Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Balázs Géza: Ökológia és nyelv

Nyomtatási nézet

Ha az ökológusok jóslatai – az esetleges túlzásokat, tévedéseket is leszámítva – csak részben is igazak, elkezdődött a Földön a visszaszámlálás. Nem tudom, hogy a csak néhány évtizeddel is előre látó ember, miként lehetne meg ökológiai szemlélet, sőt mindennapi ökológiai cselekvés nélkül.

Meglátásom szerint a XXI. században modern ökológiai és nyelvi szemlélet nélkül nem létezhet, nem maradhat fenn az emberiség.

Mivel korunk könyörtelenül az informatika korszaka, s az információs robbanás, elérés, válogatás, kapcsolattartás mind a nyelv segítségével lehetséges, s várhatóan az informatika forradalmian átrendezi a nyelveket, sőt a nyelveken belüli viszonyokat is, aligha gondolhatjuk, hogy modern kommunikációs-nyelvi ismeretek nélkül bárki boldogulhatna. Már ma is többen dolgoznak Európában az informatikában, különböző nyelvi kommunikációs feladatokat végezve, mint a mezőgazdaságban. A nyelvi felmérések, sőt „jóslatok” sem mindenben adnak okot túlzott derűlátásra. Gyakorlati szövegértésben az utolsó harmadban (más felmérés szerint az utolsó negyedben) foglal helyet a magyar lakosság. Tegyük mellé, hogy minden korábbinál több a lehetőség a nyelvi manipulációra; a kommunikációs-nyelvi zavarok, konfliktusok száma pedig növekszik. Ezek egy része a megsokasodott kultúrák közötti kommunikációból fakad, de a „belső”, adott anyanyelven belüli kommunikáció zavarai is számottevőek.

Az ökológiai és nyelvi problémák egyéb, globális (gazdasági, politikai, ideológiai) jelenségek eredményei. Hadd állítsam párhuzamba az ökológiai és nyelvökológiai jelenségeket:


  • Hamvas Béla ironikus megfogalmazása szerint a Földön a csönd köre évente 16,5 km-rel szűkül.

A zajnak ökológiai és nyelvi (társadalmi) következményei egyaránt vannak. A zaj nyugtalanságot eredményez, a hangzavarban való kommunikálás csak kiabálás lehet.

  • Gyorsul a fejlődés, a fogyasztás.

Gyorsul a beszédtempó.

  • Visszaszorulóban a zöld terület.

Ugyanúgy tűnnek el a nyelvi színek (kifejezések, stílusok, műfajok, sikeres kommunikációs technikák).

  • Mindent elborít a szemét.

Egyszerűsödik, durvul, rongyolódik a nyelvhasználat.

  • Folyik a biológiai sokféleség (biodiverzitás) fölszámolódása.

Javában zajlik a kultúrák, nyelvek sokféleségének az eltűnése. Az UNESCO „jóslata” szerint a világ ma még korlátozottan meglévő kb. háromezer nyelvből több mint kétezer-nyolcszáz ebben az évszázadban eltűnik.

  • A világban a fogyasztói egyenkultúra uralkodik el.

Egyetlen világnyelv van kialakulóban.

 

Természetesen mindegyik állítás mellé tudok ellenérveket is felhozni. Ám a felelősségteljes gondolkodásba beletartozik az előre-gondolkodás, sőt a féltés és a cselekvés is.

A legfontosabb a tudatosság terjesztése. A szüntelen haladást, az előrejutást megkövetelő gyorsasággal szembe kell állítani a tudatos és jóval nagyobb energiát igénylő lassítást. Szükséges a visszavonulni, gondolkodni, emlékezni tudás, a kipróbált, az emberi agy befogadási sebességéhez jobban illő technológiák (szóbeli társalgás, olvasás, írás, játék) újrafölfedezése, élménnyé tétele.

Az persze egészen más kérdés, hogy a gazdaság vezérelte világnak öntörvénye folytán szüksége van-e az érzékeny és tudatos emberre. Átléptük-e már azt a határt, hogy a jelenlegi ismereteink szerinti „legjobb” gazdasági-politikai formáció már öntörvényűen és megakadályozhatatlanul befolyásolja a jövőnket, vagy van még esélyünk nekünk, emberi közösségeknek másfajta megfontolásokra? Például kezdve saját környezetünk, kultúránk, nyelvünk védelmén…

Ha tudományaink, mindennapi cselekvéseink nem találkoznak az ökológiai és a nyelvi gondolatban, a visszaszámlálás föltartóztathatatlanul folytatódik. Ebben az esetben természetesen mindegy, hogy angolul vagy magyarul számolunk.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: