Gellér Ferencné: A teljes életpályát átfogó tanulás lehetősége a közkönyvtárban

A könyvtárak szerepe az oktatás-tanulás folyamatában nem új keletű, a könyvtári szolgáltatások mindenkor figyelembe vették az iskola konkrét igényét.

Az információs társadalom élethosszig tartó tanulást hangsúlyozó és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés fontosságát, feladatait, módjának és feltételeinek a megteremtését sürgető fejlesztési programok1 láttán fel kell tennünk a kérdést: hol a helye ebben a folyamatban a közkönyvtárnak?

 

Közkönyvtárak a felnőttoktatásban

 

A nevelési-oktatási rendszerek az Amerikai Egyesült Államokban és Európa-szerte már az 1970-es évektől megújulóban voltak. Az „élethosszig tartó” (life-long) vagy folyamatos (continuing) nevelés-oktatás elve mind elfogadottabbá vált, ami a hagyományos oktatás kereteinek szétfeszítésével járt. Mindinkább építeni kívántak az élettapasztalatra, könnyíteni akarták a szakmaváltást, kötetlen formákat hoztak létre a tanulásban és a bárhol, bármilyen módon szerzett tudást vizsgákkal és ennek fejében főiskolai, vagy szakmai diplomával ismerték el. Állami és társadalmi szervezetek, oktatási és szociális intézmények, bizottságok, alapítványok ösztönözték az oktatási rendszer megújítását. Különféle tervezetek készültek és kísérletek történtek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a nem hagyományos iskolarendszerben tanulók számára a különféle tanulási források használatát.

Ezekkel a társadalmi törekvésekkel párhuzamosan és azokkal egymást kölcsönösen erősítve a közművelődési könyvtárak artikulálták helyüket a felnőttnevelési formák között. El tudták fogadtatni, hogy az önálló tanulás feltételeinek biztosítására a közművelődési könyvtárak a legalkalmasabbak.

A felnőttoktatás új modellje szerint az oktatási és a tanulmányvezetői tevékenység szétválik. Az oktatás megszervezése, az oktatandó anyag ismertetése és számonkérése az új rendszerben is változatlanul az oktatási intézmény feladata. A tanulók felkészítésének a segítése, a tanulmányvezetés személyes kapcsolat és tanácsadás révén azonban már nem kötődik szükségszerűen oktatási intézményhez. Az új modell az önálló tanulásra épít. Ehhez számos iskolán kívüli forrás (feladatlapok, hangszalagok, rádió, tv) áll rendelkezésre. A média bekapcsolásával közvetlenebbé válik a kapcsolat a tanuló és az elsajátítandó anyag között, ami segítheti az ismeretek összefüggéseinek jobb meglátását, s individualizált és differenciált tanulást tesz lehetővé.

Az önálló tanulásnak e fenti koncepciója két lényeges és új dolgot tartalmazott: felételezte a tanuló információfelhasználó kultúráját és a könyvtárra, a könyvtáros tanácsadó személyiségére fokozottabban épített. Az információhasználói készség fogalma többet jelent a könyvtárhasználatban való jártasságnál, általában az információforrások közötti eligazodást, a problémák megoldásához szükséges és elégséges információ megkeresésének a képességét jelenti. Természetesen ezekhez még hozzátartoznak a számítógép- és könyvtárhasználati-, tanulási- és az ún. mindennapi készségek is, amelyek szorosan összefüggenek egymással, bizonyos ismeretekkel és magatartásformákkal. A tanulóknak – s most a felnőtt tanulókról beszélünk – jártassá kell válniuk az információk keresésében, átalakításában, tárolásában, közvetítésében. Az információhasználói kultúrára való nevelés a pedagógus és a könyvtáros feladata. A pedagógia és a könyvtárügy törekvései találkoztak, mind többen fogadták el – mai szóhasználatban – a képzéshez való szabad hozzáférés és az esélyegyenlőség elvét.2 A felnőtt lakosság műveltségi szintjének emelése érdekében indított kampány eredményeként olyan programok születtek, amelyek segítségével az önállóan tanulni vágyó önmagának tervezhette meg tanulási programját. Ezeknek az ún. önképzési modelleknek a prototípusát megfelelő szakemberek bevonásával jó néhány könyvtárban kipróbálták (pl.: Denver és Dallas).3

A könyvtárak és könyvtárosok kulcsszerepet kaptak ebben a folyamatban. A könyvtárak képzést támogató forrásközpontokká váltak, a könyvtárosokból kialakult az ún. információs ügynökök (information broker) és tanulási tanácsadók (learning consultans) rendszere, akiknek segítségével a használók felfedezték a könyvtárat.4

Magyarországon ezekben az időkben Durkó Mátyás a művelődés-nevelés egyetemes rendszerébe illeszti az andragógiát, a felnőttnevelés tudományát.5 A közoktatás és közművelődés összehangolásának gyakorlati megnyilvánulásaként létrejöttek a komplex intézménynek nevezett nevelési központok, amelynek teoretikus összegzését Vészi János végzi el.6 Marx György tanulmányai a tudományos-technikai forradalom következményeként, a „gyorsuló idő” oktatási hagyományokat szétfeszítő hatását bizonyítják.7 S szinte rácsodálkozunk a tényre, hogy már évtizedekkel előbb hallottunk a permanens oktatásról, amelynek alapötlete az, hogy az ember egész életében tanul, mert az életútja során többször kényszerül szakmát változtatni.8 Valamennyi korabeli közoktatásról szóló elmélkedés, tanulmány az oktatás válságából való kiútkeresés igényével született. Ezek a pozitív áramlatok azonban – talán a feltételek hiánya és az uralkodó ideológia miatt – nem termékenyítették meg az oktatást.

A rendszerváltást követően felértékelődött a felnőttképzés, ami abból adódott, hogy a megjelent tömeges munkanélküliséget kezelni kellett. A felnőttképzési intézményrendszer kiépítésének valóságos igénye hozta létre a továbbképzési rendszert. Az egykori népművelők, felhasználva a képzésük során tanult andragógiai, pszichológiai, pedagógiai, stb. ismereteiket – s mert tudtak tematikát és programot tervezni – bekapcsolódtak a folyamatosan szerveződő munkaerőpiaci-képzés kínálati szektorába.9

Úgy tűnik – a mára kialakult tudáspiaci versenyben –, a felnőttképzés korábbi tudást-pótló funkcióját levetve, a hagyományos oktatási rendszertől függetlenedve stabilizálódik, ami egyben kihívást is jelent a középfokú, a felsőfokú képzés és a szakképzés számára.

 

Az oktatás és könyvtár együttműködésének sajátossága

 

A könyvtárral való együttműködés jelentőségét és fontosságát az adja, hogy mindkét terület sajátos feladata a másik rendszerben is megjelenik. Az oktatás nem tekinti befejezettnek amit tanít, érezteti a szélesebb kitekintésre való szükségletet, az ismeretek bőségét, sokoldalú körüljárhatóságának lehetőségét, amely megtanulandó, vagy a már megtanult anyagot színesebbé, gazdagabbá és jobban érthetővé teszi. A könyvtár pedig megtanítja a források, az eszközök és berendezések használatát és az iskola konkrét igényeire alapozott szolgáltatásokat hoz létre. S mivel egy szolgáltatásnak sohasem csak kiszolgáló, hanem igényt keltő szerepe is van, az új igényeknek megfelelő szolgáltatások mindig magasabb szintet is jelentenek.

Az elmúlt évtizedben az oktatás részéről a közkönyvtárak felé áradó mennyiségi és minőségi igényeket hosszan sorolhatnánk: „…új szerepvállalásaink egyik legfontosabbika, hogy a rendszerváltott oktatási rendszert a magunk sajátos módján igyekszünk kiszolgálni, kiegészíteni. A hagyományos iskolarendszer könyvtári háttere… nem fejlődött valami fényesen az elmúlt évtizedben. Viszont lettek új iskolák. Keletkeztek és újraindultak, egyháziak, alapítványiak, pénzesek és ingyenesek, a képzés minden szintjén. A könyvtárak létesítése azonban sajnálatosan elmaradt…”10

Sokszor a szükséges feltételek hiánya ellenére is tettük a dolgunkat. Számítógépesítésbe kezdtünk, rekatalogizáltuk a gyűjteményeinket és hozzáférhetővé tettük azokat a hálózaton, megtanultuk használni az új technikát, elektronikusan levelezünk, keresünk és szolgáltatunk a webről, terjesztjük a „digitális írásbeliség”-et, tanítjuk a tájékozódás képességét és sok egyebet. Kinyitottuk a könyvtárak kapuit a világ előtt és értékeinket folyamatosan hozzáférhetővé tesszük a hálózatokon.

 

Könyvtári szolgáltatások a tanulás folyamatában

 

A könyvtárnak a tanulás megismerési, azaz információszerzési folyamatát olyan gondolkodási és manuális készségek elsajátíttatásával kell segítenie, amelyek hozzásegítik a használókat a legkülönfélébb információk megszerzéséhez és ezzel elősegíti hatékony tanulásukat. S mivel közkönyvtáraink nemre, fajra, életkorra való tekintet nélkül a legváltozatosabb felhasználók előtt nyitva állnak, tevékenységünk eredendően és gyakorlatilag arra irányul, hogy a gyermekkortól kezdve olvasóink/felhasználóink számára biztosítsuk az egész életpályát átfogó tanulást.

Felkészülés – információforrások ismerete

 

A könyvtári szolgáltatásokat teljes mértékben átformálta az elektronizáció. Kezdetben voltak a bibliográfiai adatbázisok. Első élményünk a Pressdok-hoz kapcsolódik. Évtizedeken keresztül végeztük manuálisan azt a sajtófigyelést, amelyet a Pressdok sajtófigyelő szolgálat egy csapásra kiváltott. Hihetetlen segítséget jelentett a tájékoztatásban a kezdetben floppyn megkapott sajtóanyag, majd a több éves merítésű CD-ROM. Ezt követően sajtófigyelésünk kizárólag a helyi vonatkozásokra terjedt. A dátum – 1989 – azért olyan emlékezetes, mert ez egyben nyitóéve volt az új technikával és szolgáltatással való általános megismerkedésünknek is.

Nem sokkal később két Wilsondisc lemezt kaptunk, a Biography Index-et (1984) és az MLA International Bibliography-t (1981), amelynek használatával könyvtárunk presztízse is megnőtt az angol szakos hallgatók körében, ugyanis az MLA-ból világirodalmi témájú szakdolgozati témákhoz angol nyelvű irodalomkutatásokat készítettünk. Az első teljes szövegű adatbázis a Complex CD Jogtár volt, amelynek használatát gyakorlatilag a felhasználóval együtt tanultuk, s alaposan megizzadtunk egy-egy keresés végére. Az online keresések első élményét az MTI Sajtóadatbankban éltük át. „Egy adatbázisba úgy lépj be, akár egy égő házba: indulj neki kész tervvel, tartsd vissza a lélegzeted és igyekezz kifelé.” – idézték nekünk Biran Brooks, a Columbia egyetem professzorának intelmeit. Az igazi varázslat a multimédia CD-ROM adatbázisokkal kezdődött, amikor a Microsoft Magyarország akciósorozat keretében egyszerre több multimédia CD-ROM-ot kaptunk ajándékba.

A könyvtári tájékoztatás alapművei közé szoktuk sorolni az általános tudománytárakat, az enciklopédiákat és lexikonokat. Az évek óta kapható Encarta enciklopédia CD-ROM több kiadása is ismert és a tájékoztatás napi gyakorlatában ugyanolyan természetességgel használjuk, mint a hagyományos lexikonokat. Az „élő lexikon” több mint 26 ezer szócikket, 1000 térképet, 8500 fotót, grafikát, ábrát, kb. 9 órányi zeneanyagot és 1200 percnyi színes videofilmet kínál a felhasználónak. Az Encartával órákig el lehet barangolni a tudás birodalmában. Fő erényét a naprakészség jelenti. A programhoz havonta frissítések tölthetők le az internetről, a Microsoft World Wide Web lapjáról vagy a Microsoft Networkről. A frissítések, kiegészítések lehetőségére az egyes szócikkeken belül pontos információt kapunk. A lexikonnak van egy játékos oktató anyaga is: egy kastély labirintusából úgy kell megkeresnünk a kijáratot, hogy sorra nyitjuk az elénk kerülő ajtókat, de bizonyos ajtók csak a közben feltett kérdésre adott helyes válaszaink nyomán nyílnak ki.

A technika lehetővé tette a nagy mennyiségű információkhoz való csaknem azonnali hozzáférést, s az információszerzés és szórakoztatás funkcióinak szintézisével kiváló tanulást segítő eszközt hozott létre.

A könyvtárosi munka információs jellege önmagában is motiváló erő az új ismeretek megszerzésében, azonban ezekre az eszközökre épülő szolgáltatások kiépítése folyamatos tájékozódó és ismeretszerző munkát feltételez.

A könyvtáros tájékozódása ugyanolyan rendszerességet, odaadást, mértéktartást és kitartást kíván, mint a tanulás, éppen ezért a könyvtárosok sem nélkülözhetik azokat a segédleteket, amelyek megkönnyítik és fokozzák a könyvtáros információ felvevő képességét és felkészítik azok közvetítésére.

 

Használóképzés

 

Mind az ismeretszerzésben, mind annak átadásában a legfontosabb mozzanat elérni az információnak és a felhasználónak az egymásra találását, a rátalálás, a felfedezés örömét, megadni azt az élményt, amely legyőzi és feledteti az idegenkedést, a feszültséget, a technikától való félelmet, és további kutatásra ösztönöz.

Természetesen az egyes CD-ROM adatbázisokban, vagy a weben való keresést is meg kell tanulni, illetve meg kell tanítani. A használót ugyan elbűvöli a lehetőség, az, hogy azonnal választ kap a kérdéseire, és a keresések minősége nem igazán érdekli. A tipikus könyvtárhasználó nem nagyon fejezi ki elégedetlenségét, sőt, valójában nagyon sokszor elégedettnek érzi magát, mivel nincs abban a helyzetben, hogy keresését igazán megítélhesse. A felhasználók azt meg tudják ítélni, hogy a visszakeresett tételek közül mennyi használható számukra, de gyakran nem tudják, mennyit mulaszthattak el. Egyeseknél ez nem is fontos, de másoknál nagyon is fontos lehet, például a kutatómunkában. Problémát szokott okozni, hogy miután a felhasználó megismert egy adatbázist, minden további kérdést abból az adatbázisból akarja megoldani.

Külföldi vizsgálati eredmények11 igazolták a képzés fontosságát, a támogató segédletek kidolgozásának és magának a demonstrációnak a szükségességét. Általában nehéz több CD-ROM egymást követő bemutatása, mert az adatbázisok nemcsak tartalmukban különböznek, hanem keresési technikájukban is. Azonban az oktatás folyamatában elengedhetetlen a bemutatás és a használóval együtt történő feladatmegoldás.

A keresési stratégia megtanulásához olyan segítőre van szükség, aki tökéletesen tisztában van azzal a technikával amit tanít. Elengedhetetlenek az írásos segédletek. A Boole-operátorok megértéséhez pl. a halmaz-ábrá-
zolásokra és leírásaikra is szükség van; a fogalmak összekapcsolásával történő keresésnél fontosa a tezaurusz ismerete, a csonkolás, a keresőkérdés kialakításának módja. Szükséges tudni, hogy egy bizonyos keresési útvonal, elmenthető-e; hogyan lehet visszajutni a kiindulási ponthoz, vagy hogyan lehet megszakítani a program működését? Módszertanilag hasznos, s a későbbiek során felhasználható a keresési eredmények kiértékelése, a tanulságok összegzése és rögzítése.

A hálózati technikák még inkább szükségessé teszik az irányítást, mert az internet nem csak lehetőség, de sok tekintetben csapda is. A hatalmas információs tömegben céltalanul bolyongó ugyanúgy információ nélkül marad, mint az, akitől elzárják az információkat. A keresést célzottá kell tenni, konkrét címekkel rá kell mutatni a szükséges forrásokra, és a könyvtáros magatartásában fontos a cselekvő, a megoldást kereső szerepvállalás prioritása. Csak az egyénre, az egyéni feladatmegoldásra való odafigyelés csökkentheti a látszat-információk és a látszat-tudás veszélyes állapotának kialakulását.

 

Összegzés

 

Közkönyvtáraink az elmúlt évtizedben régi-új szerepeik gyakorlása során újfajta tudást és kompetenciát szereztek az ismeretszerzés- és köz-

vetítés folyamatában. Nemcsak ismerik adatbázisaikat, de tudják, mit kell az adatbázisokban és mit érdemes a könyvekben keresni; képesek a világ ismereteit hozzáférhetővé szervezni, az információt tudássá változtatni. S ez a legfontosabb. Ez az igazi érték, amit az oktatás sem nélkülözhet, és ami helyet biztosít a közkönyvtárak számára a felnőttképzésben12 valamint az új korszakhoz igazodó oktatási rendszerben.

Jegyzetek

1 Emberi erőforrások. TEP Munkacsoport jelentés. OM Kutatási-Fejlesztési Helyettes Államtitkárság, Bp., 2000. 74 p.

2 ALLEN, J. N.: A különböző típusú könyvtárak közötti együttműködés. = Könyvtári Figyelő, 1984. 2. sz. 138. p.

3 GARRISON, Guy: Information and the Public Library. = A paper given at the Fifth European Library Seminar. Liverpool Polytechnic, 1977. July 13. p.

4 PENLAND, Patrick – MATHAI, Aleyamma: The library as a learning sservice center. New York, Basel, Marcel Dekker. 1978. XII. 237. p.; és KISS Jenő: Az amerikai közművelődési könyvtárak szerepe a felnőttoktatásban. = Könyvtári Figyelő, 1980. 4. sz. 416–419. p.

5 DURKÓ Mátyás: Felnőttnevelés és népművelés. Bp., 1968.

6 VÉSZI János: Alfa születik. Bp., 1968.

7 MARX György: Jövőidőben. Egy fizikus írásai az iskoláról. (Gyorsuló idő) Bp., 1979. 144 p.

8 CSOMA Gyula: Tananyagreform és permanens képzés. = Köznevelés, 1973. 26. sz. 10-11. p.

9 KOLTAI Dénes: A felnőttképzés funkcióváltása. = Társadalmi Szemle, 1994. 7. sz. 81. p.

10 HAVAS Katalin: A múlt és a jövő között: a jelen. = Könyvtári Figyelő, 2000. 1–2. sz. 88. p.

11 LANCASTER, F. W et al.: Searching Databeses on CD-ROM. = RQ, 33. 1994. 370–386. p.

12 FRANK Róza: Távoktatás és a közkönyvtárak szerepe. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1999. 3. sz. 101–105. p.; U.ő.: A LISTED – visszatekintés egy EU-projektre. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2000. 5. sz. 214–218. p.

The possibility of learning in public libraries during life-long-learning

The role of public libraries during the life-long-learning is investigated, and states, that the new situation is changing the work of the librarian too. The development of the skills in getting and using information, is the common task of the teacher and the librarian. At the end of the study the above problems are investigated from the point of view of the informatics too.

Die Möglichkeiten der Permanenten Weiterbildung in den Bibliotheken.

Heutzutage hat sich die Arbeit der Bibliothekarinnen und Bibliothekarn veröndert. In dieser Studie wurden die Möglichkeiten der öffentlichen Bibliotheken in dieser neuen Situation im Ständigen Weiterbildung erörtert. Wie wird man im Zukunft Information einholen und benutzen? Die Aufgabe der Entfaltung der neuen Gewohnheiten sollen die BibliothekarInnen und LehrerInnen gemeinsam übernehmen. Am Ende der Studie werden siese Fragen auch vom Standpunkt der Informatik dargelegt.