Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Pallos Zsuzsanna: Lisbeth Lindvall: Ravasz Róka, avagy olvasástanítás olvasással

Nyomtatási nézet

A Ravasz Rókára gondoltunk, amikor egy hároméves együttműködésben vettünk részt egy kvarnbyskolan-i osztály és Rinkeby könyvtára között. Projektvezetők voltak Birgitta Alleklev és Ingrid Olsson tanárnők, valamint jómagam Lisbeth Lindvall gyermekkönyvtáros. Közös munkánk iskolakezdéskor, az első osztályban kezdődött és terveink szerint harmadikos korukban zártuk volna le, de a munka olyan szórakoztató és tanulságos volt, hogy további két évig folytattuk és ötödik osztályba lépéskor zártuk a projektet.

A munkamódszer célja az volt, hogy kidolgozzunk egy olyan olvasás- és írástanítási módszert, amivel szívesen és kedvvel tanulnak meg a gyerekek írni és olvasni. Azáltal, hogy lemondunk a hagyományos tanítási módszerekről és helyette a szép- és ismeretterjesztő irodalom felé fordulunk, lehetőséget adunk a gyerekeknek arra, hogy olyan saját olvasmányélményt szerezzenek, amely remélhetőleg állandó érdeklődést ébreszt bennük a könyvek iránt. Az ötletünk az volt, hogy felhasználjuk Mary Clay1 Új-Zélandon már kipróbált módszerét. A tanítási módszer neve Teljes Nyelv (Whole Language).2 Lényege, hogy a pedagógusok úgy dolgoznak a gyerekekkel, hogy addig segítik őket a tanulásban, míg maguk jönnek rá saját leghatékonyabb tanulási stratégiájukra. Ebben az a legfontosabb, hogy felismerjük, hogy a gyerekek mikor érzik úgy, hogy van egy bizonyos tudásalapjuk a tanuláshoz. A pedagógusok egész idő alatt azt tartják szem előtt, hogy "a gyerek nem egy váza, amit meg fognak tölteni, hanem tűz, amit meg fognak gyújtani."A gyerekek úgy tanulnak meg olvasni, hogy maguk olvasnak. Fontos, hogy a gyerekek kezébe a számukra érdekes szép- és ismeretterjesztő könyveket adjuk, hiszen mindannyian tapasztaltuk már azt, hogy milyen nehéz olyat tanulni, ami számunkra unalmas. A könyvválasztásban nem játszik szerepet, hogy hasznos legyen a könyv, csak az, hogy soha ne váljon unalmassá.

Az olvasás és írás szinte minden tevékenységünkben megtalálható. A beszédet kommunikációra használjuk, és mindig van jelentése. Az olvasást és írást sem tartjuk kizárólag készségnek, azt általában az önérzet, motiváció, jelentés, megértés, beleélés, kompetencia és fejlődés fogalmakkal jellemezzük. A gyerekek érdeklődése az olvasás iránt akkor nő meg, amikor a tanító nekik olvas, velük olvas, és amikor lehetőségük van önálló olvasásra. Játékosan fejlesztjük ki íráskészségüket, melynek során láthatjuk, hogy valójában mire képesek, és írott nyelvük hogyan fejlődik folyamatosan, helyes beszélt nyelvvé. Az írás hozzájárul az olvasóvá váláshoz, emellett jobban odafigyelnek azokra a szövegekre is, amiket írnak. Az ösztönző osztálytermi légkör hallatlanul fontos a tanulási folyamatban. Az új-zélandi osztálytermek tele vannak könyvekkel, képekkel és szövegekkel. Tanításunk jelszava: olvass, írj, mesélj, dramatizálj, rajzolj, fess, töltekezz az egész tanítási nap alatt. Ezzel hagyományostól eltérő módszerrel a tanulók könnyebben és szívesebben tanulnak meg olvasni és szívesebben vannak együtt osztálytársaikkal is.

 

Rinkeby

 

Rinkeby Stockholm elővárosa, 15000 lakosának nagy része külföldi származású. A kb. 1 km2 területű körzet öt iskolájában mintegy száz nyelvet beszélnek. A gyerekek alig 1%-ának anyanyelve svéd. A legnagyobb arányban jelenleg a török, szomáli, arab, tugrin, görög, spanyol és bosnyák nyelvű csoportok vannak. Vallásuk szerint pedig az iszlámhoz ill. a kereszténységhez tartoznak. Képzettségi nívójuk magas szintű fluktuációt mutat, többségük alacsony vagy nagyon szegényes iskolázottsággal rendelkezik, mások viszont főiskolai szinten kvalifikáltak. A háborúsújtott területekről (pl. Szomáliából), származó gyerekek egy része iskolába még sohasem járt, annak ellenére, hogy már majdnem felnőtt. Egy 1999-es, a város vezetése által készített statisztikában kimutatták, hogy a tanulók 57%-a 9 éves korára sem jut el odáig, hogy svéd, angol vagy matematika tárgyakból valamiről beszélni tudjon.

Az iskola és a könyvtár egyik legfontosabb feladata, hogy megerősítse az emberekben a demokrácia és a szólásszabadság fogalmát. Sok gyerek ugyanis olyan országból jön, ahol az iszlám- és a krisnahívők közti konfliktus már régóta tart. Gyakran ez okozza a nézeteltéréseket a svédországi menekültek között is. Sokan közülük valamilyen diktatúra elől menekültek. Erre az autoriter viselkedésre gondolnak vissza a Svédországba érkezésük előtti életükből, és ebben látják véleménykülönbségeik megoldását itt is. Gyakran nagy tiszteletet várnak el saját hitük, hagyományaik és nézeteik iránt, de ugyanakkor nem gondolnak arra, vagy nem képesek arra, hogy másokat elfogadjanak. Ezek azok a helyzetek, amikor a szónak és a nyelvnek nagy jelentősége van. Rinkeby és más bevándorlókat befogadó svédországi környékek képe hogyan néz ki 25 év múlva, jórészt azon múlik, hogy hogyan oldjuk meg napjaink problémáit.

Rinkeby-ben 1993-ban kidolgoztak egy átfogó, a gyerekek nyelvi fejlődését elősegítő, és közös értékeken alapuló, óvodai és iskolai közigazgatási programot. Legnagyobb prioritása az aktívan használt kétnyelvűségnek van. Komolyan hitték, hogy mindez lehetséges, ezért kezdték el kidolgozni a "Ravasz róka" olvasási projekt módszerét.

 

Rynkeby könyvtára

 

Rynkeby könyvtárának mintegy 48ezer kötete van. Ebből 20ezer összesen 50 különböző nyelven jelent meg. Az állomány fele gyerek- és ifjúsági irodalom. A könyvtár 15 év óta kölcsönöz rendszeresen, és a 2, 4 és 7 éves korosztályt célozta meg. A könyves beszélgetésekre kb. a negyedik héten kerül sor. A különösen érdeklődő tanárok természetesen az alapprogramon kívül is eljöhettek ezekre a foglalkozásokra. Ekkor rendszerint kedvenc könyveinkről meséltünk, újakról és régiekről egyaránt. A hat éveseknél mesemondóórát is kezdeményeztünk. A gyerekek a kölcsönzőjegyükkel együtt megkapták a "Gyermekek első könyvé"-t is. Szándékunk szerint a gyerekeknek általános iskolai éveik alatt legalább 15 könyvajánlót kell meghallgatniuk.

Egy olyan környéken, mint Rinkeby, ahol sok eltérő kultúra találkozik, fontos, hogy a gyermekek alaposan megismerjék és élményeket szerezzenek a svéd gyermekkultúra kincseiből, hiszen egy ilyen agyonrétegzett, kulturális közösségben legalább egy, mindenki számára közös platformot kell teremteni. Ebből kiindulva azt gondoltam, hogy lehetőséget kellene adni a gyerekeknek, hogy általános iskolai tanulmányaik alatt legalább tíz svéd-, és néhány a saját anyanyelvükön író gyermekíróval is találkozhassanak. A közös olvasás élménye értékes keretet adhat a közös tájékozódáshoz a későbbi életük során is. Ezért fontos, hogy a gyerekek a szerzővel együtt olvassák könyvet a találkozások alatt, és utána a foglalkozáson dolgozzák fel a saját és a közösen szerzett élményeiket. Szándékaink szerint a gyerekeknek olyan sokszor és olyan sokféle formában kellene találkozni a svéd nyelvvel, ahogy az csak lehetséges. 1998 óta van lehetőségünk arra, hogy minden érdeklődő osztálynak felajánljuk ezeket a foglalkozásokat. Az olvasókörökhöz igazítva vásároltunk könyveket. Sok könnyen olvasható könyvet szereztünk be és mindegyikből legalább négy-öt példányt. Azoknak a tanároknak, akik igényelték lehetőségük volt arra, hogy szinte korlátlan mennyiségben kölcsönözzenek, és a könyveket az iskolai osztályteremben helyezzék el. Mi a könyvtárban támogatni akartuk azt is, hogy a szép- és az ismeretterjesztő irodalom egyaránt természetes részévé váljon az oktatási intézményeknek és a gyerekek hétköznapjainak.

Ilyen együttműködés kezdődött el 1993-ban a könyvtár és Abrahams Barn politikailag és vallásilag elkötelezetlen alapítványa között, melynek célja az eltérő kultúrák és vallások közti kapcsolatok fenntartása. Abrahams Barn Alfonstól, Dosztojevszkijig dolgozta fel a gyerekekkel kapcsolatos irodalmi felfogásokat és konkretizálta ezeket az ENSZ Gyermekkonvenciójában. A szépirodalom lehetőséget ad a szerepjátszásra, az azonosulásra és ezáltal az empátia felkeltésére is. Az 1996/97-es Olvasás Éve óta Abrahams Barn szerepe jóval fontosabb lett a "Ravasz Róka" projekt keretében folyatott közös munkában. Az összes nagyobb témával kapcsolatos munkánk hozzá és a Gyerekkonvencióhoz kötődik.

 

Az iskola

 

Kvarnby iskolájának kb. 300 tanulója van, és majdnem minden gyereknek más az anyanyelve, nem svéd. Az iskolában 34 különböző nyelvet beszélnek. A 24 fős osztályokban a következő 12 anyelv fordul elő: török, szomáli, arab, tugrin, spanyol, perzsa, urdu, bengali, tagalog, vietnami, thai és szerb. A gyerekekből nyolc nem Svédországban született. A szülők igényt tartanak gyerekeik anyanyelvi oktatására, ezért heti 60 percben ez is szerepel az oktatásukban, de az iskola befejezésével ez lezárul.

 

Ahogy a projekt kezdődött

 

Először csak egy évre szóló közös munkát terveztünk, 4 hétig én tartottam a könyves beszélgetéseket az osztályok számára és aztán kölcsönözhettek az osztályba. Ezután a tanárok mintegy 7000 korona értékben taneszközök helyett, a "Kezdj olvasni" sorozatba tartozó könyveket vásároltak. Ezek a könyvek egyszerűek, könnyen érthetőek, sok kép van bennük és csak egy vagy két mondat található minden oldalon. Természetesen a szövegek nehézségi foka változó. Mindegyik címből több, példányt vettek, így egyszerre több gyerek is hozzáfért. Ezek a könyvek kiváló kiegészítőivé váltak az iskolai könyvtárnak, már az első tanítási naptól kezdve alacsony polcokon, jól láthatóan helyezték el az osztályteremben. Ez a projekt lehetőséget adott nekem arra, hogy meggyőződjem arról, amiben hiszek, hogy a gyerekek megtanulnak olvasni, és jó olvasóvá válnak azáltal, hogy olvasnak. A szépirodalom olvasásával önismeretet szerezhetnek és más gondolkodásmódokkal is megismerkedhetnek, emellett fejleszti az empátiás készséget is. A gyerekek végig önmaguk választják ki az osztályteremben látható könyvek közül azt a kötetet, amit olvasni szeretnének. A tanítók szintén sokat olvasnak fel ezekből a könyvekből, és a gyerekeknek aztán hol szóban, hol írásban kellett visszaadni a könyv tartalmát, sőt néha kollázsokat készítettek vagy dramatizálták azokat. Többször ők is meséltek választott könyveikről az osztálynak. Idővel pár gyereket kiválasztottak és megleptek engem avval, hogy dramatizáltak egyet az általam ajánlott könyvekből. Később eljátszották a saját kis darabjukat és nekem kellett kitalálni, hogy melyik könyvből való volt. Ez nagyon mulatságos és ösztönző feladatnak bizonyult, ezután minden alkalommal előadtak valamit. Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy ők milyen könyveket választanak: leggyakrabban ember-, vagy állatcsoportokról ill. általában az emberiségről szóló könyvek tartoztak a kedvencek közé. Utána már magam is úgy válogattam, hogy több dramatizálásra alkalmas könyv is legyen. Így a gyerekek tulajdonképpen maguk fedezték fel, saját olvasási kedvük felkeltésének módját. Továbbra is a dramatizálás maradt az egyik legkedveltebb munkamódszerük. Az első félév végére minden gyerek megtanult maga olvasni, és az első év végére mintegy 60-80 könyvet olvastak el és számoltak be róla valamilyen formában. Bár rövidet és könnyűt, de mégiscsak olvastak.

 

Az angyal témakör

 

Munkamódszerünk az első félév vége felé kezdett kiformálódni, amikor az angyal témakörrel dolgoztunk. A tanárok egy "kultúrák közt tanulva" elnevezésű tanfolyamon vettek részt Stockholm Tanítóképző Főiskoláján, én pedig Abrahams Barn egy angyalokról szóló szemináriumát hallgattam. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az angyalok kultúrafüggetlenek. Angyalok vagy hozzájuk hasonló lények a legtöbb vallásban és kultúrában megtalálhatók és legalább két angyal közös a zsidó, a krisna és a muszlim vallásban.

A tanárok egyenként hívták be a gyerekeket, akiknek négyszemközt kellett válaszolniuk az angyalok öt kérdésére. Amikor kijöttek, egy agyagrögöt kaptak, hogy abból formázzák meg saját angyalukat. Kiválogattam néhányat ezek közül. A Nemzeti Múzeumban külön időpontot is kértünk az "angyalkiállításunkra". Amikor a gyerekek visszajöttek az iskolába, arra bíztattuk őket, hogy keresgéljenek az emlékeikben és írják le azokat, amelyek a legnagyobb hatással voltak rájuk. Ezután kapcsolatba léptünk egy rajztanárral, akivel angyalmotívumokat tartalmazó festményeket válogattunk dián. Kérdéseivel felébresztette a gyerekek érdeklődését a festészet iránt. Rajzokkal mesével vagy akár versírással a gyerekek később saját "angyalos könyvet" is készítettek. Ezeket a könyvtárban kiállítottuk, és ekkor kapták a felnőttek első feladatukat, hogy eljöjjenek a könyvtárba és megnézzék a műveket. Arra gondoltunk, hogy így láthatják hogy dolgozik gyermekük, másrészt mi is találkozhatunk velük. Egyúttal azt is láthatják, hogy mi mindent tudunk kínálni nekik: újságokat, folyóiratokat, nyelvtanfolyamokat, könyveket, akár a saját anyanyelvükön is.

A második évben elkezdtük a közös munkát Abrahams Barnnal és nagyobb hangsúlyt helyeztünk az ENSZ Gyermekkonvenció elvárásaira. A gyerekek szinte már akadálytalanul tudtak írni és olvasni. A legnehezebb pillanatok azok voltak, mikor szabadon kellett mesélniük. Idővel észrevettük, hogy azokkal a feladatokkal boldogulnak jobban, ahol a struktúrát meg tudták ragadni az ábrázolásokban, a dramatizálás során, vagy a könyvbeszámolókban. Felemeltük az osztálytermi könyvek számát is 250-300 kötetre.

 

A következő nagy témakör Alfons Åberg volt

 

Azt akartuk, hogy a gyerekek még mélyrehatóbb ismeretséget kössenek egy nagyon kedvelt íróval. Ezért Gunilla Bergström Alfons Åberg-ről szóló könyveivel kezdtünk. A gyerekek felkészültek és szívesen beszélgettek a felmerülő kérdésekről, amikor olvasták a könyveit. A vele való találkozás máig komoly nyomokat hagyott bennünk. Elolvasták az összes kiadott Alfons könyvet és később néhány kiválasztott könyvet hét különböző módon is dramatizáltak. Írtak egy saját Alfonz könyvet és illusztrálták is.

Alfons Åberg gyakran egy kedves kisfiú, de ostobaságot csinál, amikor megüt egy kisfiút és szörnnyé válik. Ez olyan dolog, ami a legtöbb fiúval már előfordult. A gyerekek ezért azt a feladatot kapják, hogy gondolkodjanak el és írják le egy alkalmat, amikor valakivel durván viselkedtek, és ők mit tettek ebben az esetben. "Véletlenül" egy fiú sem viselkedett még durván... Így egyszerűen arra kértük őket, hogy találjanak ki egy ilyen mesét és egyes szám első személyben adják elő. E közös munka során kezdtünk el beszélni a lelkiismeretről, az azonosulásról és az empátiáról. Abrahams Barn és a Ravasz Róka ekkor kezdte azt a közös munkát, ami még ma is tart. Dramatizálás során a gyerekek itt csak a bántott kisfiú szerepét játszhatják el. Azáltal, hogy azonosulnak saját szerepbeli alakjukkal, megtanulják megérteni azt, hogy az emberek másképp is gondolkodhatnak és érezhetnek.

A témakörben Alfonsra és a szörnyetegre koncentráltunk. Először minden gyerek elolvasta a könyvet, aztán jött a kéziratírás és a rendezés. Lerajzolták és kifestették a saját szörnyetegüket és ezekből a kellékekből textilből varrtak egy közös szörnyet és Alfonsot fából készítették el a gyakorlati órán. Minden rajzot és szöveget, amit a gyerekek a témában alkottak saját Alfons-könyvükbe gyűjtötték össze. Már egy éve dolgoztunk Alfons-zal, amikor a könyvtárban megrendeztük a szokásos kiállítást. A hab a tortán az volt, hogy nagy fénnyel és pompával meghívtuk Gunilla Bergströmöt is. A kiállításon a gyerekek előadták neki "Alfons Åberg és apja" ill. a "Jó éjszakát, Alfons Åberg" című műveinek színpadi változatát. Ugyanazon évben megpályáztuk a Tartományi Gyűlés Kulturális Bizottságának anyagi támogatását és 80ezer svéd koronát kaptunk a projektre. Ezt a pénzt tanulmányutakra, színházlátogatásra és saját könyvkészítésre fordítottuk, de ebből utaztunk a småland-i Vimmerby-be is, hogy megismerjük Astrid Lindgren-t és világát.

Mikor a gyerekek harmadik osztályba léptek, tovább bővítettük az osztálykönyvtár állományát újabb 100 könyvel, így 450-500-ra emelkedett a számuk. A gyerekek addigra már akár egy 250 oldalas könyvet is elolvastak.

A harmadik nagy témakör Astrid Lindgren a szerző és életműve volt

 

Harmadik osztályban Astrid Lindgren, Svédország egyik legismertebb és legjelentősebb gyermekíróját helyeztük előtérbe. Minden osztályban meg akartuk adni a lehetőséget, hogy megismerkedhessenek Harisnyás Pippivel, Juharfalvi Emillel, Ronja-val a rabló lányával, az Oroszlánszívű fivérekkel és Mio-val. A könyvek olvasásával részben a svéd kultúrtörténet egy részét ismerhetik meg, részben pedig egyetemes kérdésfeltevésekben vehetnek részt. Minél több művészi formával ismerkednek meg a feldolgozás során, annál értékesebb lesz számukra, hisz mélyebb és átfogóbb műveltségre tehetnek szert. Lindgren könyveivel különböző feldolgozásokban, filmen, színházban és felolvasás során ismerkedhettek meg. A "Mio, én Mióm" című darabot a Királyi Színházban, Ronja történetét pedig musical formájában látták. Jeleneteket írtak, rajzoltak és festettek Astrid életéből és műveiből, valamint fafigurákat faragtak és bábokat is készítettek a gyakorlati órákon.

Az esti előadás a Királyi Színházban hatalmas élmény volt számukra. A legtöbben ekkor jártak először nagy színházban. Bizonyos jelenetek ijesztőek voltak számukra, így négy-öt gyerek mindig az ölünkben ült. Mire visszaértünk Rinkeby-be már fél 11 is volt péntek este. Ennek ellenére a gyerekek rögtön írni kezdtek élményeikről. Mi felnőttek mégis azt támogattuk, hogy ezt a feladatot halasszák el hétfőre. Ekkor a szereplők közül kellett egyet választaniuk és beszámolóikat egyes szám első személyben megtartaniuk. Astrid Lindgren és mesefigurái különösen mély nyomot hagytak egyes gyerekekben. Egy szomáli kisfiú például - aki úgy hatéves kora tájt költözött Svédországba - annyira azonosult Juharfalvi Emillel, hogy még småland-i nyelven is megpróbált megtanulni, csak azért, hogy annyira hasonlítson rá, amennyire csak lehetséges. Ez az, ami olyan csodálatos a szépirodalomban, hogy az összetartozás érzését tudja kelteni egy kis Szomáliából menekült fiú és egy vörös hajú, kék szemű a századforduló táján "született" svéd fiú között. Azt hiszem, ilyen találkozásra nem kerül sor, egy hagyományos olvasásórán.

Mivel a "Ravasz Róka" projekt alapja végig az ENSZ Gyermekkonvenciója volt, ezért a műveket is úgy próbáltuk megválogatni, hogy azok valamilyen kapcsolatban legyenek annak egy cikkelyével, vagy paragrafusával. Az Astrid Lindgren és világa témakör a többihez hasonlóan szintén egy hatalmas, a könyvtárban megrendezett kiállítással zárult, ahol a könyvtárosok Astrid Lindgren könyveiből válogatott figurák jelmezeibe öltöztek. A kiállítás megnyitóját az írónő 90.-ik születésnapjára tettük.

 

Íróműhely Gunilla Lundgren írónővel: a legkedvesebb tárgyam

 

Még ebben az évben jutottunk el oda, hogy megvalósíthassuk azt az elképzelésünket, hogy a gyerekek egy saját könyvet írjanak. Ezért kapcsolatba léptünk Gunilla Lundgren írónővel, akivel már korábban is dolgoztunk együtt. Megkérdezte a gyerekeket, hogy miről akarnak majd írni, és a legnagyobb sikere a legkedvesebb tárgyról szóló témajavaslatnak volt. Vettünk két fényképezőgépet is, hogy a gyerekek az otthoni környezetben található legkedvesebb dolgaikat is lefényképezhessék. A felnőttek itt azt a feladatot kapták, hogy írjanak egy rövid köszöntőt a saját anyanyelvükön, amit később gyerekeik svédre fordítottak. A gyerekek rajzokkal is illusztrálták a bemutatott kedvenceket. Amikor a szövegek és a képek elkészültek, újraszerkesztették és összemontírozták a gyerekek anyagát a szülőkével, úgy hogy az úgy nézzen ki, mint a szemben lévő oldalak a könyvben. Ezt a könyvet később angolra is lefordították, hogy egy hasonló korú ammani osztálynak (Jordánia) is elküldhessük.

 

Összefoglalás

 

Rinkeby, az ösztönző új-zélandi módszeren alapuló nyelvprogramjával együtt, példaértékűvé vált abban, hogy milyen jól együtt tud működni az iskola és a könyvtár az olvasási- és írási készségek kialakításában és fejlesztésében, svéd- és más anyanyelvű diákok esetében egyaránt. Megfigyelték, hogy közben nem volt sem rendetlenkedés, sem kimerültség. Épp ellenkezőleg a tanulók sokszor már fél vagy akár háromnegyed órával korábban jöttek reggelente iskolába, hogy elkészítsék feladatukat. Az olvasástanító program során szerzett készségeiket, tudásukat jól tudták hasznosítani más tantárgyak, pl. a matematika esetében is. (Figyelemre méltó, hogy még az úszásra is kihatással volt, az osztályban minden tanuló megtanult úszni, bármely szokatlan is ez Rinkeby-ben.) Diszlexiás sincs a gyerekek között, sőt anyanyelvükön is könnyebben és szebben beszélnek. Sok gyerek a szóértést és a véleményalkotást tekintve meghaladja saját társadalmi rétege és kora szintjét. Írásban és kommunikációban is egyre jobbá váltak, a sok dramatizálás és a könyvekről tartott saját beszámolók segítettek abban, hogy megtalálják saját hangjukat. A harmadik év végére minden gyerek mintegy 400 könyvet olvasott el és adott vissza valamilyen formában. Bár közülük jó néhány vékony volt és egyszerű, de elolvasták és megértették őket.

Először láthattuk feketén-fehéren, hogy az intenzív olvasás milyen nagy eredményekkel járul hozzá a nyelvi és egyéb írásbeli kifejezőkészségek fejlődéséhez. Ezenkívül általános műveltségre tettek szert, ami segítette őket abban, hogy megértsék saját környezetüket és ezáltal más nézeteket is elfogadjanak. Nekem, mint könyvtárosnak az volt a szerepem, hogy ötleteket találjak ki, és különböző témajavaslatokat tegyek, egyúttal be is vezessem azokat. De a könyves beszélgetések megszervezése, az osztálytermek ellátása könyvekkel, a kiállítások megrendezése és a kapcsolattartás a szerzőkkel is az én feladataim közé tartozott. Adott esetben segítettem a tanároknak is, hozzáolvastam, ha szükséges volt, hogy felkeltsük a gyermekekben az olvasás iránti vágyat. Egy ilyen típusú olvasási projektben egy dolog biztosan sikerül, - ami fontosabb minden másnál - hogy a tanárok maguk is olvassák az irodalmat. Így válik az olvasás kötelező tárgyból könnyű tárggyá. A gyerekek is megértő, közreműködő partnerként viselkednek, amikor azokról a könyvekről mesélnek, amiket ők olvastak. Kicserélik gondolataikat, senki, még a tanár sem értelmez előre, a gyerekek egyenrangúak a könyvek elemzésében és értelmezésben.

 

Fordította: Pallos Zsuzsanna

A 2001. február 2-án megtartott "Találkozás a gyermekkel" című svéd gyermekirodalmi szemináriumon elhangzott előadás szövege.

1 Curt Dudley-Marling - Sharon Murphy: A political critique of remedial reading programs: The example of Reading Recovery = The Reading Teacher, 1997, Vol. 50., No.6, 460-468. p.

2 The International Encyclopedia of Education, 2nd ed., Eds.: Torsten Husén - T. Neville Postlethwaite, vol. 8., 4944. p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: