Dömsödy Andrea: Olvasóvá nevelés 100 évvel ezelőtt és ma. II.

2. Iskolai könyvtárak az iskolai évkönyvekben


Szemák István:1 Ifjúsági könyvtáraink (Magyar Középiskola, 1910. 94-98. p.) Az ifjúsági könyvtárak és az ifjúsági irodalom élénk és állandó érdeklôdés tárgya, ami örvendetes jelenség. Folyóiratunk múlt számában Megyesi Ferenc szólt hozzá e nagy fontosságú kérdéshez; – fejtegetéseirôl alább szólok részletesebben. Ugyancsak a minap kaptam kezembe Divényi Gyulának legújabban megjelent kis füzetét, amely hasonlóképpen az ifjúság olvasmányával foglalkozik, és nyomatékosan emeli ki annak nevelô hatását,

és egyébként is sok okos és tanulságos dolgot mond el e tárgyról. Azonkívül még csak kiváló pedagógusunk, Neményi Imre2 dr-nak arra vonatkozó szép mondását jegyzem ide. „A rendszeresen kezelt”, írta egy kritikai folyóiratban, „és okosan irányított ifjúsági olvasmányoknak, szinte azt mondhatnók, mindenható nevelô erejét. A legtökéletesebb iskolamester, a tapasztalás ezernyi ezer fényes példával megdönthetetlenül igazolja”. Hivatkoztam rá nem csupán azért, mert sokat foglalkoztatott az ifjúság olvasmányaival egy egész kötetet írt errôl a tárgyról, hanem azért is, mert állásánál fogva is sokat tehet az alább említendô bajok orvoslására.

Ennyi azt hiszem elég, ha talán sok is annak igazolására, hogy mi is helyesen ítéljük meg és legalább elméletben méltóképen értékeljük az olvasmány jelentôségét az ifjúság nevelésének munkájában. Csak az a kérdés tehát csupán az szorul megvitatásra, vajon megfelel-e a tényleges állapot, a valóságban látható kép azoknak a szép eszméknek, melyeket e tárgyról az iskolában és iskolán kívül, gyûlésben és ankéteken vallunk, hirdetünk. Vagyis, világosabban szólva, tényleg használjuk, alkalmazzuk-e a szóban lévô fontos nevelô eszközt, és ha igen, úgy kezeljük-e azt, hogy céljának megfeleljen, tehát az ifjúság szellemi és erkölcsi nevelését eszközölhesse. E kérdésre, hogy kellô felvilágosítást adjak, azt hiszem, nem hivatkozhatom hitelesebb és megbízhatóbb tanukra, mint évrôl-évre megjelenô iskolai Értesítôkre. Sajnos, hogy e felvilágosítás éppenséggel nem mondható örvendetesnek, megnyugtatónak, sôt egyes esetekben egyenesen elszomorító.

Az ifjúsági olvasmány nevelô erejérôl vallott nézetünk után ítélve ugyanis azt várnók, hogy eme nézetünket az iskolai Értesítôk is a tárgy fontosságának megfelelô, méltó módon kifejezésre juttatjuk azáltal, hogy az ifjúsági olvasmány ügyének külön rovatot, külön fejezetet szentelünk, hogy az ifjúsági könyvtárnak használatáról, a könyvtárba eszközölt új beszerzésekrôl pontos, kimerítô kimutatást közlünk, és hogy általában ezt a fontos, a gyermek szellemi és erkölcsi képzését eszközlô tényezôt legalább is oly figyelembe és elbánásban részesítjük, mint a testnek edzését és fejlôdését elômozdító tornaügyet. Fájdalom, aki ebben a hitben, ezzel a várakozással fog hozzá Értesítôink átvizsgálásához, legyen rá elkészülve, hogy e hitében, e várakozásban keserûen csalódni fog. Egy csomó, körülbelül kétszáz Értesítôt néztem át csak úgy találomra, minden válogatás nélkül, és nemcsak középiskolai, hanem polgári- és felsô leányiskolai tanító- és tanítónôképzô intézeti Értesítôket. Ezen Értesítôknek egy jelentékeny része, mintegy harminc százaléka, egy árva szóval sem tesz említést az ifjúsági könyvtárról. Ennek vagy az az oka, hogy az illetô iskolában nincs ifjúsági könyvtár (Ez valóban hihetetlen feltevés.), arról tehát, ami nincs nem is közölhetünk kimutatást.

Hát ez bizony, ha feltevésem megáll, nagyon szomorú és tekintve azt, hogy sok helyt három-négy felügyelô ellenôrzi az intézet mûködését, egyenesen értehetetlen dolog. Vagy pedig, ha a jobbik esetet teszem fel, azt kell hinnem, hogy csak a megfelelô kimutatás hiányzik az Értesítôkben, de nem az ifjúsági könyvtár az illetô iskolában. Ez esetben mily mérhetetlen despectus nyilatkozik meg az ifjúsági könyvtárról szóló kimutatás mellôzésében akkor, midôn azt látjuk, hogy azok az Értesítôk máskülönben gondosan vannak összeállítva s az iskola állapotának minden más körülményérôl és az iskolai élet minden mozzanatáról, az iskolai ünnepélyekrôl, kirándulásokról, tornaversenyekrôl, az ifjúság szórakozásáról, sôt még a ruhatárról és egyenruháról is gondos kimerítô értesítést közölnek, midôn azt látjuk, hogy a szertárakba eszközölt beszerzések közt ilyenekrôl is beszámolnak: 24 kancsó, 6 horog, 8 pohár, 2 vasalódeszka stb.

Nem kevésbé nagy azon Értesítôk száma, melyek csak úgy henyén odavetve, általánosságban számolnak be az új beszerzésekrôl, olyan formán: az ifjúsági könyvtár 25 mûvel gyarapodott. Hát bizony ez nem sokkal több a semminél, az ilyen Értesítôket bátran oda sorozhatjuk a fent említettekhez, melyek e tárgyról mélységesen hallgatnak. Mert nem annyira az a fontos dolog, hány mûvel gyarapodott a könyvtár, mint inkább az, melyek azok a munkák. Mert csak akkor ítélhetjük meg, vajon nevezhetô-e az új szerzemény valóban gyarapodás a szó ideális értelmében, vagy pedig veszedelmes kóranyagnak. És éppen erre a leglényegesebb pontra nézve kétségben hagynak bennünket a szóban fogó értesítôk.
A harmadik kategóriába tartoznak azok az Értesítôk, melyek tiszta, világos képet adnak az ifjúsági könyvtár állapotáról és pontos, részletes kimutatást közölnek a könyvtár használatáról, az új beszerzésekrôl stb. Ide tartoznak elsô sorban a középiskolák Értesítôi, azátvizsgált Értesítôk túlnyomó része. Azok között egyet sem találtam, melyet ezen a címen kifogásolni lehetne. Ezen értesítôk alapján tehát már kétségtelenül konstatálhatni, hogy azokban az iskolákban rendelkezésre áll a tanuló ifjúságnak ez a fontos nevelô eszköz. Ezekkel az iskolákkal szemben már csak azt a kérdést vethetjük fel: olyan állapotban vannak-e ifjúsági könyvtáraik, hogy megfeleljenek annak a célnak, melynek szolgálatában állnak. Erre a kérdésre bátran elengedhetném magamnak a feleletet: megadták már elôttem sokan, és pedig nemcsak tanférfiak, hanem a napi sajtó is, mely szinte kapva-kap az alkalmon, mikor e részben tanúsított gondatlanságunkért üthet egyet rajtunk. A napokban is olvashattuk egyik napi lapban, hogy tizenkét éves fiú eldicsekedett azzal, hogy már olvasta Wilde Oszkár Dorian Gray címû munkáját, melyet az ifjúsági könyvtárból vett ki, s melyet az illetô tanuló atyjának nyilatkozata szerint legkevésbbé volna szabad tanuló kezébe adni. És akik figyelemmel olvasták az Ifjúsági Könyvtárjegyzék egyes számait, emlékezni fognak rá, hogy én is ismételten közöltem épületesnél épületesebb szemelvényeket olyan munkákból, melyeket széltében olvas tanuló ifjúságunk. A legújabb beszerzések közt találtam egy munkát, amelyben például olyan famózus tanok fordulnak elô:
„Századunk szellemi vívmányai nem tûrhetik tovább sötét múltból eredô vallást (a keresztény vallásról van szó) és nem látom be, miért ne alkalmazhatnók ifjúságunk nevelésében a vallástanítás butító rendszere helyett a szellemi mûveltség fényes világosságát”. És ismét: „Amily gyengék és a korhadtak a vallás választófalának alapjai, ép oly gyarló anyagból valók a nemzetiség sorompói, melyekkel Európában el akarják egymástól különíteni és külön testekre akarják szakítani az embereket”.
Hát kérdem teljes tisztelettel, minô lélekkel adhatni ilyen munkát egy éretlen tanító ke-zébe, és micsoda pedagógia az, amely ilyen munkák olvastatásával akarja az ifjúságot vallásos és hazafias szellemben nevelni? Szó sincs róla, nincs itt az iskola részérôl a vallás és haza ellen elkövetett tudatos merényletrôl szó. Pusztán a munka nemismerélse okozta, hogy belekerülhetett az ifjúsági könyvtárba.

De hát miért szerzünk meg olyan munkát, amelyet nem ismerünk? Itt a hiba, e részben már nem menthet fel bennünket a kötelességmulasztás, a gondatlanság vádja alól, mert azt a munkát könnyû lett volna megismerni. Csak figyelembe kellett volna venni a Jegyzék útmutatását, amely azt a munkát 28. számában behatóan ismerteti. Ezek után, azt hiszem, bátran állíthatni, hogy ifjúsági könyvtáraink nagy része, sôt, merem mondani legnagyobb része nincsen olyan állapotban, hogy azt a magasztos célt, melyet szolgálnia kellene, sikeresenszolgálhassa. Vagyis igen sok iskolánkban megvan ugyan ez a fontos nevelô eszköz, de nem kezeljük azt a célnak megfelelô, hanem éppen a céllal ellenkezô módon. Ennek konstatálása, azt hiszem, alkalmasösszekötô kapcsul szolgál arra, hogy Megyesi Ferencnek „Az ifjúsági könyvtárak” címû cikkére néhány megjegyzést tegyek. Mindenekelôtt köszönetet mondok neki azon elismeréséért, mellyel a Jegyzéknek adóz, természetesen pusztán az ügy iránti tekintetbôl, mert ha elismerjük a Jegyzékrôl, hogy „nagy körültekintéssel, lelkiismeretességgel és szaktudással” készül, akkor figyelembevételét is ajánljuk, ami kétségkívül az ügynek válik javára. Sajnos, a dicséretet nyomban követi az a kissé lehûtô megjegyzés, hogy a Jegyzék ma már nem elegendô. Az ok pedig, amely miatt nézete szerint ma már nem elegendô az, hogy a benne ajánlott mûvek tömege oly nagy, hogy a kiválogatás nehéz. Ez okból egy betûszerinti tárgymutató összeállítást tartja szükségesnek, amely ezt a munkát jelentékenyen megkönnyítené. Ez szorosan véve az egyetlen, cikkírónak valamennyi kifogásai, illetve kí vánságai közt, amelyrôl mondhatni, hogy tényleg a Jegyzéket illeti. És ennek tagadhatatlanulvan is némi alapja.

Arra nézve ugyanis, ki a Jegyzékrôl csak fönnállásának 18-ik évében vesz tudomást, és csak ezen hosszú idô múlva szánja el magát az ifjúsági könyvtárnak nevezett Augiasistálló kitisztítására, arra nézve a Jegyzékben való eligazodás tagadhatatlanul némi nehézséggel jár. De hát azért azt hiszem, sokkal több joggal vádolhatni meg azt, ki a rendezését elmulasztotta akkor végbe vinni, amikor annak ideje volt, mint Jegyzéket. Mert csak az I. vagyis alapvetô jegyzék segítségével kellett volna a könyvtárba nem való munkákat kiselejtezni, és ezzel a rendezés tulajdonképpen már végbe ment volna. Attól fogva már csak az új beszerzéseknél kellett volna a Jegyzék újabb számait figyelembe venni, ami útját állta volna annak, hogy a könyvtárba újabb, oda nem való munkák kerüljenek bele.

De hát, jól meggondolva a dolgot, a Jegyzék alapján való rendezésnek nehézsége a jelen idôre vonatkozólag sem forog fönn, mert hiszen az említett mûveletet ugyanazon módon most is és bármikor minden nagyobbnehézség nélkül végbe lehet vinni. Megvan ennek a munkának megkönnyítése végett ott, ahol az legszükségesebb, t.i. az alapvetô munkáknál a cikkírótól ajánlott betûszerû tárgymutató is. Tekintse meg az alapvetô Jegyzéket és meg fogja azt ott találni. Nem hinném, ezek után, hogy joggal mondhassuk róla, hogy ma kevésbé elegendô, mint volt a múltban. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy nem volna kívánatos egy általános, az összes füzetekre kiterjedô betûszerinti tárgymutató; ellenkezôleg egyenesen szükségesnek tartom azt, és már régebben tervbe is vettem elkészítését. Hogy mindezideig nem készítettem el azt, nagyon közönséges prózai akadálya van, amelyet, ha sikerülelhárítani, nem fog rajtam múlni, hogy ennek a szükségnek is eleget tegyek.

Mi a cikkírónak többi kívánságait illeti, azok, mind merô részletkérdések, melyek a Jegyzékkel szemben nagyon alárendelt jelentôségûek, sôt a nélkül meg sem oldhatók. Így pl. azokat a különféle speciális jegyzékeket, melyeket cikkíró szükségesnek tart, nem is lehet másképen összeállítani, mint az általános jegyzék alapján. Erre van tehát kétségen kívül mindenekelôtt szükség. Azzal a feladattal t.i. azoknak részletes jegyzékeknek összeállításával bizony megbírkózhatik a „tanári testület legifjabb, tehát legkevésbé tapasztalt” tagja is, kire a könyvtárosságot bízzák, arra elegendô az ô „saját olvasottsága” is, ám annak az általános jegyzéknek az elkészítésére, jól mondja a cikkíró, „óriási olvasottságra” van szükség: óriási olvasottságra, aminôvel az irodalmak rengeteg terjedelménél fogva már egyetlen ember sem rendelkezik. Midôn így oly nyomatékosan hangsúlyozom az általános jegyzék fontosságát, távolról sem akarom ezzel azt mondani, hogy azok a speciális jegyzékek nem kívánatosak. Megkönnyítenék azok kétségkívül mind a könyvtár rendezését, mind annak használatát. Akik figyelemmel kísérték az ifjúsági könyvtárak ügyével foglalkozó irodalmat, tudni fogják, hogy cikkírónak mind azokra a jegyzékekre vonatkozó, mind egyéb kívánságait magam is már régebben szóvá tettem, sôt egyes jegyzékeket, pl. a kötelezô olvasmányok jegyzékét össze is állítottam, úgy szintén az osztálykönyvtárak fölállítását is sürgettem. Ezzel természetesen megint nem akarom azt mondani, hogy cikkíró fölösleges munkát végzett. Vannak dolgok, melyeket nem lehet elégszer ismételni, és ismételni kell mindaddig, amíg meg nem valósulnak. Még csak a cikkírónak azon vérmes reményérôl tanúskodó állítására, mely szerint Jegyzékem alapján, ha azt a tôle ajánlott pótlásokkal bôvítem, „minden intézet a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedése nélkül is céljának megfelelô, hivatása magaslatán álló ifjúsági könyvtárt szervezhet”, kívánok megjegyzést tenni. Jól mondja a cikkíró: szervezhet. Csakhogy a posse ad esse, a lehetôségtôl ma valóságig nagy a távolság. A lehetôség már régen megvan adva, megadta azt a Jegyzék, amit kétségkívül bizonyít az, hogy segítségével, útmutatásai alapján sok intézet tényleg rendezte, kiselejtezte ifjúsági könyvtárát. De sokkal nagyobb azon iskolák száma, ahol a lehetôség megvalósítása még mindig várat magára. Tisztel tudom, sôt értem is azok reménykedését, akik- e téren is állapotaink javulásában bíznak, de nem kevésbé jogosultnak tartom azok kétkedését, akik nem osztoznak abban föltétlenül. Elég szomorúan bizonyítja ezt az a bánásmód, amint azt fönt épen az iskola Értesítôkbôl kimutattam, amellyel ezt afontos ügyet kezeljük.

3. Egy sátoraljaújhelyi gyakorlat

Jámbor György:10

Az ifjúsági könyvtárak kezelése (Magyar Középiskola, 1910. 293-294. p.) Azon elméleti irányú fejtegetésekhez, melyek folyóiratunk hasábjain az ifjúsági könyvtárakról megjelentek, én egypár gyakorlati észrevétellel szeretnék hozzájárulni a kérdés tisztázásához s bemutatom fôbb vonásaiban a mi intézetünknek, a sátoraljaújhelyi fôgimnázium ifjúsági könyvtárának berendezését és kezelését. Az ifjúsági könyvtár két részbôl áll: az egyik a kötelezô olvasmányok tára, a másik a tulajdonképpeni ifjúsági könyvtár. Az elsôben a magyar irodalom tanításához feltétlenül szükséges házi olvasmányok foglalnak helyet. Az ifjúsági könyvtárnak az ôre a magyar nyelvi tanárok meghallgatása után megszerzi (illetôleg kiegészíti) az utasítások által minden osztály számára megkövetelt irodalmi mûveket elegendô példányban (minden 2-3 tanulóra 1-1 példány); kifüggeszti minden osztályban a „kötelezô olvasmányok” jegyzékét, amelyeket évvégéig mindenkinek el kell olvasnia. Átadja leltár szerint a könyveket az osztálykönyvtárosának, aki azokat minden osztályban lévô kis szekrénybe helyezi el. Az osztálykönyvtáros mindenkor rendelkezésre áll az osztálytársainak; a kivett könyvekrôl pontos jegyzéket vezet. A kivett könyvet legkésôbb 2 hét múlva vissza kell hozni. A kötelezô olvasmányokról tartalmi kivonatot készít minden egyes tanuló egy tartósabb kemény füzetben. Ezt a tartalmi kivonatot minden osztályban a magyar nyelv tanára ellenôrzi. A tartalmi jegyzeteket mindenkinek meg kell tartania gimnáziumi tanulmányai végéig. Meg kell jegyeznem, hogy az alsó három osztályban az osztály könyvtárosi tisztet a magyar nyelvtanára látja el. A kötelezô olvasmányok különösen az I. és a II. osztályban vannak meg nagy számban, mert hisz ezekben az osztályokban is magyar nyelvi órák nagy száma miatt már az iskolában elolvashatják az elôírt olvasmányok nagy részét.

A könyvtárak másik része a fôkönyvtár, amely külön helyiségben nyer elhelyezést az „Olvasóterem” mellett. Ebben foglal helyet a többi az ifjúságnak ajánlott és jó ifjúsági olvasmány kellékeivel bíró munka. (A keresettebbek több példányban.) Nem akartam azt mondani, hogy azok a munkák, amelyek a kötelezô olvasmányok közt nincsenek, mert bizony van itt is olyan is, ha nem is olyan nagy számban. Mert kérdem, hogy nem kell-e megjelenni Jókai Új földesurának a fôkönyvtárban is, bár ez már megvan az V. osztály kötelezô, olvasmányai közt? Mondanom sem kell, hogy a könyvtár ezen részének a kiegészítése nagy körültekintéssel történik, az idôsebb kartársak is nagyban támogatják a fiatalabb könyvtárost. De az ifjúságnak is, különösen a legmagasabb osztályok (VII. VIII.) tanulóinak kívánságait is figyelembe veszi a könyvtárôr, ha kívánságuk teljesítése által egyéni hajlamokat támogatjuk. Mindenesetre az ifjúság kezébe való könyvet kérhetnek csak. A könyvtár beosztását a következôkben ismertetem: A könnyebb kezelhetôség kedvéért több csoportra oszlik: Az A/ csoportban a theologiai és filozófiai; a B/-ben az ifjúsági irodalom, az alsó négy osztály számára szánt munkák; a C/-ben az eredeti-, az F/-ben a történelmi, a G/-ben a természettudományi munkák kapnak helyet. Az alsó osztályosok (I-III-ig) számára az illetô osztály magyar tanára válogat a könyvtárból, fôképp „az ifjúsági irodalom” csoportból, a tanulók életkorának, fejlettségének és egyéniségüknek megfelelô mûveket. A többi osztályosok részére minden osztályban ki vantofüggesztve a fôkönyvtárnak teljes katalógusa s itt már mindenki szabadon választhat. Általában jól választanak, t.i. nagyon ritkán választ egyik-másik tanuló olyan mûvet, ami még nem neki való. Mert sohasem szabad megfelejtkezünk arról sem, hogy mindig akad egy-egy osztályban néhány olyan tanuló, akit csak olyan mûvek olvasása elégit ki, aminôket rendszerint csak az egy, esetleg két osztállyal magasabban járók szoktak olvasni. Hetenként minden osztály számára van egyszer könyvtári óra. Még pedig a következô nagyon egyszerû módszer szerint: mindenki feljegyzi egy körülbelül oktáv nagyságú papírásra azt a könyvet, amelyet ki szeretne venni, felsorol még egyet-kettôt, hogy abban az esetben, ha az elsôsorban kívánt mû nincs benn a könyvtárban, a második-, illetôleg a harmadsorban feljegyzettet kapja meg. Elég feljegyezni a csoportot, a sort, a számot. Ezt a cédulát a nevével ellátva beleteszi abba a könyvbe, amelyet be akar adni. A könyvtári napokon tíz perc alatt az osztálykönyvtáros ezeket összegyûjti és leviszi a fôkönyvtárba, ahol az ifjúsági könyvtárosok veszik át. Bejegyzik valamennyinél a behozatalt s aztán kikeresik a kívánt könyveket, bejegyzik s beteszik a cédulát; és délután egy meghatározott idôpontban már a kikészített könyvet veheti át mindenki. Nagyon kevés idôt veszít el az ifjúság ezen a címen. Jelzem, az eljárást még egyszerûsíthetjük olyan esetben, ha a könyvtári napra következô napon (tehát ha nem szombaton van a könyvtár) elôadás van, akképpen, hogy tíz perc alatt az osztálykönyvtáros ismét érte jön a könyvért s ilyenkor még be se kell külön fáradni a tanulónak az iskolába. Egy fél év óra kezeljük így a könyvtárt s mondhatom, hogy nagyon célszerûnek bizonyult. A könyvtárúr rendszerint jelen van a könyvkiosztásnál. Ezen, nem kötelezô olvasmányokról is be kell mindenkinek számolnia. Pár sorból álló tartalmi kivonatot mindig megkívánnak a ma-gyar nyelv tanárai, természetesen elsôsorban a nagyobb epikai, drámai mûvekbôl és regényekbôl,elbeszélésekbôl.

Dömsödy Andrea
2008

„A jól mûködô iskolai könyvtár a pedagógiai munka, pedagógiai megújulás alapja, egyben az iskola információs, kulturális és szabadidôs központja is.”3 – olvashatjuk miniszter úr világnapi köszöntôjében. Az elmúlt években több országos olvasási kampánynak is részesei lehettünk, mégsem érezzük, hogy állandó érdeklôdés követné munkánkat. 2007- ben az OPKM-ben feldolgozott magyar pedagógiai szakirodalom 1,7%- a (83 mû) kapott olvasással kapcsolatos tárgyszót,4 ami a korábbi 7 év 2,6%-os átlagához képest jelentôs visszaesés. A 2007-es mûvek majdnem egytizedét adta lapunk. Az iskolai könyvtárakkal kapcsolatos számadatok még kevésbé mutatják, a nagy érdeklôdést. A megjelent pedagógiai könyvek és cikkek 0,7%-a foglalkozik közvetlenül az iskolai könyvtárakkal, mely megfelel a korábbi évek átlagának. Ennek 2007-ben több mint egyharmada a KéN-ben jelent meg. Ez ugyan egy kiragadott szempont, és biztosan nem ad komplex képet, de azt gondoljuk, jellemzôen mutatja be, hogy az általunk fontosnak tartott téma mekkora figyelmet kap.

Fennáll ez mindannak ellenére, tehogy a PISA felmérések eredményei és az olvasásszociológia vizsgálatok elemzésekor mindig kiemelik az olvasásfejlesztés szükségességét. De vajon változott-e a helyzet száz év elteltével? A szóban kinyilvánított sürgetéshez tartozik-e könyvtárat igénylô iskolakép, pedagógiai kultúra és támogatás? Bár ma már Magyarországon nem minden középiskola ad ki évente iskolai évkönyvet, de érdekes kérdéseket tehetünk fel, elszomorító következtetéseket vonhatunk le a megjelentek könyvtári vonatkozású elemzése után. Az iskolai évkönyv az iskoláknak az a kommunikációs eszköze, ahol az iskolák bemutatják az utoljára megjelent kötet óta végzett munkájukat, teljesítményeiket, körülményeiket és mindazt, amire büszkék. Szól ez az utókornak és a mának, a szülôknek, a fenntartónak és a szakmának egyaránt. Így ma is azt gondoljuk, hogy az évkönyvben megjelenô témák sokat elárulnak az iskola magáról alkotott képérôl, a képviselt felfogásról. Vagyis egy évkönyv elemzése jó – még ha nem is egyedüli – fokmérôje lehet az iskolai könyvtár, az olvasóvá nevelés iskolában tanári, vezetôi gondolkodásban betöltött szerepének megítélésekor. Az átvizsgált 94 db 2004 után nyomtatásban megjelent középiskolai évkönyv közül 61-ben (65%) nem tesznek említést az iskolai könyvtárról és tevékenységérôl. Ennek egyik oka lehet, hogy az adott középiskolában nincsen könyvtár. A közoktatási statisztika adatai szerint viszont a 612 gimnázium, szakközépiskola, középiskola és középfokú iskola kö-zül 99-ben (16%) nem mûködik könyvtár.5 Így a 61% nagyobbik részét inkább a könyvtár láthatatlansága és vagy meg nem becsülése magyarázza. Vagyis valószínûleg van könyvtár, de nem mûködik, vagy alig mûködik és/vagy az évkönyv szerkesztôi, az iskola vezetése nem tartja fontosnak, nem veszi észre eredményeit, nem büszke munkájára. Ez utóbbiak valamelyikét erôsíti az, hogy az iskolai évkönyvekben megtalálható tantestületi, dolgozói névsorokban 25 (27%) olyan iskola esetén is szerepelt könyvtáros, ahol nem közöltek információt a könyvtárról. Szintén a megbecsülés problémájára utal az az elvétve, de elôforduló eset, amikor az évkönyv közöl adatot az iskolai könyvtárról, de a könyvtárostanár nem szerepel a tanári és dolgozói névsorban sem. Ha a huszonöt esetben megnevezett iskolai könyvtáros esetét levonjuka könyvtári információt nem közlô  iskolák számából, akkor viszont már azt is mondhatnánk, hogy csak 36 (38%) évkönyv nem közöl adatot.De ezek valójában nem adnak képet az iskolában folyó könyvtár-pedagógiaimunkáról. Ha figyelembe vesszük, hogy a 33 számot adó iskolai évkönyv sem egyforma részletességgel tájékoztat, akkor még inkább azt mondhatjuk, hogy az iskolai évkönyvek által tükrözött/közvetített iskolaképnek nem része az iskolai könyvtár.

Az iskolai könyvtárról információt közlô 33 évkönyvekben a következô témák képviselik az ott folyó munkát állomány (24 esetben), könyvtártörténet (5), szolgáltatások (11), rendezvény, versenyeredmény(12), szakmai munka (8), könyvtárhasználat tanítása (3). Ezek együtt adhatnának átfogó képet, de az elôfordulások számából az látható, hogy inkább egy-két szempont van jelen a tevékenység bemutatásakor. Mindezen adatok mellett kérdéses, hogy vajon milyen állapotban vannak középiskoláink könyvtárai. Vajon állományuk, szolgáltatásaik megfelelnek-e az iskola igényeinek?És vajon az iskolának vannak-e szakmai elvárásai könyvtárával szemben? Vajon ma a sajtó kapva kap-e azon az alkalmon, ha egy iskolai könyvtárban nagy gondok vannak, vagy ha kiemelkedô teljesítményt nyújtanak? Bár kutatások nem állnak rendelkezésünkre arra nézve, hogy az iskolavezetôk, pedagógusok hogyan vélekednek a könyvtár tanításban-tanulásban betöltött szerepérôl, konferenciákon tapasztalhatjuk, hogy kevés a valóban könyvtár-pedagógiai igényeket támasztó kolléga és vezetô. Megítélésünk szerint ettôl többen vannak a könyvtáros-tanár munkájában megbízó, azt általánosan igénylô igazgatók. Ezekben az iskolákban nagyon sokféle jó gyakorlatot találhatunk az olvasóvá nevelés tekintetében is. De sajnálatos módon a legtöbben a megtûrô vagy egyáltalán nem mûködtetô vezetôk közé tartoznak. A sajtó figyelméhez csak két adatot szeretnénk hozzátenni kommentár nélkül: Négy országos napilap 2007-es évfolyamában6 18 olyan írás jelent meg, amely valamilyen összefüggésben, felsorolásban említette az iskolai könyvtárat, és 3 olyan, ami róla szólt. De az olvasás és könyvtár-pedagógia iránt érdeklôdô/elkötelezettkípedagógus és iskolai könyvtáros nincsen segítség nélkül. A KéN-en kívül jelentôs tevékenységet fejt ki a Csodaceruza c. folyóirat és néhány pedagógiai szakmai szervezet élükön a Magyar Olvasástársasággal (HUNRA), a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsával (IBBY) és a Könyvtárostanárok Egyesületével. Írásaik, rendezvényeik segítségével meg lehet ismerkedni a modern célkitûzésekkel, módszerekkel és természetesen a témát érintô vitákkal. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az említett források, szervezetek ismertsége alacsony, az iskolai, iskolai könyvtári munka olvasóvá nevelési tevékenysége sok esetben nem kielégítô, ha egyáltalán létezik. Ennek oka viszont nemcsak az igények elégtelenségében keresendô, hanem az állomány minôségében is.

Ma már nem állnak rendelkezésre kifejezetten az iskolai könyvtárak állománygyarapítását segítô kurrens jegyzékek. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a rendszerváltás óta nagy pedagógiai szabadsága van a tantestületeknek, így a könyvtárostanároknak is. Az iskolák típusuktól, fenntartójuktól, társadalmi környezetüktôl, pedagógiai szemléletüktôl, tannyelvüktôl, anyagi lehetôségeiktôl függôen nagyon sokfélék lehetnek. Így az általános könyvjegyzékek semmiképpen nem lennének elegendôek. Másrészt ma már nincsenek kötelezôen követendô ideológiák, nincsenek tiltólistán lévô mûvek, nincsenek kötelezôen beszerzendô mûvek. Ebben a helyzetben sokkal nagyobb a fontossága és a felelôssége a könyvtáros-tanárnak,tájékozottságának együttmûködési készségének az állománygyarapításban is. Az állományok ideológiai megtisztítása a rendszerváltozás óta általában megtörtént. Kézikönyveink szerint viszont a tervszerû állomány apasztásnak ki kell terjednie a tartalmilag elavult ismeretterjesztô mûvekre is. Ez sok helyen nem történt meg, részben mert nincs pénz az újabbal pótlásra, részben mert ragaszkodunk ahhoz ami már megvan. Bár nem támogatjuk az összes, tartalmilag elavult mû selejtezését, hiszen a tudomány fejlôdésének megértéséhez szükségesek, jelenlétük aránya minimális kell, hogy legyen egy iskolai könyvtárban.

Az új beszerzéseket ugyan nem segíti iskolai könyvtári gyarapítási tájékoztató, de mint már említettük rendelkezésre áll az Új könyvek, mely a teljes könyvtermést igyekszik követni. További, bár nem teljes, de iskoláknak szánt áttekintést ad a TANOSZ által évente kiadott Tanulást, tanítást segítô kiadványok jegyzéke, mely tantárgyanként ad válogatott bibliográfiát a tankönyvekrôl, kézikönyvekrôl. Nem könyvkiadókhoz kötött kifejezetten iskolai állománygyarapítási jegyzék a NAT kiadása után egy jelent meg Dragon és Homor összeállításában.7 Ebben mûveltségi területenként találhatjuk az ajánlott, de kereskedelmi forgalomban nem feltétlenül kapható mûveket. Így a tájékozódás részben bonyolultabb, mint száz éve, mert sokkal több kiadó van jelen a piacon sokkal többféle és nagyon különbözô minôségû mûvekkel. Másrészt viszont ma már az internet segítségével könnyebb tájékozódni akár vidékrôl is.

Így a gyarapításkor fontos, hogy annak alapelveivel tisztában legyünk, ismerjük a tájékozódási forrásokat, de a mûvekrôl való döntéshez a magas mûveltség és a munkaközösségekkel való együttmûködés is elengedhetetlen. Vagyis sem elvi, sem gyakorlati okok miatt nem elegendô egy tájékozódási forrás. Ma, amikor a könyvtárostanár alkalmazása kötelezô, a probléma megoldását nem a képzetlen könyvtárosoknak szóló útmutatásban látjuk. Bár elszomorító az, hogy egy 2001-2002-es reprezentatív kutatás az iskolai könyvtárak 13%-ában nem talált könyvtárost, továbbá csupán 66%-uk rendelkezik pedagógus és 50%-uk könyvtáros képesítéssel.8 Az iskolai könyvtári gyarapítás alapelvei közt elsô, hogy a gyûjtôköri szabályzatot a pedagógiai program, vagyis az iskola profilja, deklarált pedagógiai céljai, és elfogadott értékei határozzák meg. Ez vitathatatlan, de mégis túlzás, hogy kézikönyveink elsôsorban a tanítás és a pedagógus szempontjából közelítenek a témához, és a tanulás, a tanuló szempontjából kevésbé fogalmazzák meg az elvárásokat. A tanítás szolgálatának egyik következménye, hogy a tanítást nem közvetlenül támogató szépirodalom mellék-gyûjtôkör. Fontos szempont, hogy a könyvtártípusok közül az iskolai könyvtár az, mely a legerôteljesebben minôségorientált, és amelyben a legfontosabb a tartalmi arányosság.

Ma az iskolai könyvtárosoknak, könyvtárostanároknak, ha állománygyarapításról van szó a leggyakrab-ban az ingyen tankönyv – tartós tankönyvtémakör és a fix költségvetés hiánya jut eszébe. Így száz év elteltévelis mondhatjuk, hogy az elméletben megfogalmazott lehetôségek, elvárások és a valóság közt nagy a távolság. Mégis azt is megállapíthatjuk, hogy az iskolai könyvtárügy sokat fejlôdött. A tanári és ifjúsági könyvtárak összevonásra kerültek, tanterveinkben szerepel a könyvtárhasználat, van szakmai egyesületünk, ebben az évben megkezdôdik a könyvtárostanár-képzés (könyvtárpedagógia-tanár!). De mindezen területek még mindig sok fejlesztést és az iskolaügybe, pedagógiába való szervesebb integrálást igényelnek. Az igazi javuláshoz odafigyelés, igény szükséges a pedagógusok és a kormányzat részérôl egyaránt.

Müller Istvánné11
2008


A bal oldali cikkben bemutatott piarista gimnázium utódintézménye a Kossuth Lajos Gimnázium, Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény, mely az elôd könyvtárának megmaradt töredékét külön helyiségben ôrzi Ma már nem különül el a tanári és tanulói könyvtár, de az iskolai könyvtár négy egységbôl áll. A könyvtárban külön helyiségben találhatók a szépirodalmi alkotások. Nem választottuk külön a kötelezô olvasmányokat, ezek a magyar és a világirodalom klasszikus és modern alkotásai között foglalnak helyet. A diákok a kötelezôk keresgélése közben egyéb olvasmányokra is ráakadhatnak, tudatosulhat bennük, hogy a kötelezô olvasmánnyá avatott mûvön kívül az adott szerzô más alkotásait is elérhetik.

Intézményünk legforgalmasabb helyén üveges tárlókban helyezzük el egy rövid idôre az újonnan érkezett dokumentumokat, a tanári szobában pedig a faliújságon hirdetésként függesztjük ki a frissen érkezett könyvek jegyzékét. Így mindenki tudomást szerezhet a frissen beszerzett újdonságokról. Egy másik helyiségben helyezkedik el a tankönyvtár. Ennek állománya segíti a pedagógusok munkáját. A tanórán folyó munkához különbözô tartós tankönyveket, feladatgyûj-teményeket, szöveggyûjteményeket vehetnek igénybe egy-egy órára nagyobb példányszámban. De a tanulók számára is nyitott ez az állományrész és kölcsönözhetnek is innen tankönyveket. A könyvtár egy harmadik helyiségben található a szakirodalmi gyûjtemény.

Az iskola tanárai és a diákjai szabadon válogathatnak az itt található mûvek között. A tanulók szívesen keresgélnek itt, ha a házi feladat megoldásához keresnek segítséget, ha kiselôadásra készülnek, ha az érettségire, felvételire készülve jobban el akarnak mélyedni valamilyen témában, vagy egyszerûen csak érdeklôdnek valamilyen tárgy, témakör iránt. Az iskolai könyvtár állományának gyarapítása nagy gonddal történik.
Mindig figyelembe vesszük a szaktanárok igényeit, javaslatait, az új dokumentumok érkezésérôl pedig a fentebb már említett módon tájékoztatjuk a felhasználókat. Könyvtárunk nyomtatott dokumentumait szabadpolcon és üveges szekrényekben, az audiovizuális dokumentumokat pedig mind üveges szekrényekben tároljuk, és onnan szolgáltatjuk A felhasználók szabadon, önállóan válogathatnak az állományban, azonban természetesen mindig számíthatnak a könyvtáros segítségére, ha ezt igénylik. A válogatást még hagyományoscédulakatalógus segíti könyvtárunkban. Diákjaink természetesen szeretnek internetezni. Ma az internet-hozzáférés a felhasználók természetes igénye a számítógéptermen kívül a könyvtárban is, ezért erre is lehetôséget nyújtunk az iskolai könyvtárba telepített számítógépeken. Az olvasóvá nevelésben fontos szerepet szánunk a könyvtárhasználat tanulókkal való megismertetésének.

Minden tanév elején a 7. és a 9. osztályos tanulókat elhozzák egy -egy könyvtári órára – melyen ma már foglalkozást értünk – a magyar szakos tanárok. Ezeken az órákon a diákok megismerik a könyvtár szerkezetét, elrendezését, megtanulják a tájékozódás módját, ez segítségükre van a késôbbi felhasználás során, de abban is, hogy talán könnyebben boldogulnak, ha más könyvtárakban fordulnak meg. Ezek után a könyvtári órák után a diákok már nem érzik idegennek, ismeretlennek az iskolának ezt a részét, ezért bátrabban veszik igénybe, könnyebben jönnek be, ha szükségük van valamilyen olvasmányra, információra.

Könyvtárunk minden nap 8.00 -15.30-ig tart nyitva. A diákok általában a szünetekben keresik fel kölcsönzési céllal, helyben használatra a lyukasórákban és a délutáni órákban van lehetôség. Sajnos nehezíti az iskolai könyvtár használatát, hogy délelôttönként gyakran tanítási óráknak is helyet kell adnunk. Az idôk során sokat változhattak a módszerek, de a feladat azonos maradt. Könyvtárunk tevékenységét továbbra is az oktató-nevelô munka határozza meg.

Források:
1 Szemák István (1842-1925), tanár, ig., tankönyvíró
2 Neményi Imre (1863-1942), tanár, ig., pedagógiai író, tanfelügyelô, VKM miniszteri titkár
3 Hiller István: Miniszteri üdvözlô levél a világnapon! In: Könyv és Nevelés, 2007/4., 96-97.
p.
4 Az egyszerû számításokhoz a Pedagógiai Adatbázisban hajtottunk végre kereséseket, melyben
az olvas karaktersort csonkoltuk a tárgyszó mezôben és szûkítettük magyar nyelvre és
a megfelel_ kiadási évre. (http://opac.opkm.hu/)
5 Közoktatási statisztikai adatok 2007, Bp., OKM, 2008.04.15., URL:
http://db.okm.gov.hu/statisztika/ks07_fm/ Utolsó letöltés: 2008.08.11.
6 A Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava saját honlapján elérhetô
archívumban való keresés eredménye.
7 Homor Tivadar - Dragon Katalin (összeáll.): A NAT könyvtárinformatikai
követelményrendszer tantárgyi integrációjának megalapozása a tanítás-tanulás folyamatában
In: Dán Krisztina - Dragon Katalin - Homor Tivadar: Így mûködik az iskolai
könyvtár, Módszertani útmutató az iskolai könyvtárak mûködéséhez és mûködési dokumentumainak
elkészítéséhez, Bp., FPI, 1998., 99-164. p.
8 Varga Zsuzsa: Helyzetkép a hazai iskolai könyvtárakról In: Új Pedagógiai Szemle, 2003.
1. sz. 12-22. p.
9 Celler Zsuzsanna (szerk.): Az iskolai könyvtár : Könyvtárostanárok kézikönyve, Bp.,
OPKM, 1998., 253 p.; Dán Krisztina: Iskolai könyvtári ismeretek, Bp., KI, 2002., 87 p.,
Dán - Dragon - Homor im.
10 Jámbor György (1881-??), 1908-13-ig a sátoraljaújhelyi fôgimnázium tanára (magyar,
latin, német, ógörög, filozófia) a könyvtár ôre
11 A könyvtár jelenlegi „ôre”.