És egy negyedik író, akiről úgy érezzük, köztünk van, Esterházy Péter írásai hangzanak el a fellépő művészek előadásában.

Nincs meghatározva a műfaj, lehet regényrészlet, novella vagy akár vers is. A felolvasások közben, kellő dramaturgiai pontokon megszólal a zene, hangsúlyozva, aláhúzva vagy akár ellenpontozva az egyes szöveg részeket. Így az estnek kialakul egy íve, dramaturgiája, zene-dramaturgiája.

Az est két részből áll, mindkét részben két-két író szövegei kerülnek felolvasásra, majd a második rész végén mindannyian, mintegy fináléként, egy megadott témát dolgoznak fel.

Dés László az estről: 
„Azt gondolom, hogy ez az est nagy ünnep lesz, a magyar kultúra ünnepe, sok drámával, humorral és zenével. Napjainkban egy ilyen kulturális eseménynek különösen nagy jelentősége van, hiszen túl azon, hogy nagy formátumú alkotók adják elő műveiket, a hagyományos irodalmi estekkel ellentétben itt az írók olyan írásaikat olvassák fel, amelyek rezonálnak a korra, a pillanatra, amiben mindnyájan élünk. Ez a jelenidejűség nem mindennapi előadást ígér. A szöveg és zene párbeszéde, a zenészek reakciója csak fokozza, erősíti ezt az élményt."

Parti Nagy Lajos:
„Szóban is, zenében is sokszor léptem már fel nagyszerű kollégáimmal és barátaimmal, de minden új alkalom, épp ettől a társaságtól, egyedi és különleges, s azt hiszem, ebben bízhat a néző is - egy különlegesen jó estében."

Spiró György:
„Szeretem, ha írás közben zenélnek, olyankor mindig eszembe jut valami; gondolom, ezzel a közönség is így van."

Závada Pál: 
„Ha megkérdeznének, kikkel szerepelnék legszívesebben közös színpadon, akkor az itt fölsorolt társakat feltétlenül az elsők közt említeném. De nem elsősorban a barátságaink, haverságaink miatt, hanem mert ha én a nézőtéren ülnék, akkor is rájuk lennék kíváncsi legelsősorban - és ehhez már inkább a minőségnek van köze, mint a személyes rokonszenvnek."