják okát adni, megtéríteni kötelesek.

  5. A könyvtárórát felváltva tartják, úgy hogy egy-egy alkalommal csak egy fő- és két alkönyvtárosnak kell jelen lennie.

  6. Év végén részletes jelentést tesznek a könyvtár állapotáról, szaporításáról.”4

 

A könyvtáros és a pénztáros is a tanév végén jelentést készítettek a záróülésre, valamint év közben a rendes üléseken külön-külön tájékoztatták a tagokat munkájukról ill. az általuk képviselt könyvtár vagy a pénztár jelenlegi állapotáról (könyvgyarapodás; kiadások). A főellenőr és az osztályellenőrök a könyvtár és pénztár munkáját ellenőrizték.

A korabeli köri alapszabály így rendelkezik a könyvtárról:

15. Könyvtár.

A kör tagjai hetenként egyszer, az erre kitűzött időben, használhatják a könyvtárt.

  1. A használat kétféle: helyben olvasás és hazavitel. Vannak a könyvtárban olyan művek (lexikonok, ritkaságok, a folyóiratok bekötetlen füzetei), miket hazavinni nem szabad; ezeket a könyvtárórák idején a könyvtárteremben lehet használni.

  2. A többi könyv haza is vihető. Rendes körülmények közt két kötetnél többet és két hétnél tovább könyvet magánál tartani nem szabad. Ha valakinek külön tanulmányozás végett több kötetre és több időre van szüksége, bejelenti az elnöktanárnál, a ki az engedélyt megadhatja.

  3. 20 fillér büntetést fizet, a ki a kivett könyvet másnak kölcsön adja; a ki bejelentés nélkül tart magánál könyvet a megengedett időn túl is.

  4. A ki a könyvet megcsonkítja, hasznavehetetlenné teszi, elveszíti: az az egész könyvet köteles újra megvenni vagy árát megadni.

16. Olvasó tagok

A főgymnasium V. osztályának tanulói is használhatják a könyvtárt a következő feltételek mellett:

  1. Évi 2 korona könyvtárdíjat fizetnek esetleg két félévi részletben, még pedig előre.

  2. Jelentkeznek a kör főpénztárosánál, ott az egész vagy félévi díj befizetéséről nyugtatványt kapnak; a könyvtárosok csak azoknak adhatnak könyvet, kik a nyugtatványt felmutatják.

  3. A többiekben rájuk is állanak a 15. § határozatai.”5

Az alapszabály könyvtárra, könyvtárosokra vonatkozó részei meghatározták a főkönyvtárosok részletesen kidolgozott feladatait: a könyvgyarapodás pontos vezetését; nyilvántartásba vételt; az állományvédelem biztosítását; az olvasószolgálathoz tartozó feladatok elvégzését. Az alkönyvtárosok, az olvasószolgálatban is elláttak feladatokat: így például könyvek kiadását, kölcsönzési nyilvántartás vezetését, könyvelosztást, a visszaadott könyvek ellenőrzését, az állományvédelmet. A könyvtárosi feladatok részletes kidolgozása mellett az alapszabály ún. könyvtárhasználati szabályzatot is tartalmazott.

Valószínűleg az állományba vétel során kerülhetett sor a könyvek (gerincére ragasztott) jelzetelésére is. Ez a Cutter számhoz hasonló jelzet, az egyes tematikus csoportok betűjelét és a könyveknek a könyvszekrényekben elfoglalt helyét mutathatja, vagyis raktári jelzetnek is tekinthető. A könyvtár állománya a századfordulón 969 mű volt 1207 kötetben. A gyarapodás vétel és ajándék útján történt. Az 1899/1900. tanévben található jelzés először a könyvtár forgalmára: 93 rendes és 37 olvasó tag 1590 kötetet vett ki.

Az 1900. április 7-ei jegyzőkönyvi bejegyzés a következőket közli:

„… Weisz főkönyvtáros kéri azokat a tagokat a kik könyveiket még nem adták be, hogy siessenek a beadással, mert minden heti késedelemért 20 fillér büntetést fizetnek, csak azok a VIII. o. tanulók nem fizetnek büntetést a kiknél Jósika, Eötvös vagy Kemény valamelyik műve van.”6 A bejegyzés szerint késedelmi díjat fizettek a késlekedők, s ez az összeg a Kör pénzalapját gyarapította. Ugyanakkor azokat a műveket, amelyek forrásul szolgálhattak a dolgozatok elkészítéséhez – és mint dolgozati témát bejelentették – kölcsönzési határidőn túl is használhatták. Ugyanis a vezető tanár által megadott témák alapján feladatokat kaptak a tanulók, melyeket tanulmány, műfordítás etc. formájában kellett elkészíteniük. Az igazán kiemelkedőnek ítélt dolgozatokat az érdemkönyvbe írhatták be a diákok.

1905-től „Ady Endre föllépésével egyre többet foglalkozik az Önképzőkör a modern magyar irodalommal, és kapcsolatai egyre szorosabbak lesznek a külső világgal, az élettel”7 – közli történeti munkájában ifj. Heckenast Gusztáv.8 1906-tól 1908-ig jelent meg9 a TOLL című diáklap, melyet a Kör akkori harmadtitkára, Österreicher Sándor szerkesztett.

Az 1912/13-as tanévben Heckenast Gusztáv és Katona Zsigmond VIII. osztályos főkönyvtárosok rendezték át a könyvtárt, és készítették el a könyvjegyzéket. Az 1913/1914-es tanévben a könyvtárra nagyobb összeget fordított a Kör. A meglévő köteteket, az új vételeket és a megrongálódott értékesebb régi munkákat beköttették. Fontos esemény volt a gyűjtemény történetében az, hogy a diákok által elkészített könyvjegyzék nyomtatásban is megjelent (1913-ban). Ez a nyomtatott, betűrendes jegyzék a különböző kiegészítésekkel és pótlásokkal 1938-ig, a cédulakatalógus bevezetéséig használatban volt. Az 1845-től 1911-ig kiadott magyar szépirodalom és irodalomtörténet mellett történelmi, természettudományos, művészettörténeti, színháztörténeti munkák, továbbá német nyelvű kötetek és folyóiratok regisztrációját tartalmazza ez a betűrendes könyvtárjegyzék. Az első világháborúig – többek között – két nagyszerű tanár, Hazay Olivér és Gretzmacher Jenő irányították az Arany János Köri tagok tevékenységét.

A Kör az első két háborús évben csak megszakításokkal, a könyvtár azonban zavartalanul működött. Nagyobb összeget fordítottak háborús irodalom szerzeményezésére – köztük néhány német munkát is vásároltak. 1915/16-ban a gyűjtemény 2330 kötetből állt.

 

Az 1917/1918-as tanév volt az Önképzőkör legviharosabb éve. Előadások hangzottak el a szocializmusról, a leendő szocialista államról. 1918-ban, az októberi (őszirózsás) forradalom idején szünetelt a tanítás. „A kommunizmus kitörésekor távoznia kellett a tanárelnöknek és a vezetőség nagy részének […] A jegyzőkönyvből megállapítható, hogy […] az Önképzőkörben alig 6-8 tag működött, ezek is inkább az orosz szépirodalommal és a pánszlávizmussal foglakoztak, mint a kommunista tanokkal.”10 A – vegetáló és széthulló tagság ellenére – értékes munkák is születtek a Körben.

1919. február 8-i ülés érdemkönyvi bejegyzése szerint „Wigner Jenő11 VII. osztályos tanuló tanulmánya a relativitáselméletről érdemkönyvi megörökítést nyert.”12 Az Arany János Kör Főkönyvtári naplója szerint ebben az 1919/20-as tanévben a Körnek Neumann János13 is tagja volt.

Az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság és a trianoni békeszerződés eseményei után kezdett újra erőre kapni, éledni a munkakedv az Önképzőkörben. 1919 után óhatatlan és talán természetes volt, hogy ez a nyitott és érdeklődő diákegyesület ismételten foglalkozott a trianoni csapással, az elszakított országrészek helyzetével.

Az átélt nehéz évek után, az 1924/1925. évi iskolai értesítő közli, hogy „Loschitz Ferenc úr 901,250 K-t adományozott az Arany János Kör könyveinek beköttetésére.”14 1925/1926-ban további 42 mű volt a gyarapodás, a rossz állapotban lévő könyvek közül többet beköttettek és a VIII. osztályos főkönyvtáros diák újra rendezte a gyűjteményt. Erdős Ármin a Dante Könyvkiadó igazgatója könyvadományával is gyarapodott a Kör könyvtára. A következő évben a folyóiratok közül a Napkeletet, Pásztortüzet, Magyar Nyelvet járatták. 1928/29-ben a könyvtárosok hetenként két könyvtárórát tartottak.

1936/37-ben a könyvtár állománya 2895 kötet szépirodalmi és tudományos mű volt, melyek elhelyezésére a meglévő könyvszekrények már kevésnek bizonyultak. Így szükségessé vált az állomány rendezése. Réz Henrik tanárelnöksége idején – 1937/1938-ban végeztek nagyobb rendező munkát. „A régi értékes, de keveset olvasott munkákat az intézet tanári könyvtárának, illetve az új orosházi evangélikus gimnáziumnak és a leánygimnáziumi testvérintézetünknek adtuk át. Művészettörténeti –folyóiratokat és képeket a Benczúr Gyula képzőművészeti körnek juttattunk.”15

A folyóiratok hiányzó számait pótolták, és az egyes évfolyamokat beköttették. Újabb szekrényt is vásároltak, így nyolc nagy szekrény jelentette a Kör könyvállományát 1937/1938-ban. „Graser Andor elkészítette a cédula-katalógust.”16 „Erre nagy szükség volt, mert nyomtatott könyvjegyzékünk már régen elavult és az évről-évre hozzáírt új beszerzések lapjait is nehezen lehetett kezelni. A cédula-katalógusnak való faláda Orbán Dezső úr adománya”17 volt. A könyvtárrendezés után 3015 db könyv jelentette a könyvállomány egészét.

Az Önképzőkör bekapcsolódott az egyetemi hallgatók falukönyvtárának mozgalmába is. Erre a célra pénz- és könyvgyűjtést szerveztek, majd a befolyt összeget és néhány kötet könyvet – melyet a Faluszövetség kiegészített – a Pest megyei Kisbócsa község népkönyvtárának felállítására adományozták. „Ez volt az első középiskolai tanulóktól adományozott falu-könyvtár hazánkban.”18

1940/41-ben az Önképzőkör jubileumi évében, ugyancsak Réz Henrik elnöksége alatt a diákok rendezték újra szakrend szerint a könyvtárt. A köri könyvtár gyarapodása az egyes tanévi iskolai értesítők alapján egyértelműen nyomon követhető. Ha nem is szerzeményeztek minden tanévben, ajándék útján – akár diáktól, tanártól vagy külső adományozótól – gyarapodott az értékes gyűjtemény. A háborús évek alatt, az 1943/44-es tanévig működött az Arany János Kör, és könyvtárát is használták a diákok. Az utolsó összefoglaló jelentés a köri könyvtár gyarapodásáról és állományáról, az 1942/43. évi értesítőben található: vétel útján 25 db-bal; 200 P. értékben gyarapodott „állománya: 3094 db; 26.533 P. értékben.”19 Sajnálatos módon, a háborús események következtében a gyűjteményt is károsodás érte.

Az 1945/46-os tanévtől a kibővült köri szakosztályok (irodalmi és természettudományi) hátteréül szolgált a könyvtár. 1946/47-ben már három (irodalmi – az irodalmi szakosztály emellett egy színháztudománnyal foglalkozó külön csoport –, természettudományi és társadalomtudományi) szakosztály munkáját segítette a Kör könyvtára.

Az államosítás után az „Arany János Kör 1952-ig működött.”20 A könyvtár 1949-es állapotáról az Evangélikus Országos Levéltárban található (EOL 141. sz. csomó) géppel írt könyvjegyzék nyújt információt. A jegyzéken olvasható könyvek szerzőjét és címét tematikus csoportosításban írták le:

Magyar irodalom: 540 kötet, Életrajzok: 106 k., Zeneszerzők élete: 3 k., Irodalomtudomány: 26 k., Irodalomtörténet: 26 k., Külföldi írók: 12 k., Színészet: 7 k., Esztétika: 6 k., Nyelv: 11 k., Népköltési gyűjtemény: 25 k. A szerzők neve és a művek címe mellett, példányonként, a nyilvántartási számot is feltüntették, mely kiváló segítség volt a megtalált köri kötetek behasonlításakor.

1952-ben véget ért az Arany János Kör működése.

*

A Budapesti Evangélikus Gimnázium Önképzőköre egykor 6-8000 kötetnyi könyvtári állományának jelentős része máig ismeretlen lelőhelyű. A háborús évek, majd az 1952 utáni időszak megtépázta a gyűjteményt. Lehetséges, hogy iskolák vagy intézmények könyvtárai rejtik a szétszóródott köteteket.

Az Önképzőköri könyvállomány utáni kutatásom célja az volt, hogy az egykori könyvtár anyagát, vagy könyvtártöredékét megtaláljam, és a könyvanyagot feldolgozzam. Munkám eredményeként, az Evangélikus Országos Könyvtárban összesen 420 művet találtam 200 kötetben, valamint négy folyóiratkötetet, melyek eredetileg az Önképzőkör könyvtári állományába tartoztak, s melyek most az Evangélikus Országos Könyvtár állományában lesznek feldolgozva. A már megtalált művek közül három olyan kötet is előkerült, melyet időben már jóval később, az OSZK Fölöspéldány Központtól kapott könyvtárunk. Az Evangélikus Országos Könyvtár tagja az 1994-ben alakult Egyházi Könyvtárak Egyesülésének. Szinte már a megalakuláskor tárgyalásokat kezdett az Egyesülés az Országos Széchényi Könyvtárral, hogy a különböző egyházi könyvtárak visszakaphassák az iskolák 1948-as államosításakor és a szerzetesrendek 1950-es szétszóratásakor elkobzott könyveket. Az volt a kérés, hogy az egyházi könyvtárak possessor bélyegzőjének figyelembevételével felekezet szerint osszák szét a köteteket. Az egyes könyvtárak külön-külön jegyzékeket kaptak. Ezeken szerepeltek azok a könyvek is, amelyek tulajdonjogilag érintették a könyvtárakat. Jegyzéket akkor az iskolai könyvtárak nem kaphattak – köztük az Evangélikus Gimnázium – sem, hiszen nem volt tagja az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének. Így kerültek ezek a kötetek az Evangélikus Országos Könyvtárba.

Az 1989-ben újraindult fasori evangélikus gimnázium tanári könyvtárából is kerültek elő köri könyvek. A könyvtár állománya még feldolgozás alatt áll, ezért elképzelhető, hogy kerülnek elő még további kötetek. Kutatómunkám eredményét két gyűjteménynek – az Evangélikus Országos Könyvtárnak és a Budapesti Evangélikus Gimnázium Tanári könyvtárának gyarapodása mutatja. A nagy múltú, fasori Önképzőkör egykori gyűjteményének fellelt kötetei gazdagítják mindkét könyvtár történeti állományát. A feldolgozó munka tovább folytatódik, melynek eredményeként a fent említett két könyvtár felnőtt és diák olvasói haszonnal forgathatják majd e műveket.

Réz Henriknek, az 1940/41-ben 100 éves jubileumát ünneplő Önképzőkör tanárelnökének szavaival kívánom zárni az Önképzőkör és könyvtárának történetét:

Az idők változnak és változhatnak, de a törekvő, művelésre és szépre vágyó ifjú mindig ugyanaz marad.”

Jegyzetek:

1 Heckenast Gusztáv: A Budapesti Evangélikus Gimnázium Önképzőkörének százéves történte. = A Budapesti Evangélikus Gimnázium évkönyve, 1940/41. 22. p.

2 EOL. A Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium levéltári jegyzéke. 141. csomó.

3 Heckenast Gusztáv i. m. 23. p.

4 EOL. A Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium levéltári jegyzéke. 135. kötet.

5 Uo.

6 Uo.

7 Heckenast Gusztáv: A Budapesti Evangélikus Gimnázium Önképzőkörének százéves története. = A Budapesti Evangélikus Gimnázium évkönyve, 1940/41. 24. p.

8 Heckenast Gusztáv (1922–1999) történész.

9 Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Bp., Tankönyvkiadó. 1989. 81. p.

10 Heckenast Gusztáv i. m. 25. p.

11 Wigner Jenő (1902–1995) Nobel-díjas fizikus, az atomkutatásban jelentős érdemeket szerzett, az MTA tagja.

12 EOL. A Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium levéltári jegyzéke. 137. kötet.

13 Neumann János (1903–1957) matematikus, a Fasor diákja volt 1913-tól 1921-ig; fontos ismeretekkel gyarapította a kvantumfizikát, a matematikai logikát, a meteorológiát és a számítógép-tudományt.

14 A Budapesti Ág. Hitv. Evang. Főgimnázium értesítője 1924/25. iskolai évről. 20. p.

15 A Budapesti Evangélikus Gimnázium értesítője 1937/38. iskolai évről. 54. p.

16 Heckenast Gusztáv i. m. 26. p.

17 A Budapesti Evangélikus Gimnázium értesítője 1937/38. iskolai évről. 54. p.

18 I. m. 54. p.

19 A Budapesti Evangélikus Gimnázium évkönyve, 1942/43. 87. p.

20 Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Bp., Tankönyvkiadó. 1989. 139. p.

 

Irodalom

Batizfalvy István: A Budapesti Ág. Hitv. Ev. Főgymnasium története. Bp., [s. n.], 1895. 100 p.
Bodolay Géza: Önképzőkör, önképző társaság, szakkör. = Kapu, 1995. 8. sz. 51–58. p.
Bodolay Géza: A Budapesti Ágostai Evangélikus Főgimnázium Arany János Körének betűrendes Könyvtárjegyzéke. Rákosliget, Boros nyomda. 1913. 74 p.
Fabiny Tibor: Insula Lutherana. Bp., Deák téri Egyházközség. 1987. 160 p.
Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Bp., Tankönyvkiadó. 1989. 155 p.
Heckenast Gusztáv: A Budapesti Evangélikus Gimnázium Önképzőkörének százéves története. = A Budapesti Evangélikus Gimnázium évkönyve, 1940/41. p. 20–26. p.
Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Bp., [s.n.], 1923. 274 p.
A Pesti Ág. Hitv. Gymnásium értesítői. 1860/61–1870/71 – 1996/1997 – 1998/1999.
Evangélikus Országos Levéltár (továbbiakban: EOL). A Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium levéltári jegyzéke. Igazgatói irattár: 85. csomó/16: 1947/48. évkönyv anyaga:
Jegyzőkönyvek: 111. csomó: Tantestületi értekezleti jegyzőkönyvek
1938/39 – 1943/44.
Ifjúsági egyesületek: 134. kötet: Arany János Önképzőkör jegyzőkönyve.
1839–1845/46.
135. kötet: Arany János Önképzőkör jegyzőkönyve. 1899–1909.
136. kötet: Érdemkönyv. 1867–1875.
137. kötet: Érdemkönyv. 1916–1930.
140. kötet: Főkönyvtári napló 1910–1921.
141. csomó: Alapszabályok, könyvtárjegyzék, pályaművek.
Vegyes anyag: 189. kötet: Tanulók névkönyve. 1908/09.
Iskolatörténet, tanárok életrajzai 1920.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: