Nádasi András: A könyvekről és az olvasásról

Nyomtatási nézet

Az olvasás és a könyvek iránti érdeklődésem úgy kezdődött, hogy még az iskola előtt, 4-5 évesen, leginkább téli estéken, gyakran bámultam a velünk Budán, közös családi házban, de nem egy lakásban élő, szikár, apai nagyapámat. Ő az általa megrakott öntöttvas kályha mellett üldögélt - számomra azóta nagybecsűvé vált, máig megőrzött - házilag fényes-fekete bőrbe kötött, kopott aranyszegélyű, vagy a fekete vászonkötéses, kisebb formátumú, piros szegélyes imakönyvével, néha a Könyvek Könyvével a kezében.

Nagyapám könyvei - a majdnem széteső, sokat forgatott katolikus imakönyvek és a Biblia - azokhoz mérve, amelyeket fönt, nálunk láttam a két kaukázusi dió ruhásszekrény közé csináltatott, titkokat rejtő, a gyerekek számára tiltott, kulccsal nyitható íróasztal-szekrény vitrines részének üvegpolcain, határozottan kicsik voltak. Ott, az alsó sorban óriáskötetek sorakoztak, a betűk mellett képeket is rejtő aranybarna Révai Kislexikon, a kétkötetes, csodálatos színes nyomatokkal illusztrált, A Magyar Birodalom története, Brehmtől Az állatok világa, és A Föld és lakói, amely időközben a lányomék könyvespolcára költözött. Fölül kaptak helyet Arany János, Tompa Mihály és Mikszáth Kálmán díszes kivitelű, Harsányi Zsolt, Zilahy Lajos, Gulácsy Irén kékvászon kötésű, Tolsztoj Leó, Victor Hugo, Lyka Károly összes művei, és az antikváriumban vett centenáriumi Jókai sorozat.

Apai nagyszüleimnek a már említett három könyve volt, rádiója sohasem. Az anyaiaknak könyve féltucat, a fő helyen Petőfi Sándor költeményei. Anyai nagyapám Petőfi bűvöletében, többszáz hazafias és szerelmes verset írt az írószalfiókot helyettesítő katonaládának, antracén tintával, hasított hegyű tollal, különlegesen szép, kalligrafikus írással.

Apámnak-anyámnak könyve talán másfélezer, az ostrom alatt elvitt helyett 1955-től volt újra rádiója, tv csak a nyugdíjas korukra. Apám akkor keveset olvasott, de újabb és újabb jó könyvek vásárlásával készült a nyugdíjas kori nagy olvasásra. Gyerekként lehetett olvasni, a gondosan gyűjtött kötetek könyvtárnyivá szaporodtak körülöttem. Karácsonykor többnyire ruhát, cipőt és mindig könyvet is kaptunk. A szeretteimnek karácsonykor és általában, ma én is könyvet ajándékozok

A mi könyveink száma már harmadfélezer lehet, és van rádió, tévé, magnó, lemezlejátszó és számítógép is, de a fából készült, véglegesnek szánt otthonunk varázsát az ajándékba kapott, örökölt és izgalommal magunknak és lányunknak vett könyvek adják.

Az olvasás iránti szerelmem eredete a kezekben, polcokon, vitrinekben, kirakatokban, könyvtárakban, templomokban látott, és ajándékba kapott könyvek látványa, különlegessége, szépsége és titokzatossága. (Nekem fontos a könyv külleme, borítója, mérete, kötése, papírja, vízjele, betűi, iniciáléi, képei, illusztrációi, exlibrise, bejegyzések és más, egykori olvasóit idéző egyedi jellemzői.)

Az első olvasási élményeim néhány mese, vagy annak gondolt könyv címéhez kötődnek: Tündöklő Jánoska, János vitéz, Óz, a csodák csodája, Hüvelyk Matyi, Szent Anna tavától a Cenk tetőig, Rab ember fiai. Az első írók: Benedek Elek, Gárdonyi Géza, Gracza György, Verne Gyula, Lágerlőf Zelma, James Cooper, Edmondo de Amicis, Borvendég Deszkáss Sándor, Móra Ferenc, Tömörkény István és mindenek felett, Jókai Mór.

A szenvedélyes olvasásra gimnazista koromban kaptam rá, a pesti piaristáknál, ahol a magyar irodalom órákon megtanultam a leckét és máig tudom, s talán különös, de az azzal járó kötelező olvasmányok révén megszerettem mindent, ami irodalom. Verset, novellát, drámát, regényt egyaránt, főként a XIX. - XX. századi magyar költőknek, íróknak és tanáraimnak köszönhetően. Az óta minden nap olvasok, pihenésként, élvezetből, okulásként mesekönyvet, imakönyvet, verset, szonettet, balladát, regényt, novellát, tanulmányt, gyakorlatilag mindent, ami szép és a fantáziát serkenti, a lelket karban tartja. Számomra a világon legszebb verseket Arany János, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor írta, más népek verseit is általuk ismerem. Teljes értékűen olvasni, gondolkodni, beszélni csak anyanyelvemen, magyarul tudok, mert magyar vagyok. Ifjú koromban költői ambícióim is voltak, de néha-néha ma is írok alkalmi verseket.

Felnövekedvén, nem lettem költő, de egyetemi munkámhoz, tanári hivatásomhoz hozzá tartozik az írás, helyesebben publikálás, és természetesen a hazai és nemzetközi szakirodalom, szakkönyvek, folyóiratok, tanulmányok, hallgatói dolgozatok, szakdolgozatok, diplomamunkák rendszeres olvasása.

Az irodalom és az olvasás azonban mégis más. A gyerekekkel és barátaimmal könyvekről beszélgetünk, olvasmányokat cserélünk. Angolt tanító asszony lányom, ha könyvet kap, rácsodálkozik, beleolvas, megszimatolja, megpuszilja és magához öleli. Családtagjaimnak, főként anyukámnak és apósomnak olvasnivalókat szállítok, az irodalom körülvesz, feleségem második szép könyvét írja.

Számvetésként most jönnek azok – hosszú lesz, de csonka a felsorolás - akiknek igyekeztem minden sorát elolvasni, és akik megszerettették velem a magyar nyelvet, tájat, történelmet, embereket és az egyetemes emberi lelket, hitet és sorsot: Ady Endre, Antoine de Saint-Exupery, Áprily Lajos, Arany János, Babits Mihály, Benedek István, Berta Bulcsú, Csáth Géza, Dumas, Alexander, Dzsida Jenő, Fekete István, Franz Werfel, Galgóczy Erzsébet, Gárdonyi Géza, Graham Green, Gyurkovics Tibor, Illés Endre, Illyés Gyula, Jack London, Jelenits Isván, Jókai Mór, Kós Károly, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Kuncz Aladár, Lev Tolsztoj, Mándy Iván, Márai Sándor, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Nemes Nagy Ágnes, Németh László, Nyírő József, Pilinszky János, Radnóti Miklós, Rónay György, Petőfi Sádor, Schöpflin Aladár, Sík Sándor, Szerb Antal, Tamási Áron, Tatay Sándor, Tóth Árpád, Victor Hugo, Vörösmarty Mihály, Wass Albert, Weöres Sándor.

Ezeknek az íróknak, költőknek írásait olvasom, idézem és ajánlom mindenkinek, főként a fiataloknak. Minden leírt és elolvasott betű, szó, mondat csak az ember sajátja. Minden megörökített tiszta gondolat, jó szellemi örökség. Valahol azt is olvastam, hogy az olvasás a lelkek találkozása, ez igaz lehet, olvasás közben sohasem vagyok egyedül.

Az olvasással kapcsolatban még terveim vannak. Készülök a nagy olvasásra, amely nyugdíjas apámnak 20 szép évet jelentett, és készülök, mint 93 éves koráig szálfa egyenes nagyapám, üldögélni a meleg kályha mellett.

Vissza a tartalomjegyzékhez