Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Csík Tibor: A Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár jubilema

Nyomtatási nézet

A Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár (Internationale Jugendbibliothek; International Youth Library) München Obermenzing nevű városrészében, egy festői szépségű 15. századi kastélyban működik. Ma a világ legnagyobb ifjúsági és gyermekirodalmi gyűjteménye. Tevékenysége azonban meglehetősen sokrétű, és messze túlmutat a világból hozzá érkező könyvek földolgozásán, rendelkezésére bocsátásán. Gyermekkönyvtári részlege igen változatos foglakozásokkal várja kis látogatóit. A gyűjtemény törzsanyagát a gyermek- és ifjúsági irodalommal foglakozó szakemberek, írók, képzőművészek használják elsősorban. Ugyanezen kör számára, munkájukat támogatandó, ösztöndíjat biztosít, tudományos rendezvényeket szervez az intézmény. Állandó és időszaki kiállításaik nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthatnak. E szerte ágazó tevékenység híven valósítja meg a könyvtár alapítójának, Jella Lepmannak elképzeléseit.

 

1.

Jella Lepman (1891–1970) ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik átélte, megszenvedte a 20. sz. európai borzalmait. A boldog békeidők vilmosi Németországában született, de ifjúkorát már az első világháború idején élte, felnőtté válása pedig a weimari köztársaság kezdeti, polgárháborús időszakára esik. Még diák, amikor első, szárnypróbálgató újságcikkei megjelennek. A 20-as évek Stuttgartjában már lapszerkesztő, majd 1928-ban napvilágot lát első, gyermekeknek szóló könyve (Der verschlafene Sonntag). Hitler hatalomra kerülése után, 1936-ban a fiatalon megözvegyült asszony két gyermekével kivándorol Angliába. Dolgozik a külügyminisztériumban, majd a háború alatt a BBC német nyelvű részlegénél s az amerikai ABSIE rádiónál. A náci Németország leverését követően az amerikai kormányzat fölkéri, hogy legyen a katonai igazgatás tanácsadója a nőket és az ifjúságot érintő ügyekben (Special Adviser for Woman’s and Youth Affairs).

A döntés kétszeresen is nehéz volt számára. Az elvégzendő feladat ugyanis lényegét tekintve a nemzetiszocializmus szellemi befolyásának megszüntetése, a németség átnevelése volt. S ehhez vissza kellett térnie egykori hazájába, mely zsidósága miatt megtagadta őt, és ahol annyit szenvedett. Freud legidősebb lánya is azt tanácsolta neki, hogy ne menjen; a gyökereket már végérvényesen elvágta, az embereket pedig nem lehet átnevelni.

Az óvó baráti szó ellenére elvállalta a megbízást, s 1945 októberében mint amerikai katona lép újra német földre. Elsődleges feladatának a könyv- és lapkiadás újraindítását tekinti. Kiadókkal, egyetemi tanárokkal, pedagógusokkal tárgyal a gyermek- és ifjúsági irodalom megjelentetése ügyében. Ahogy egyre több embert ismer meg, a németekről alkotott fekete-fehér képe is megváltozik. – Voltak, akik soha nem viselték a pártjelvényt, mégis bűnösnek vallották magukat. Másokkal viszont nehéz volt megértetni, hogy nem lehet együtt menetelni anélkül, hogy a felelősséget is ne viselnék együtt. Úgy vélte, hogy a jövő szempontjából a legnagyobb jelentősége a gyerekek és a fiatalok nevelésének, szellemi táplálékuk helyes megválasztásának van. Nagyon fontos tehát a jó könyv, s hogy a kiadók, pedagógusok, szülők és legfőképpen a gyerekek minél sokszínűbb irodalommal ismerkedhessenek meg.

Kitekintést adni a világ gyermek- és ifjúsági irodalmára, ez volt az elsődleges célja az 1946 júliusában Münchenben megnyitott Nemzetközi Ifjúságikönyv-kiállításnak. Egy ilyen rendezvény óriási szervező munkát igényelt. A német városok még romokban vannak, a lakosság nélkülöz, sok gyerek a szövetségesek katonai bázisainál kéreget... Münchenben a Haus der Kunst azon részét alakították át a kiállítás számára, amelyekben koráb-
ban a nemzetiszocializmus művészetét mutatták be. Stuttgartban a Württembergische Landesbibliothek első termeit azért építették újjá, hogy befogadhassák a rendezvényt. A kiállítás további helyszínein, Frankfurtban, Berlinben, Hamburgban és Hannoverben is számtalan nehézség adódott, de Jella Lepman töretlen optimizmusa és akaratereje mindenütt elhárította az akadályokat.

A nemzetközi kiállítás mintegy 20 ország majd 4.000 gyermek- és ifjúsági könyvét mutatta be az érdeklődőknek, külön foglalkozásokat tartva a gyermekek számára. A könyvek mellett gyermekrajzokat is kiállítottak, melyek hasonlóan a könyvekhez számos országból érkeztek (Museum of Modern Art - New York, Franciaország, Anglia, Svájc, Svédország stb.). A rendezvénynek nagy sikere volt a németek körében, s az átnevelés ezen ’építő’ módszere mély benyomást tett a katonai kormányzóságra is. Jella Lepman arra számított, hogy a Szovjetunió is elküldi gyermekkönyveit, melyekre olyan büszke volt. A nagyhatalom azonban meglehetősen távolságtartó volt az amerikai rendezvénnyel szemben, s a könyvek végül is soha nem érkeztek meg. A mértékadó német értelmiségiek viszont elismerően nyilatkoztak a kiállításról. Erich Kästner is melegen méltatja a könyvszemle nagyszerűségét, nemzeteket átívelő szellemét. Véleménye szerint a felnőtteknek egy külön kabinetben be lehetett volna mutatni a nemzetiszocialista gyermekirodalmat is, hogy áttekintést kaphassanak, milyen messzire távolodott a Harmadik Birodalom az emberiség többi részétől. Lepman a rendezvény alapgondolatának a nemzetközi megértést tekintette, s ezzel a náci szellemiség nem egyeztethető össze.

Már a kiállítás alatt is megfogalmazódott benne, hogy a különböző országok ajándékaként kapott könyveket mint gyűjteményt együtt kellene tartani. Ez a gyűjtemény kiindulópontja lehet egy olyan könyvtárnak, mely a világ gyermek- és ifjúsági irodalmát reprezentálná. Memorandumot nyújt be az Egyesült Államok németországi katonai kormányzóságához (Military Goverment for Germany (US Army) Information Control Divison), melyben javasolja egy nemzetközi ifjúsági könyvtár fölállítását. Tervei szerint az intézmény könyvtári funkcióin túl pedagógiai, pszichológiai kutatásoknak is helyet adna. Megnyeri a nemzetközi könyvtár ügyének a Rockefeller Alapítványt, az amerikai könyvtáros-szervezetet az ALA-t, de a legnagyrabe-csültebb támogatója Eleanor Roosevelt lesz.

 

2.

1949. szeptember 14-én nyitotta meg kapuit a Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár. Az intézmény működtetésének anyagi alapját a Rockefeller Alapítvány 22.000 $-os juttatása biztosította. A könyvállomány időközben 8.000 kötetre növekedett – köszönhetően az amerikai könyvtárak, közülük is a New York Public Library adományainak. A bajor kultuszminisztérium a könyvtár rendelkezésére bocsátotta a Lepman által kért villát a Bajor Állami Könyvtár mögött. A Prinz-Carl-Palais München egyik legszebb épülete, itt lakott Chamberlain és Mussolini a Hitlerrel folytatott tárgyalások idején.

A könyvtár feladata lett, hogy a világ gyermek- és ifjúsági irodalmának gyűjtésével, feldolgozásával és közrebocsátásával támogassa a megbékélést, a nemzetközi megértést és a toleranciát. Az intézmény nyitottságát az állomány szabad polcos elrendezése is hangsúlyozta. A legváltozatosabb könyvtári foglalkozások várták a gyerekeket: lehetett rajzolni, festeni, mesét hallgatni, és színjátszó kör is alakult. Mindez teljesen új volt a német könyvtárakhoz képest. Ott ugyanis az állomány nagy részéhez nem lehetett közvetlenül hozzáférni és nem voltak könyvtári foglalkozások.

Jella Lepman tudatosan nem a német könyvtárügyben elfogadott elvek szerint működtette intézményét, hanem a legmodernebb amerikai mintákat ültette át. A könyvek feldolgozása sem a porosz könyvtári rend alkalmazásával, hanem a Dewey-féle tizedes osztályozással történt. A müncheniek hamar megkedvelték a könyvtárat, mely rendezett körülményekkel, fűtött és világos termekkel várta látogatóit.

Az intézményt 1953-ban az UNESCO társult projektnek ismerte el, s azóta az UNESCO nemzetközi könyvtári hálózatához (UNAL) tartozik. Jella Lepman 1957-ig vezeti az intézményt, amikor a fejlődő országokat segítő projekt vezetését vállalja el, melyet az UNESCO-n kívül a Rockefeller, Ford és Middle East Alapítvány is támogatott.

A könyvtár állományát nagyban gazdagítja az egykori Népszövetség Bureau International d’Education nevű részlegének gyűjteménye, mely 1969-ben került az intézményhez. Ez a gyűjtemény az 1928 óta megjelent gyermek- és ifjúsági irodalmat mintagyűjteményként tartalmazta. A kb. 10.000 kötetből álló Schultz-féle gyűjtemény 1983-ban került a könyvtárhoz, s ezzel értékes régi gyermekkönyvekkel és kalandregényekkel egészült ki az állomány.

Ugyanebben az évben költözött át a könyvtár a számára átalakított Blutenburg kastélyba. A várkastély története a 12-13. századig vezethető vissza, de virágkorát a 15. században élte. III. Albrecht és Zsigmond bajor herceg uralkodása alatt késő gótikus stílusban épült ki. E korszak legszebb emléke a Szent Andrásnak és Szent Györgynek szentelt kápolna. A hálóboltozatos épület a késő gótika remeke. Falfestményei néhány helyen maradtak fönn, ám három gótikus szárnyas oltára, szobrai és az üvegablakok a „sötét középkor” legszebb műalkotásai közé tartoznak. A 17. századi barokk átépítés nem változtatta meg a kastély karakterét. A bajor uralkodók bérbe adták vagy vadászatok alkalmával használták. A 18. században Nymphenburggal szemben másodrangúvá válik, s jelentőségét csak azért nem veszíti el, mert olykor az uralkodó egy-egy kedvese lakja. Közülük is a leghíresebb, akiért a király trónjáról is hajlandó volt lemondani, Landsfeld grófnője, Lola Montez 1848-ban élt itt. A lázas forradalmi korszak lezárulásával 1866-tól 1976-ig az angolkisasszonyok intézetei működnek benne.

A kastély könyvtárrá történő átépítésekor fontos szempont volt, hogy az épületegyüttes külső megjelenését a legmesszebbmenőkig megőrizzék. Az átépítés bravúrosan sikerült, tágas olvasótermet, gyermekkönyvtárat, munkaszobákat és kiállítótereket alakítottak ki, s a kastélyudvar alatt tömör raktár épült. Az ide látogatók kényelmét szolgálja a várfalhoz simuló épületben működő vendéglő. A kastély mellett tó, melyen hattyúk és vadlibák úsznak, s a területet erdő szegélyezi. Annak ellenére, hogy az intézmény München külterületi részén található, a városi tömegközlekedéssel is jól meg lehet közelíteni.

 

3.

A gyűjtemény ma már több mint félmillió kötetet tartalmaz. Ebből mintegy 480.000 gyermek- és ifjúsági könyv több mint 130 nyelvű, 30.000 kötet pedig az úgynevezett másodlagos irodalom. Az állomány 9.000 kötettel gyarapodik évente. A könyvek a kiadók ajándékaként érkeznek, követve ezzel az alapítás éveinek mára hagyománnyá nemesült eljárását. Az intézmény nemzetközi és tudományos elismertsége az állományba vett könyveknek is rangot ad. Minden magára valamit is adó kiadó tudja, hogy ebben a gyűjteményben jelen kell lenni, a könyvtár kiadványaiban szerepelni kell. A magyar könyvkultúra és irodalom megismertetésére ez a nemzetközi könyvtár páratlan lehetőséget biztosít. (Mellesleg, remek hírverés egy hazai kiadónak a világ legjobbjaival együtt szerepelni.) Jó volna, ha ezt a könyvkiadóink is belátnák, és az egykori Móra Kiadóhoz hasonlóan ők is elküldenének 2 példányt kiadványaikból. A tudományos munkát 280 szakfolyóirat és mintegy 40.000 dokumentációs anyag (cikkek, lapkivágatok több mint 4200 szerzőről és 1350 könyvillusztrátorról, kisnyomtatványok, szürke irodalom) segítik. Az állomány részét képezik még plakátok, naptárak, kéziratok, illusztrációk és gyermekrajzok.

Az állományt különböző katalógusok tárják fel: betűrendes, tematikus, kronologikus (1950-ig), illusztrátorok, címek és országok szerinti katalógus. 1993-tól a könyvek leírásából számítógépes adatbázis épül, amely most kb. 85.000 rekordot tartalmaz. A tartalmi föltárás általános eszköze 1993-tól a német tárgyszójegyzék (SchWD), melynek az intézmény profilja szempontjából legrelevánsabb tárgyszavaiból külön lista készült. A szépirodalom ezen- kívül a származási országot jelölő és a szerző nevének első három betűjéből képzett jelzetet kap. A szakirodalom témájának leírása az alapítás óta a Dewey-féle tizedes osztályozással (DDC) történik. Az osztályozás jelzete a szépirodalomhoz hasonlóan kiegészül a kiadó ország megjelölésével és a szerző nevének első három betűjével.

A Nemzetközi Ifjúsági Könyvtáron belül külön egységet képez a gyermekkönyvtár. Itt 20.000 könyv 15 nyelven és egyéb médiumok öt nyelven állnak a látogatók rendelkezésére. Ebből az állományrészből kölcsönözhetnek a gyerekek. Ezen túlmenően lehetőség van arra is, hogy a törzsgyűjteményt helyben használják. Az intézmény hagyományainak megfelelően a gyermekkönyvtár sokféle rendezvény helyszíne. A mesemondás, az angol, francia és olasz nyelvtanfolyamok, a festőstúdió, valamint az énekkar állandóan szerepel a programkínálatban. A szerzői fölolvasások, a játékkészítés és barkácsolás, a bábszínház, a könyvvetélkedők stb. szintén megtalálhatók a rendezvények között. A gyermekkönyvtár könyvkiállítása folyamatosan megújulva más-más témát dolgoz föl.

 

4.

1998-ban nyílt meg az intézmény részlegeként a Michael Ende Múzeum. Michael Ende (1929-1995) mint a gyermekirodalom élő klasszikusa is kapcsolatban volt a könyvtárral. Halála után került az intézményhez hagyatéka. A gazdag életművet a több mint 40 nyelven megjelent könyveinek gyűjteménye képviseli. A hagyaték részét képezik még az író kéziratai, rajzai, levelei, fényképek és a leghíresebb grafikusok illusztráció, melyeket műveihez készítettek. A páratlanul gazdag anyag tartalmazza továbbá Ende kézikönyvtárát, mely könyvszekrényekben, az eredeti bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett kiállítási térben található. A múzeum kiemelt föladatának tekinti, hogy a látogatókat közelebb vigye az alkotó személyéhez, bemutatva azokat a tárgyakat, melyek között a művek megszülettek. A gyűjteményhez kapcsolódva múzeumpedagógiai programokat is szerveznek.

A nemzetközi könyvtárban a német gyermek- és ifjúsági irodalom másik klasszikusához is kötődik állandó kiállítás, ill. gyűjtemény. Itt található ugyanis Erich Kästner (1899-1974) mintegy 500 nemzetközi első kiadású könyve, melyet fényképek, plakátok és könyvillusztrációk egészítenek ki. Az 1999-ben megnyitott Kästner emlékszoba az író bútorait, személyes tárgyait s néhány különleges könyvét mutatja be.

A Lepman terem és az ún. kisterem időszaki kiállítások helyszíne. Az intézmény hagyományaihoz tartozik az alkotókkal, az irodalom közvetítőivel (kiadók, pedagógusok, könyvtárosok stb.) és kutatóival kiépített szoros kapcsolat. Eszmecserékre, tudományos diskurzusokra adnak lehetőséget a könyvtár által rendezett kiállítások, szimpóziumok és konferenciák. A gyermek- és ifjúsági irodalom kutatását, a tudományos munkát és az alkotást egyaránt kívánja segíteni az intézmény ösztöndíja, mely 3 hónapos itt-tartózkodást tesz lehetővé.

A Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár kiadói tevékenységet is folytat. Kétszer egy évben jelenik meg az IJB-Report c. folyóiratuk, melynek fő célja, hogy tájékoztassa a szakmai közönséget az intézmény tevékenységéről. Ezen túlmenően lehetőséget kíván biztosítani szakembereknek, művészeknek, az intézet ösztöndíjasainak kutatásaik megismertetéséhez, ill. közleményeik megjelentetéséhez. Másik kiadványuk The White Ravens címmel jelenik meg angol nyelven. Kiadását az évente megrendezett bolognai gyermekkönyv-vásárhoz időzítik. A kiadvány a könyvtár állományába vett gyermekirodalomból kiválasztott kb. 250 könyv annotált, tárgyszavakkal ellátott leírását tartalmazza. Az intézmény rendezvényeiről a Jahresprogrammen c. kiadvány tájékoztat, de ajánló bibliográfiákat, kiállítási katalógusokat, az egyes programok ismertetőit külön is megjelentetik. Ma már szinte követelmény az interneten való elérhetőség. A könyvtár honlapjának címe: http://www.ijb., de az intézmény bemutatásán kívül elolvashatók ittThe White Ravens 1996-1999-es számai, s keresni lehet a számítógépes olvasói katalógusban.

Az intézmény alapítványi formában működik (Stiftung Internationale Jugendbibliothek). A fönntartási költségek négy fő forrásból származnak. A bajor tartomány a könyvtár alapítása óta hozzájárul a költségekhez, manapság ezt egyik minisztériuma révén teszi (Bayerische Staatsministerium für Unterricht und Kultus). A szövetségi kormányzat 1951-től támogatja az intézményt (Bundesministerium für Frauen und Jugend). München, a tartományi főváros is kiveszi részét a fönntartásból. A működési költségekhez az ifjúsági könyvtár egyesülete (Verein Internationale Jugendbibliothek) és a kastély barátainak egyesülete (Verein der Freunde Schloß Blutenburg) is hozzájárul. Magánszemélyek e két egyesület révén juttathatják el adományaikat az intézményhez.

A Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár létrehozása a nemzetközi megértés előremozdításáért történt. Ez a cél ma is éppen olyan időszerű, mint egykor. A különböző kultúrák egymás mellett élése, a multikulturalitás új távlatokat ad neki. A könyvtár verseken, meséken és ifjúsági irodalmon keresztül a humanitás jegyében ismerteti meg a gyerekeket a különböző kultúrákkal. Ez a tevékenység részét képezi a ma oly divatos multi- és interkulturális nevelésnek. Általa nemcsak új ismeretekre lehet szert tenni, hanem hozzájárul saját kultúránk elmélyítéséhez.

 

Csík Tibor

Felhasznált irodalom:

Lepman, Jella: Die Kinderbuchbrücke. München, 1999, Verein Internationale Jugendbibliothek.

Schloss Blutenburg. München, 1999, Verien der Freunde Schloss Blutenburg.

Die Internationale Jugendbibliothek = Pädagogik. 1999. 93-95. p.

50 Jahre Internationale Jugendbibliothek = Blutenburger Kurier. 1999. 5. 17-18. p.

(A cikk megírását a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány, Magyar Könyvtárosok Egyesülete támogatta tanulmányút tette lehetővé.)

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: