Bardócz Orsolya: Kisbaconi líra

Benedek Elek a tündérmesék, a népmondák és a hősi balladák földjén, Erdélyország egyik kis falujában, Kisbaconban született. A közel ötszáz fős település a Dél-Hargita hegyvonulatának ölelésében egy szűk, festői völgyecskében húzódik meg. „Erdő, mező, hegy, völgy, falu minden mesél itt. A mesék földje ez - csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő az a gyermek.” – jellemezte azt az évszázados mesékkel és legendákkal átitatott környezetet, ami Benedek Elek gyermekkorát és munkásságát örökre meghatározta.

Benedek Eleket ma már a legnagyobb magyar meseíróként ismerjük és tudjuk, hogy népmeséinek fuzsitus tündérei, világszép királykisasszonyai és a furfangos észjárású székely legények kalandos történetei most már idestova száz esztendeje nemzedékeket kalauzolnak el a mesék titokzatos világába. A meseíró Elek Apónak már gyermekkorunkban megjegyezzük a nevét, de kevesen ismerik a történelmi, fiú-, és leányregényeit, néprajzi és publicisztikai munkáit, vagy a szülőföldről és a hazáról írt csodálatos verseit. Nyilvánvaló, hogy a székely zamatú mesék után először nem a költő Benedek Elek jut eszünkbe, pedig a verses ábécékben, a verses-mesés könyvekben, kalendáriumokban és az általa alapított, illetve szerkesztett gyermekújságokban szép számban jelentek meg versei és gyermekmondókái.


Verseskötetek

Benedek Elek életében három verseskötete jelent meg. Az elsőt 1896-ban Pártatlan álnéven, Áldozat-lángok címmel adta ki. Ebben a kötetben hazafias és politikai hangvételű verseket írt. A második verseskötetét Aranyvirág versei címmel (1897), Huszár Zoltán álnéven írta és a címét Aranyvirágnak becézett, Mária leányáról kölcsönözte. A kötetben előforduló háziállatokról (Hej gúnárom, Bodri, A fecske) és leányának cselekedeteiről szóló rigmusok között (Mariska bujdosik, Mariska virágai, A grófkisasszony) megtaláljuk A sas, a Madár-dal, A reggeli dal és az Árva kisleány című verseket, amelyeket Benedek Elek a később kiadott könyveiben is többször újra megjelentetett.

A harmadik önálló verseskötet 1913-ban Benedek Elek Kisbaczoni versek címmel jelent meg. Az ebben található verseket az ország növendék ifjúságának dedikálta: ,,Hazám növendék ifjúságának írtam, s nekik ajánlom ezen egyszerű verseket. Nem azért nevezem kisbaconi verseknek, mert e versek nagy része Kisbaconban, az én szülőfalumban termett, hanem azért, mert bárhol járok, bárhol veszek tollat a kezembe, az én szép kicsi falum tiszta, romlatlan levegőjét érzem. Bármerre járjak, kísér e kis székely falu mosolygó képe, s mindenütt látom a temetőt, ahol édesszüleim, az áldott emlékű »nagyapó« és »nagyanyó« pihen. Ebben a kis faluban szeretem én a hazát; ennek a kis falunak a temetőjében akarok megpihenni én, ki magam is már a nagyapók sorába léptem. Szeretném szívetekbe plántálni s meggyökereztetni a szülőföld szeretetét. Azt a szeretetet, amelyet én érzek az én kis falum iránt, s melyben benne van az egész magyar földnek: a hazának szeretete […] Ezért írtam, írogattam a kisbaconi verseket.”

A Kisbaczoni temetőben, a Honvágy, az Itthon, az Erdő télen című egyszerű, tiszta csengésű verseivel Benedek Elek a szülőföld iránti szeretetét, ragaszkodását és a honvágyat fogalmazza meg.

 

Honvágy

Hol a keleti ég nagy hegyekre hajlik,

Ott van az én falum, csendes völgy ölében.

Nagyvilág lármája oda el nem hallik,

Élnek a lakói csendesen, békében.

Járjak tengeren túl, hallom a harangját,

Világ végéről is szinte látva látom,

A mint elindítja lágy ezüstös hangját

S hívogat, csalogat: jer haza,barátom!

Óh de rég láttalak, fehér falu házak!

Óh de rég láttalak, kis falum határa!

Messze, messze tőled minden perc egy század,

Könnybe borul szemem neved hallatára.

A ház, hol születtem összeomlott régen,

Édes jó szüleim sírban porladoznak,

Mégis te vagy a legszebb a földkerekségen,

Gondjaim egyedül benned oszladoznak.

Földedből ne volna enyém talpalatnyi,

Szívem még akkor is hozzád vágyakoznék.

Jó szónál egyebet ha nem tudnál adni,

E szív te belőled el nem kívánkoznék.

Nem vágyakodom én világ pompájára,

Kedvesebb itt nékem egy szál réti virág;

S a göröngy, mely hullott szüleim sírjára,

Drágább a szívemnek, mint az egész világ.

Óh szép kicsi falum, csak már láthatnálak,

Hallanám közelről harangod csengését!

Óh te föld, te szent föld, bár csókolhatnálak,

Hallanám, hallgatnám kebled pihegését!

Nincs itt maradásom nagyváros zajában,

Megyek már! Megyek már a nagy csendességbe!

Nem szenved már szívem az ő nagy bajában–

Mintha csak indulna örök üdvösségbe!

 

A Kisbaczoni versekben külön helyet kapott hatvan rövid emlékvers, melyek története a kötet végén olvasható. Az 1911. év tavaszán millió cserebogár lepte el Elek Apó kisbaconi kertjének fáit. Teljes hat hétig, reggeltől estig vívta a harcot ellenük, próbálta megmenteni a frissen kirügyezett gyümölcsfákat. A rovarok elleni harcban nagy segítségére voltak a kisbaconi iskolás gyermekek, akik naponta több órát dolgoztak és segítettek összegyűjteni a rovarokat. A segítség jókor érkezett, mert sikerült megmenteni a gyümölcsfákat. Kis munkatársainak az iskolai évzáró ünnepély napján Elek Apó egy-egy könyvet ajándékozott s minden könyvbe az illető egyéniségének figyelembevételével emlékverset írt:

Az igazi erős ember nem verekszik,

Másnak az útjából kitérni igyekszik.

Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:

Isten ezért adta a nagy erőt néki.

Vagy

Beszélni ezüst, hallgatni arany,

Beszélj, de csak akkor, ha van

Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül

Magad s a más feje is beleszédül.

 

Verses mesék

Nagyobb gyerekek számára tanító célzattal, két verses-mesekönyvet jelentetett meg. „Könyvemből megláthatják a szülők, hogy az engedelmesség, a gyermeki és testvéri szeretet ápolására egyéb eszközökkel is rendelkezhetik az író, s hogy eredménnyel, erről bizonyosságot tehetek én, az apa.” – vezeti be Benedek Elek az Apa mesél. Mesék és Versek című 1888-ban megjelent könyvét. Ezt a kötetet Marczell fiának dedikálta, s a rövid, 2-7 éves gyermekeknek írt mesék között a kóbor cica, a perlekedő két kiskakas, a kis bundás kutya és a Pestre tévedt kecske strófákba szedett mulatságos történeteit írta meg. A Karácsonyfa című (1889) kötetében közel harminc vers található, amelyek a téli ünnepekről, a karácsonyról, az újévi és a közelgő tavaszi időszakról szólnak. Az 1910-es és 20-as években gazdagon illusztrált verses képeskönyveket (leporellók) is kiadott: Állatok világa a ház körül, Virágos Réten, Karácsony ünnepén, Jelmezes bál, Ez ám az élet és a Csuda mesekönyv.

Az én első könyvem 1926-ban jelent meg, amelyben kisgyermekek számára írt rövid verseket, mondókákat és párbeszédes történeteket. A könyvben sokféle mondókát és olyan rövid verset találunk, amelyeket már egészen kis kortól kedvelnek a gyerekek. A téli erdőről, a mezőről és a ház körül élő állatokról, virágokról és a fákról szóló versek jó szolgálatot tehetnek, amikor elkezdjük a zsengekorú gyermekekkel az élővilág megismertetését.


Újságok és versek

A Cimbora (1922–1929), A Kis Lap, Az Én Újságom (1889–1914), A Jó Pajtás (1909–1922) gyermeklapokban, illetve a baróti nyomdász, Égető Árpád  műhelyében kiadott Az Én Naptáram (1921–1925) kalendáriumban közölt szépirodalmi alkotások, történelmi cikkek, ismeretterjesztő művek és a levelek mellett, Benedek Elek által írt versek is rendszeresen megjelentek: Ilyen például: Ének egy kis csirkéről, Testvérek, Búcsú az ősztől, Itt a Tél, a Tavasz ébredése vagy a Vízimalom.


Itt a tél!

Didereg a kis veréb,

Hófelhő az égen.

-Vajjon lesz-e kenyerünk,

Tüzifánk a télen?

Hópelyhecskét rázogat

Télapó bundája.

-Vajjon lesz mindenkinek

Jó meleg ruhája?


Benedek Elek versei elsősorban a fiatal korosztályhoz szólnak. Az óvodások a rövid, könnyen megtanulható apróversekkel, mondókákkal ismerkedhetnek meg, majd bevezeti őket a betűk nagyszerű világába. A kalendáriumokban megjelent versekből megismerhetők a hónapok és az évszakok szépségei. A házi és erdei állatokról, a madárfészekről, a sűrű rengeteg erdőről írt verseiben a természet óvására, szeretetére inti, tanítja az iskoláskorú gyermekeket. A nagyobbak számára írt versekből a szülőföld, a család és a hazaszeretet hangulata tükröződik vissza. Szerencsére ma már egyre gyakrabban hallani, hogy az iskolai ünnepélyeken, irodalmi versenyeken és az évfordulók alkalmával Benedek Elek verseket is szavalnak nagy átéléssel a diákok. Az 1848-as magyar szabadságharc évfordulójára a híres huszárlegényről, Kisbaczoni Huszár János tetteiről szóló vers, Az aradi tizenhárom vagy az 1848 című versek illenek. Ezek a versek az ősi erényeket, a székely nemzet hősiességét dicsőítik. De a természetjárók, iskolai rendezvények és családi ünnepek alkalmára készülő gyermekek is választhatnak verset Benedek Elektől: Dal a búzavirágról, Ne bántsd a madarat, Vén fa árnyékában, Öreg faültető éneke, Szeresd a fát, Húsvéti Ének, Karácsonyi ének és Mikulás Apó stb.


Öreg faültető éneke


Ragyogj, ragyogj még, őszi napsugár,

Melengesd testét az elaggott földnek!

Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár,

Talán nem is zöldül ki soha többet.

Ragyogj, ragyogj még, óh, tekints le rám,

A jó öreg gyümölcsfaültetőre,

Ki ősszel is nemhogy pihenne, lám,

Munkál serényen, gondol a jövőre.

Ragyogj, ragyogj még nyájas-szelíden,

A zord szelet kergesd a messzeségnek,

Hadd ültetek fát szépen, rendiben,

Óh, nem magamnak, -az új nemzedéknek!

Ragyogj, ragyogj még s azzal ne törődj,

Munkám örömét, hogy aligha látom...

Jól tudják ezt a vén faültetők,

Óh, jól tudom ezt én is, nap barátom!

Óh, jól tudom, hogy más szedi le majd

Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak,

Örömet, hasznot nékem egy se hajt,

Fáradt testemnek sosem adnak árnyat!

Mindegy! Te csak ragyogj, segélj nekem,

A zord szelet kergesd a messzeségnek.

Mi hasznom benne?-én nem kérdezem,

Csak ültetek a jövő nemzedéknek!

 

Családi hagyományok

Benedek Elek ükunokájaként Kisbaconban születtem, és az ősi Mari-kúriában nőttem fel. A családi hagyományoknak köszönhetően mindig a mese, a vers s a zene világa, szeretete vett körül. Íróasztalomon mindig ott állt Elek Apó fényképe. Magas homlokát ezüst haj borítja, szakálla és bajusza hófehér, sötét szeméből melegség árad, arcán a jóság és a veszélyekkel szembeszálló mesehősök arcvonásai tükröződnek. Elek Apó verseivel már nagyon korán találkoztam. A legelsők a házunk körül a parkban, a baromfiudvaron, az emlékházhoz vezető kocsiúton, a gyümölcsösben és a nagy kertet övező kis erdőcskében fatáblára írva, ma is megtalálhatóak. Ezek rövid tréfás versek voltak, melyekkel Elek Nagyapó a családtagok legemlékezetesebb tartózkodási helyeit jelölte meg. „Elek Apó kertje isten háza mellett, / Szépen idehallik mit ott énekelnek” fogadja rögtön a legelső versecske a kisbaconi Benedek Elek Emlékház látogatóit. A kertet szegélyező erdő nyugati részét első unokájáról, Lengyel Éváról nevezte el, s mellette van a Flóra lányáról elnevezett lombhullató fákkal övezett lugas: „Ez a terem Flóra-terem, / körötte sok virág terem, / legszebb benne az a virág, / kinek neve Gyöngyvirág. / Másik neve Oleander, / Mit szólsz ehhez, szegény »Wander«?”. A kert alsó felében található egy vadrózsával, csipkebokrokkal és mogyorócserjékkel elhatárolt sétány, amit Mária leányáról, Aranyvirágról nevezett el. A házhoz vezető fenyőfákkal szegélyezett kocsiút mellett fiának, az író, irodalomtörténész és műfordító Benedek Marczellnek parkbéli búvóhelyét is rövid verssel jelölte meg: „Miként a dalai láma, / Rejtőzik itt Marcika. / Itt születik a sok dráma, / Mit levág a kritika. / Ki nem tör én vesztére, / Fusson innen jó messzire, / Mert ki ide bekukkanik, / Tudom végsőt nyikkanik.” S ugyanígy, a gyümölcsöskertről, sőt a tyúkketrecre erősítve, Elek Apó mintagazdaságáról is olvasható egy-egy vers.

Az Én Első Könyvem című verses-mondókás kötetet először édesanyám, Bardócz Éva (aki 1979 és 1999 között, húsz évig gondozta a Benedek Elek Emlékházat), adta a kezembe. Kisiskolás koromban ebből szemezgetve mondtam verseket az iskolai évzáró ünnepélyeken. Az első versek megismerése mindinkább kíváncsivá tett és újabbak felderítésére ösztönzött; szorgosan kezdtem gyűjtögetni, kimásolni a több mint százéves újságokból, könyvekből és a család tulajdonában álló kéziratokból. A gyűjtögetés során újabb és újabb kincsek kerültek elő, így végül a közel hatszáz versből több mint kétszáz legszebbet egy kötetbe összeválogattam. A színes rajzokkal illusztrált Kisbaconi versek című kötet illusztrációit a kolozsvári Báthory István Gimnázium diákjai készítették. A kötet felelős kiadója Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat szerkesztője, s az összeállítás először Zilahon jelent meg 2007-ben. Ezzel párhuzamosan Elek Apó verseiből többet is megzenésítettem és a megénekelt versekből kihozott válogatás Vén fa árnyékában (2004) címmel önálló hanglemezként jelent meg.

Benedek Elek „költői” munkássága elhalványulni látszik szépírói és meseírói munkája mellett, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akárcsak a mesék, legtöbbjük a gyermekek számára íródott. A versek javarésze régóta feledésbe merült, és többségük még mindig megsárgult százéves kalendáriumokban, gyermeklapokban rejtőzik. Az újra megjelentetett Benedek Elek versek meleg fogadtatása arról tanúskodik, hogy a Tökmag király és Igazmondó rímekbe szedett kalandos történetei, Brekeke úr és Cérna úrfi viszontagságos kalandjai vagy Aranyvirág verseinek feltárása még sok, mesébe illő meglepetést tartogathatnak a versszerető gyermekek számára.